360 oldal
Fordította: Dudás Éva
Azt mondják, Victoriának hívnak.
Azt mondják, huszonhét éves vagyok.
Azt mondják, hat hónapja vagyok a Fairfaxben.
Azt mondják, a férjem meghalt, és nincs gyerekem.
De hát Wes szinte minden éjjel meglátogat, és Evelynt egész nap a karomban tartom.
Azt mondják… azt mondják… azt mondják…
Én meg azt mondom, itt az ideje, hogy kibogozzam a múltamat és kiderítsem az igazságot.
A nagy sikert aratott Szétcsúszva című regény szerzője, Calia Read
ismét a Fairfax egyik lakójának történetét meséli el, a tőle megszokott,
rejtélyekkel és feszültséggel teli módon. És a végén itt sem marad el a
hihetetlen, mindenre magyarázatot adó
fordulat.
Önálló regényként is olvasható.
Calia Read megint megcsinálta, összetört, majd megragasztott. Hihetetlen milyen meseszépen bánik a szavakkal - külön dícséret jár a fordítónak is. Az előző részből okulva, itt már éberebb voltam, és levontam a magam következtetéseit, a végén mégis akkorát néztem, hogy csak na! Nem hiszem el, hogy ez történt. Mindenre számítottam, csak arra nem, ami a végén kiderült.
Victoriát nagyon megszerettem, könnyű volt megkedvelni - kedves volt és jószivű, csak sajnos szörnyű dolgokon ment keresztül.
"Sikítani akarok. Sírni akarok. Nevetni akarok. Egyszerre akarok csinálni akármit és mindent és semmit.
Nincs értelme, de velem kapcsolatban semminek nincs értelme."
Érdekes volt visszakövetni az emlékeit, mindig többet, és többet megtudni a múltról, amire nem emlékszik. Ott volt Wes, a férje, aki annyira szerelmesnek és boldognak tűnt, mégis egyik napról a másikra, mintha teljesen kicserélték volna.
Aztán titokzatos sötéthajú idegen, aki már első pillantásra mély érzéseket ébreszt Victoriában. Sinclair maga volt a fény a sötétségben, minden rosszban a jó, Victoria mentsvára. Nem is csoda, ha azt mondom, teljesen belészerettem. Nagyon tetszett az összeismerkedésük, és minden, ami a későbbiekhez vezetett. :) Sinclair iszonyat aranyos, és még akkor is kitart a lány mellett, amikor az nem emlékszik rá.
"– Ami köztünk van, az irányíthatatlan."
Viszon a könyv befejezése után felmerült bennem egy csomó kérdés a történtekkel kapcsolatban, amire nem találok válaszokat. Erősen spoileres.
SPOILER!
Miután Victoria kórházba került, miért nem mondták meg neki, hogy él a kisbabája? Vagy legalább megmutathatták volna neki, hisz látták mennyire összetört szegény, és még motyogta is, hogy a kisbabám, a kisbabám... Plusz oké, az anyja nem engedte be Sinclairt a kórházba, de miután kiengedték, miért nem kereste meg? Hol volt Sinclair? Victoria Renee-re emlékezett, de Sinclair-re nem?! Nem értem. És Wes... nem csodálom, hogy Victoria ennyire belezavarodott az egészbe, de Wes-nek hogy nem tűnt fel semmi? Hogy a felesége egyik napról a másikra fél tőle?!
SPOILER VÉGE!
Lehet, hogy csak nekem tűnik ez furának, de ezeket a dolgokat tényleg nem értem. Szerintem el lehett volna kerülni azt a sok fájdalamat a végén, vagy legalább a nagyját. Jaj, és még jó lett volna egy kicsivel több romantika Victoria és Sinclair között. Simán meg lehett volna toldani egy pár száz oldallal.
"Itt nincs levegő.
Őrületet lélegzünk be.
Elmebajt lélegzünk ki.
És az emberek körülöttem? Nekik látszólag megfelel."
De hát ettől eltekintve imádtam a könyvet. Tényleg szuper volt, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Főleg azoknak, akiknek már az előző rész is tetszett. Persze nem függ össze a kettő, kivéve, hogy Fairfaxban játszódik, úgyhogy bátran olvasható akár ez is első rész ként.
Remélem még kapunk az írónőtől hasonló történeteket, szívesen olvasnék még pár páciensről, akiknek szépen végződik a történetük. :)
Borító: tetszik, habár szerintem az eredeti sokkal jobb, ez nem annyira passzol az előző részhez
Kedvenc szereplők: Sinclair, Victoria
Mélypont: amikor kiderül az igazság, az ok, amiért Victoria kórházba kerül
Fénypont: Victoria bejelenti, hogy terhes, Sinclair felbukkanása, közös pillanataik Victoriával, a vége
Csillagozás: 5/5
fordulat.
Calia Read megint megcsinálta, összetört, majd megragasztott. Hihetetlen milyen meseszépen bánik a szavakkal - külön dícséret jár a fordítónak is. Az előző részből okulva, itt már éberebb voltam, és levontam a magam következtetéseit, a végén mégis akkorát néztem, hogy csak na! Nem hiszem el, hogy ez történt. Mindenre számítottam, csak arra nem, ami a végén kiderült.
 |
| Victoria Donovan |
"Sikítani akarok. Sírni akarok. Nevetni akarok. Egyszerre akarok csinálni akármit és mindent és semmit.
Nincs értelme, de velem kapcsolatban semminek nincs értelme."
Érdekes volt visszakövetni az emlékeit, mindig többet, és többet megtudni a múltról, amire nem emlékszik. Ott volt Wes, a férje, aki annyira szerelmesnek és boldognak tűnt, mégis egyik napról a másikra, mintha teljesen kicserélték volna.
 |
| Sinclair Mondtgomery |
"– Ami köztünk van, az irányíthatatlan."
SPOILER!
Miután Victoria kórházba került, miért nem mondták meg neki, hogy él a kisbabája? Vagy legalább megmutathatták volna neki, hisz látták mennyire összetört szegény, és még motyogta is, hogy a kisbabám, a kisbabám... Plusz oké, az anyja nem engedte be Sinclairt a kórházba, de miután kiengedték, miért nem kereste meg? Hol volt Sinclair? Victoria Renee-re emlékezett, de Sinclair-re nem?! Nem értem. És Wes... nem csodálom, hogy Victoria ennyire belezavarodott az egészbe, de Wes-nek hogy nem tűnt fel semmi? Hogy a felesége egyik napról a másikra fél tőle?!
SPOILER VÉGE!
Lehet, hogy csak nekem tűnik ez furának, de ezeket a dolgokat tényleg nem értem. Szerintem el lehett volna kerülni azt a sok fájdalamat a végén, vagy legalább a nagyját. Jaj, és még jó lett volna egy kicsivel több romantika Victoria és Sinclair között. Simán meg lehett volna toldani egy pár száz oldallal.
"Itt nincs levegő.
Őrületet lélegzünk be.
Elmebajt lélegzünk ki.
És az emberek körülöttem? Nekik látszólag megfelel."
De hát ettől eltekintve imádtam a könyvet. Tényleg szuper volt, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Főleg azoknak, akiknek már az előző rész is tetszett. Persze nem függ össze a kettő, kivéve, hogy Fairfaxban játszódik, úgyhogy bátran olvasható akár ez is első rész ként.
Remélem még kapunk az írónőtől hasonló történeteket, szívesen olvasnék még pár páciensről, akiknek szépen végződik a történetük. :)
Borító: tetszik, habár szerintem az eredeti sokkal jobb, ez nem annyira passzol az előző részhez
Kedvenc szereplők: Sinclair, Victoria
Mélypont: amikor kiderül az igazság, az ok, amiért Victoria kórházba kerül
Fénypont: Victoria bejelenti, hogy terhes, Sinclair felbukkanása, közös pillanataik Victoriával, a vége
Csillagozás: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése