375 oldal
Fordította: Bótyik Bettina Zora
Folytatódik Penelope Douglas nagy sikerű sorozata, a Fall Away.
Voltál már olyan dühös, hogy örömöd lelted abban, ha ütsz-vágsz? Vagy annyira tehetetlen, hogy teljesen tompának érezted magad? Az utóbbi néhány évem erről szól. A düh és a közöny két véglete között élek, átmenet nélkül.
Van, aki utál ezért, és vannak, akik félnek tőlem. De senki sem bánthat, mert nem érdekel semmi és senki.
Tatumot leszámítva.
Annyira szeretem, hogy már utálom. Barátok voltunk, de rájöttem, hogy sem benne, sem másban nem bízhatok. Ezért megbántottam. Ellöktem magamtól.
Mégis szükségem van rá. Amint meglátom, elememben érzem magam. Minden indulatomat rázúdíthatom. Belekötök, ellenszegülök, szívatom. Ez lett a lételemem.
De elment. Franciaországban volt egy évig, és más emberként jött haza.
Ha most támadom, már visszatámad.
A Szívatás Tate történetét mesélte el. Most kiderül, miként élte meg ugyanazt a másik főszereplő, Jared.
Úgy örülök, hogy egy csomó új jelenetet is kaptunk, ami Tate könyvében nem volt benne. :)
Még mindig tetszik Tate és Jared története, viszont nem csodálkozom, hogy ezzel még nem lett meg a boldogan élnek, amíg…. Jared-nek rohadt nagy szerencséje van, hogy Tate ilyen megbocsájtó, de a teljes bizalmát még akkor sem nyerte el. A kapcsolatukról még mindig ugyan az a véleményem, mint az előző részben.
"Amikor szeretsz valakit, mindig többre vágysz belőle."
Ami meglepett, és fel is idegesített, az K.C. volt. Lehet, hogy
ezzel az írónő valamennyire tisztázni szerette volna a lányt, de még így
is a legpocsékabb barátnő. Lehet, hogy csak „játszottak” Jared-del, de
akkor legalább Tate-et beavathatta volna, vagy a végén megmagyarázhatta
volna a dolgokat, de nem tette. Sőt, Jared sem tette.
"Tate sokkal inkább az otthonommá vált, mint a saját vérem."
Viszont tetszett, hogy Jax is szerepelt a könyvben, róla még szívesen olvasnék. Madoc továbbra is nagyon oltári. :D Úgy sajnáltam szegény Jared-et, tényleg egy csomó szörnyűséget kellett túlélnie, és még amikor hazament, akkor is csak még jobban sérült a törtékeny lelke, attól amit hallott. :( Így sem helyes, amit tett, de legalább jobban megértettük, hogy benne mi játszódott le akkor. Csak megint azt nem értem, hogy ezt miért nem mondta el Tate-nek? Elvégre nem csak az zavarta, hogy játszották a „kis családot” nélküle, ahogy ő fogalmazott, hanem az is, amit Tate és az anyja mondott.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz velük a későbbiekben. Remélem Jared bebizonyítja, hogy érdemes Tate bizalmára. Hisz olyan édes is tud lenni, ha akar. :)
"Az én jó kislányom rózsaszínben.
Egy jó kislány, aki csak az én kedvemért volt rossz."
Borító: Még mindig jobban tetszik, mint az eredeti :)Voltál már olyan dühös, hogy örömöd lelted abban, ha ütsz-vágsz? Vagy annyira tehetetlen, hogy teljesen tompának érezted magad? Az utóbbi néhány évem erről szól. A düh és a közöny két véglete között élek, átmenet nélkül.
Van, aki utál ezért, és vannak, akik félnek tőlem. De senki sem bánthat, mert nem érdekel semmi és senki.
Tatumot leszámítva.
Annyira szeretem, hogy már utálom. Barátok voltunk, de rájöttem, hogy sem benne, sem másban nem bízhatok. Ezért megbántottam. Ellöktem magamtól.
Mégis szükségem van rá. Amint meglátom, elememben érzem magam. Minden indulatomat rázúdíthatom. Belekötök, ellenszegülök, szívatom. Ez lett a lételemem.
De elment. Franciaországban volt egy évig, és más emberként jött haza.
Ha most támadom, már visszatámad.
A Szívatás Tate történetét mesélte el. Most kiderül, miként élte meg ugyanazt a másik főszereplő, Jared.
Úgy örülök, hogy egy csomó új jelenetet is kaptunk, ami Tate könyvében nem volt benne. :)
Még mindig tetszik Tate és Jared története, viszont nem csodálkozom, hogy ezzel még nem lett meg a boldogan élnek, amíg…. Jared-nek rohadt nagy szerencséje van, hogy Tate ilyen megbocsájtó, de a teljes bizalmát még akkor sem nyerte el. A kapcsolatukról még mindig ugyan az a véleményem, mint az előző részben.
"Amikor szeretsz valakit, mindig többre vágysz belőle."
"Tate sokkal inkább az otthonommá vált, mint a saját vérem."
Viszont tetszett, hogy Jax is szerepelt a könyvben, róla még szívesen olvasnék. Madoc továbbra is nagyon oltári. :D Úgy sajnáltam szegény Jared-et, tényleg egy csomó szörnyűséget kellett túlélnie, és még amikor hazament, akkor is csak még jobban sérült a törtékeny lelke, attól amit hallott. :( Így sem helyes, amit tett, de legalább jobban megértettük, hogy benne mi játszódott le akkor. Csak megint azt nem értem, hogy ezt miért nem mondta el Tate-nek? Elvégre nem csak az zavarta, hogy játszották a „kis családot” nélküle, ahogy ő fogalmazott, hanem az is, amit Tate és az anyja mondott.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz velük a későbbiekben. Remélem Jared bebizonyítja, hogy érdemes Tate bizalmára. Hisz olyan édes is tud lenni, ha akar. :)
"Az én jó kislányom rózsaszínben.
Egy jó kislány, aki csak az én kedvemért volt rossz."
Kedvenc szereplők: Madoc, Tate
Mélypont: K.C. - sajnos még most sem tudom megkedvelni...
Fénypont: gyerekkori emlékek, plusz jelenetek
Csillagozás: 5/4.5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése