Keresés ebben a blogban

2016. november 14., hétfő

J. K. Rowling · John Tiffany · Jack Thorne: Harry ​Potter és az elátkozott gyermek

Animus 2016
312 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Tizenkilenc ​​évvel a roxforti csata után…
Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.
Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot.

Nekem mondhat akárki akármit, én akkor is imádom a könyvet. Azzal, hogy ennyi év után megjelenik egy újabb Potter könyv, sok rajongó álma teljesült, köztük az enyém is. A Harry Potter világa már az első rész után magába szippantja az embert, egyszerűen képtelenség nem szeretni.
Emlékszem mennyire boldog, de egyben szomorú is voltam, amikor a Halál ereklyéit olvastam. Nehéz volt megválni a szereplőktől. Erre most itt ez a csodálatos, kvázi folytatás, ami egyszerűen letaglózott.
Tudom, hogy sokan nem szeretik, mert szerintük ez egy fanfiction, de ugyan már! Lehet, hogy ez egy színdarab, és lehet, hogy nem Rowling írta egyedül, de akkor is ott virít a neve a borítón, ami már lehetetlenné teszi, hogy fanfiction legyen. Beleolvastam már életemben pár HP-s fanficbe, és azok még messziről sem voltak olyan jók, mint ez a történet.

És most akkor a történethez. Röviden: Imádtam! *-*
Hosszabban: Nagyon-nagyon imádtam!
Ott kezdődik, ahol a 7. rész befejeződött, vagyis Albus indulása Roxfortba, mint elsőéves. Fél, hogy mi lesz, ha a Mardekárba kerül, de Harry megnyugtatja, hogy akkor se lesz baj, legfeljebb a Mardekár gazdagabb lesz egy nagyszerű varázslóval.
Annyira vártam, hogy milyen lesz Harry és Albus kapcsolata, mert hogy nem zökkenőmentes, azt már előre láttam.
Harry viselkedése az elején meglepett, mert azt hittem, ha valaki, hát ő biztos megérti, milyen az, ha az ember egyedül érzi magát. Ők mégis a fiával kissé eltávolodtak egymástól, de néhol Albust is lehett hibáztatni, úgyhogy lényegében egálban voltak. Plusz később már érthető volt Harry viselkedése is, és ennyi év után újra majd meg szakadt érte a szívem. :'(

Nagyon tetszett Harry és Ginny kapcsolata, még mindig nagy kedvencek számomra. ^^ És persze Ron és Hermione is.
Ron valami fergeteges volt a poénjaival, és a viselkedésével. Sikerült megint egy csomószor megnevettetnie.
Akin még szintén nagyokat mulattam, az nem más, mint Scorpius. Esküszöm az a gyerkőc valami isteni! Egyáltalán nem olyan, mint Draco, kivéve külsőleg, inkább Hermionéhoz hasonlítanám. Annyira kis édespofa volt, el se akartam hinni, hogy ő is egy Malfoy. Nagyon cuki volt a rajongása Rose iránt, kíváncsi vagyok, a későbbiekben történt-e valami. :D

Scorpius és Albus
Tetszett, hogy milyen mély barátság alakult ki Albus és Scorpius között, főleg annak tudatában, hogy az apák enyhén szólva nem kedvelték egymást. Viszont itt most ez is javulni látszott. :)
Jó, hogy Draco is olyan sokat szerepelt, különben hiányoltam volna. McGalagonynak is nagyon örültem, + ott volt még Dumbledore és omg... Piton is.  A róluk szóló részeknél tényleg nem kellett sok a síráshoz. Volt min nosztalgiázni, az biztos.
Nevillet és Georget hiányoltam, bárcsak ők is feltűntek volna legalább egy röpke pillanat erelyéig.

Igazán érdekes volta történet, az apró hibái ellenére is. Engem teljesen megvett magának.
Nem volt egy mondat se, amit ne élveztem volna, és amitől ne kívántam volna azt, bárcsak hosszabb lenne a könyv. 100%, hogy újraolvasós.



Borító: Gyönyörű, imádom *-*
Kedvenc szereplők: Scorpius, Harry, Ron
Mélypont: Dumbledore, Piton rész + a vége :'(
Fénypont: a Büfésboszorkány, Ron és Hermione részek :D, Scorpius poénok
Csillagozás:
5/5

2016. november 11., péntek

B. N. Toler: Lélekvesztők

WOW kiadó 2015
320 oldal
Fordította: Dudás Éva

Hat ​​évvel ezelőtt egy tragikus baleset megváltoztatta az életem. Örökre.
Charlotte a nevem, de általában Charnak hívnak. És van egy különleges képességem: tudok a holtakkal beszélni.
Látom azokat a lelkeket, akik nem tudnak átkelni, mert valamilyen elvarratlan szál még itt tartja őket. Fáradhatatlanul segítettem nekik, de ennek az volt az ára, hogy feladtam a saját életem. Végül pénz, otthon és remény nélkül már csak egy megoldást találtam.
De abban a pillanatban, ahogy a halálba ugrottam volna, Ike McDermott megmentett. Ez a jóképű katona megmosolyogtat és felvidít mindenkit. Kedves és gyengéd.
És nem él.
Megállapodást kötöttünk. Segít nekem otthont és munkát találni, ha én is segítek neki. Az ő lezáratlan ügye az ikertestvére. George szétesett Ike halála óta, aki addig nem bír békében átkelni, amíg a bátyja élete egyenesbe nem kerül.
Amikor beleegyeztem az alkuba, fogalmam sem volt, hogy bele fogok szeretni mindkettejükbe. Márpedig azzal, ha megmentem George-ot, el kell engednem Ike-ot.
De hogyan mondhatnék le a szívem feléről?

Amikor az elején Charlotte bejelentette, hogy ő két testvérbe szerelmes, nagyon megijedtem, hisz nem győzöm hangoztatni, hogy nem épp a szívem csücske egy szerelmi háromszög. Viszont ez annak ellenére nagyon szépen sikerült, és elismerem, hogy tényleg nehéz választani Ike és George között, mivel mind a ketten hihetetlenül szerethetőek. ^-^
Charlotte-nak ”szerencsére” nem kellett választania, ami egyszerre jó, de nagyon szomorú is. Én őszintén George-t szerettem meg jobban, még ha Iken volt is a nagyobb hangsúly.
A szívem szakadt meg a szépséges lelkéért, de ennek így kellett lennie. George és Charlotte tényleg jobban megértik egymást, és annyira édesek együtt. *-*
A parnolmális szál is nagyon tetszett, nem lehetett könnyű Charlotte-nak együtt élni ezzel a tehetséggel. Főleg azok után, ami a testvérével történt, és hogy még a szülei is így elfordultak tőle.
Elég szörnyűségen ment át mind a három főszereplő, amibe az olvasó szíve is belesajdul, de szerencsére minden jó, ha a vége jó. Még ha egy kicsit keserédes is, de attól még gyönyörű.

Eddig még WOW könyvben nem csalódtam. Ezt is csak ajánlani tudom. :)

"
A szívem az ötszörösére dagad, és a mellkasomat hirtelen szűknek érzem. Minden. Szerinte én minden vagyok."


"Lehet, hogy össze vagy törve, de én is. Ez még nem jelenti azt, hogy kevesebbet érünk, csupán azt, hogy valakit olyan nagyon és olyan szenvedéllyel szerettünk, hogy elveszteni őt olyan érzés, mintha magunkból veszítettünk volna el egy részt."


Borító: Gyönyörű, sokkal szebb, mint az eredeti *-*
Kedvenc szereplők: George és Ike
Mélypont: Amikor kiderül az igazság, a vége :(
Fénypont: amikor Ike és Charlotte táncolnak + George és Charlotte jelenetek
Csillagozás:
5/5

2016. november 4., péntek

Cassandra Clare: Bane krónikák

Könyvmolyképző 2013-2014
Legrövidebb: 56 oldal
Leghosszabb: 66 oldal
Fordította: Kamper Gergely

Elgondolkoztál már valaha a relytéjes, titokzatos boszorkánymesteren, akinek a neve Magnus Bane? Ő az egyetlen szereplő, aki az összes Árnyvadász könyvben feltűnik. Magnus múltját még nagyobb homály fedi, mint a jelenét, és most végre bepillantást nyerhetünk ebbe. Még ha csak tíz rövid novella erejéig is.

Emlékszem, amikor megjelent az első rész, sokáig hezitáltam, hogy elolvassam, vagy ne olvassam  e el. Aztán láttam, hogy sokaknak mennyire nem tetszett a Mi történt Peruban - annak ellenére se, hogy Magnus volt benne - így lemondtam róla. Később viszont, amikor már a többi rész is kijött, egyre jobban érdekelt, főleg mivel tudtam, hogy Will, Tessa és Alec is kaptak benne szerepet. Az olvasásig csak sajnos most jutottam el, de jobb később, mint soha. :) Örülök, hogy még előtte letudtam a Pokoli szerkezeteket, és A Végzet Ereklyéit, így legalább nem botlottam semmi spoilerbe, csak nosztalgiázni tudtam.
Jó volt jobban megismerni Ragnort, Catarinat és Raphaelt. Még ha Raphael nem is volt olyan régi, és kedves barátja Magnusnak, mint az első kettő, az idők folyamán ők is megkedvelték egymást. Nagyon tetszett, hogy Magnus milyen sokat segített neki a vámpírrá válásakor. Magnusnak tényleg óriási szíve van, mert mindig segít ott, ahol kell. <3 A különböző romantikus kapcsolatai is tetszettek, + nagyon jókat lehetett nevetni a szereplőkön. Valakinek mindig volt valami pofás válasza/beszólása. :D


Kedvenc rész:
Cassandra Clare: Igaz ​szerelem (és egy első randi)

- Ó, hát ha Alec jelen van...
❤_❤ Az első randijuk igazán cikire, de közben cukira is sikeredett. :'D Róluk mindig öröm olvasni.

+
Cassandra Clare · Sarah Rees Brennan: Az ​éjféli örökös

- És megint itt van, a Will-Tessa-Jem páros, akik örök kedvencek maradnak. Róluk is jöhet akármi, akárhol és akármikor, én szeretni fogom. *-* James pedig már az Árnyvadász Akadémián teljesen megszerettette magát velem, így nagyon örültem, hogy őt is viszontláthatom. De olvasnék még róla is. :)


Legkevésbé kedvelt rész: Cassandra Clare · Maureen Johnson: A ​Dumort Hotel tündöklése

- Ez volt a leggyengébb és legunalmasabb rész, az biztos. A végén kezdtek kicsit felpörögni a dolgok, de még az se volt elég. :/ Semmi ismerős arc nem volt Magnuson kívül, és az új emberek nem is érdekeltek, így olyan semmilyen lett az egész. De az utána levő rész legalább kárpótolt. :)



Borító: Tetszenek, szép színesek. :) Viszont az eredeti még ötletesebb.
Kedvenc szereplők: Magnus, Alec, Will, Tessa, Jem, James, Raphael <3
Mélypont: a Dumort Hotel tündöklése - tényleg nagyon unatam, + Valentine kegyetlensége :(
Fénypont: minden, ami a kedvenc szereplőkkel összefügg
Csillagozás:
erre a sorozatra egészében 4.5 csillagot adok, mert habár nagyon tetszett, de az Árnyvadász Akadémia sokkal jobb volt. :)

2016. november 1., kedd

Cassandra Clare: Történetek az Árnyvadász Akadémiáról

Könyvmolyképző 2015-2016
Fordította: Kamper Gergely
Legrövidebb: 62 oldal
Leghosszabb: 112 oldal

Simon Lewis ember volt, majd vámpír, most pedig árnyvadásszá készül válni. A Mennyei Tűz városában lejátszódó események után Simon elvesztette az emlékeit, és most már nem biztos abban, ki is ő valójában. Szóval amikor az Árnyvadász Akadémia megnyitja kapuit, Simon beleveti magát ebbe a démonokkal teli új világba, eltökélten, hogy újra rátalál önmagára. Akármilyen is legyen ez az új Simon.
De az Akadémia egy Árnyvadász intézmény, ami annyit tesz, hogy nem problémamentes. Elvégre nem titok, hogy az Árnyvadászok nem valami barátságosak a mondénokkal, hát ha az a mondén még előtte Alvilági is volt.

Bevallom, az elején féltem nekikezdeni ennek a sorozatnak, főleg mivel Simon került a főszerepbe. Nagyon sokáig nem volt épp kedvencem a srác, és annak ellenére is, hogy később már megbékéltem vele, egy kicsit ódzkodtam a könyvektől. Viszont amint belekezdtem fokozatosan kezdett magával ragadni. Érdekes volt végigkövetni, hogy hogyan válnak fiatal árnyvadászokból és mondénokból képzett harcosok. Megtudhattuk, hogy az étel sosem az aminek látszik, és talán jobb is ha az ember éhes marad, ha csak nincs egy saját konyhád a szobádon.
Tetszettek azok a részek, ahol Tessa, Isabelle és Clary is felbukkan, vagy ahol épp Willről mesélnek, esetleg egy másik Herondale-ról. És persze amikor Magnus is feltűnt, többre már nem is volt szükség. :D
Simon által új embereket is megismerhettünk, közülük a legjobban George lopta be magát  a szívembe. Nem csoda, hisz Simonnal nagyszerű párost alkottak, tényleg olyanok voltak mint két testvér.


Kedvenc rész: Cassandra Clare · Sarah Rees Brennan: Örök ​éjre szánva

- Imádtam, hogy itt Magnus és Alec is szerepelt. Az ő kettősük egyszerűen szuper édes.
♥♥♥ Jó látni, hogy Alec már milyen oldoltabb Magnus közelében. És az a kisebb meglepetés, amivel az írónő lepett meg... elaléltam. *-*

+ még a Cassandra Clare · Sarah Rees Brennan: Csak ​árnyékok rész is nagy kedvenc lett Will, Tessa, Jem, James és Matthew miatt ^-^

Legkevésbé kedvelt rész: Cassandra Clare · Robin Wasserman: Sápadt ​királyok, hercegek

- Ez a rész se volt rossz,
de nem volt olyan érdekes, mint az előzők. Tetszett, hogy Simon és Isabelle végre közelebb kerültek egymáshoz, de ez a folytonos „szenvedés” már kevésbé.


Borító: Imádom a borítókat, nagyon ötletes *-*
Kedvenc szereplők: Magnus, Alec, Will, Tessa, Jem
Mélypont: az utolsó részben levő szörnyű jelenet :(
Fénypont:
azok a részek, ahol a kedvencek szerepelnek + a kis kék csomag :3
Csillagozás:
az egész sorozat megérdemli az 5 csillagot

2016. október 20., csütörtök

K. C. Lynn: Sweet ​Love (Sweet 1.)

CreateSpace 2016
142 oldal
Nyelv: angol

Two ​​cups of a protective, dirty talkin’ alpha who loves his Cupcake.
One tablespoon of a sweet southern baker who loves her Sexy Sawyer, even when he’s being a hothead.
A slice of the past that shows up on their doorstep, turning their world upside down with a life-altering plea.
A dash of passion.
A pinch of heartache.
A sprinkle of hope.
Mix together in a large bowl, creating a difficult choice, a testing of one’s faith, and a man who will do anything to protect his family—even if it means accepting a decision that could result in losing the one he loves most.
Bake at 350° for a rich serving of life with a love that could withstand anything. Even the unthinkable.
A timeless recipe that is sure to fill your heart with a generous helping of sweet love.

Ez könyv egy hosszabb novella Sawyer és Grace életéről, a Sweet Temptation után, és váltott szemszögből íródott, mint az eddigi összes KC könyv. Érdemes elolvasni előtte a Men of Honor és az Acts of Honor sorozatot is, hogy jobban képben legyünk.

“I must admit, Evans. Sometimes you can say the most perfect things.”

Sawyer és Grace egyszerűen nagyszerű páros, még mindig annyira édesek, szerethetőek és szexik. Annyira jó volt újra róluk olvasni, most már gyerekekkel. Hope és Parker, jaj… totálisan elolvadtam. ^-^ Remélem tényleg kap mindegyikük saját könyvet. Mind a ketten iszonyat aranyosak, remélem még sok-sok részben benne lesznek.
Viszont a cselekmény… ez meg mi volt?! Csodálkozom, hogy Sawyer nem nyírta ki Grace apját. A reakció nálam kb. ugyan az volt, mint nála, de később Grace-t is megértettem, és hát végülis igaza volt. Hihetetlen mennyire jó szivű ez a nő, nem sokan cselekedtek volna hasonlóan.
Nem is lehet sok mindent mondani a könyvről anélkül, hogy lespoilereznék valamit, hisz olyan rövidke volt.
Alig várom most már Sam könyvét, tudom, hogy azt is imádni fogom. :))

UI: Az az utolsó mondat! :O Mi a fene, ilyet nem csinálunk. Főleg, hogy ki tudja mikor, jönnek csak a gyerekek könyvei. :(

“The easiest thing I’ve ever done in my life is love you, Grace.”

 

Borító: gyönyörű *-* KC-nek mindig nagyon szépek a borítói :)
Kedvenc szereplők: Sawyer
♥, Grace, Parker és Hope
Mélypont: Grace apja - én nem tudnék neki megbocsátani
Fénypont: Parker és Hope jelenetek, Sawyer minden mennyiségben♥
Csillagozás: 5/5

2016. október 18., kedd

Kerstin Gier: Silber ​– Az álmok második könyve (Silber-trilógia 2.)

Könyvmolyképző 2016
344 oldal
Fordította: Szakál Gertrúd

A Silber-trilógia sziporkázó második kötete Kerstin Gier bestseller-szerző tollából

És ebben a pillanatban, a hirtelen támadt csendben meghallottam azt az ismerős, vészterhes matatást mindössze néhány méterre tőlem. Bár senkit sem láttam, és egy bölcs hang a fejemben figyelmeztetett, hogy ez csak álom, mégsem tudtam megakadályozni, hogy lassan elhatalmasodjon rajtam a páni félelem.
Anélkül, hogy pontosan tudtam volna, mit teszek, és ki elől menekülök, ismét futásnak eredtem.


Már meg sem lepődöm, mennyire imádom Kerstin Gier könyveit.
A történet most is izgalmas volt, habár leginkább a könyv felétől kezdtek igazán beindulni a dolgok. Henry és Liv iszonyat édesek együtt, én még mindig olvadozok, ha róluk van szó, úgyhogy nagyon szerettem az össze közös jelenetüket. Kiderült egy-két dolog Henry-ről, és a családjáról, de még így sem volt elegendő az információ. Továbbra is maradtak titkok, amik még felderítésre várnak.
Tetszett, hogy Mia is megint aktívan részt vett a történetben. Legalább olyan jó fej, mint a nővére. És az a sok esztelenség, amit összehordanak, és elkövetnek... :D
Megint jókat nevettem a poénokon, egyszerűen nagyszerű ez a sorozat. Hiába, ami a vicces és ciki szituációkat illeti, abban Gier verhetetlen.
Örültem, hogy Grayson-nak is jutott egy csomó szerep, egyre jobban szeretem a srácot. Egy igazi cukorpofa.
^-^
Alig várom, hogy kiderüljön, ki Secrecy, + Henry életébe is teljes bepillantást nyerhessünk.
Jaspert hiányoltam, remélem a következő részben már újra aktívan részt fog venni.
Ez a rész most nem lett kedven, de továbbra is hihetetlenül jó. :)


"
Az álmok olyanok, mint a gondolatok, szabadok, és senki sem kémkedhet utánuk."




Borító: igazi gyöngyszem *-*
Kedvenc szereplők: Liv, Mia, Grayson és Henry
Mélypont: a Bokker, de leginkább Emily... egyszerűen kikészít a csaj
Fénypont: álomrandik, jaguár, Mr. Snuggles :D
Csillagozás:
5/5

2016. október 1., szombat

Shelly Crane: Defiance (Significance 3.)

CreateSpace 2012
212 oldal
Nyelv: angol

In the third installment of the Significance series, we begin with Maggie and Caleb in the clutches of a new enemy; the Virtuoso council. Not only do they have to deal with the consequences of taking the lives of the Watsons and the council attempting to take Maggie away to keep their precious Visionary safe, but they must deal with Marla as well. All are determined to undermine, control and use Caleb and Maggie's rare gifts for their own uses, some wish to destroy them entirely. Then Maggie's father and Bish are threatened but the council forbids the presense of humans. Peter and the family fight and stand beside them every step of the way to save Maggie's father, to keep Caleb and Maggie together when the corrupted council is so set on keeping them apart and to stop Marla and whatever she has up her sleeve. Then Maggie has the shock of her life when she discovers something about her real father. It may change everything for everyone. Stay tuned as the story continues.

Ez a rész is nagyon tetszett, csak kellett neki egy kis idő, még rendesen beindul. Caleb és Maggie részt vesznek a nagy Ász gyűlésen Londonban, ami valami iszonyat szörnyen indul. Legszívesebben lecsaptam volna mindenkit a hülye szabályaikkal és gondolkodásukkal együtt, de leginkább Donaldot – ő volt a főgonosz. Annyira irritált a pasi, és mindenki mást is, de mégsem mertek ellene semmit tenni. Maggie-ről is azt hittem, hogy bátrabb lesz, és nem hagyja magát, elvégre ő a Látnok, vagy mi a fene… :D Később ez neki is leesett, így szerencsére kiállt magáért és a családjáért.
Az egész történet Londonban játszódik, pontosabban a palotában, ahol az Ászok összegyűltek, így egy kissé unalmos volt, ami a helyszínt illeti. Ami viszont tetszett, az Caleb és Maggie be- és kilopódzásai egymáshoz, valamint Caleb unokatestvére Rodney, aki egész idő alatt nagyon jófej és kedves volt. Mindig ott volt, ha szükség volt rá.
Bish nagyon hiányzott, mivel csak a végén bukkant fel, de mint mindig, most is az ő és Jen részek voltak a legjobbak. Kár, hogy nem olvashattunk az ő szemszögükből is, engem most sokkal jobban érdekelt, mint Caleb-ék.
A könyv kapott egy szép lezárást, de még hátravan egy rész a teljes boldog befejezéstől.



Borító:
hiába Pepe és Sztella, de már unom ezeket a borítókat xP mondjuk legalább az összes passzol egymáshoz, ami jó, de nagyon unalmasak...
Kedvenc szereplők: Caleb, Bish, Rodney + Maria -  Jen kislány
Mélypont: az egész Watson klán, de főleg a Donal, Marla részek... egyszerűen kikészítettek ezek ketten. Meg a többik folytonos behódolása. -.-
Fénypont:
Bish és Jen *-*, Maggie mentőakciója, Caleb cukisága :3
Csillagozás: 5/4