Shelly Crane: Significance ​– Bizonyosság (Significance 1.)

Könyvmolyképző 2015
528 oldal
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett

Maggie ​​tizenhét éves. Nehéz évet tudhat maga mögött: épphogy átcsúszott az érettségin, az anyja elhagyta, az apja depressziós, a barátja pedig három év után szakított vele egy főiskolai futballösztöndíj miatt. Maggie úgy érzi, hogy összecsapnak a feje felett a hullámok, de minden erejével megpróbál a felszínen maradni.
Aztán találkozik Calebbel.
Megmenti a fiú életét, és azonnal érzi, hogy van benne valami veszélyesen vonzó, ráadásul Maggie-nek éppen randija lenne, méghozzá Caleb unokatestvérével. Ám a dolgok váratlan fordulatot vesznek, amint egymáshoz érnek. Szó szerint szikrázik közöttük a levegő. Bevésődnek egymás iránt, és a lány szeme előtt lepereg a közös életük. Ráébred, hogy ő a fiú lelki társa, ezért érzi annak szívverését a saját mellkasában. Caleb oldalán egy olyan, különleges adottságokkal és képességekkel rendelkező emberekkel teli világ tárul fel előtte, amelynek létezéséről eddig nem is tudott. Ő maga is természetfeletti, eddig soha nem tapasztalt változásokat észlel magán, például szüksége van a fiú érintésére az életben maradáshoz. Azonban kapcsolatuk nem mentes a nehézségektől: egyrészt Maggie apja végre kilábal a depresszióból, és megpróbál igazi apaként viselkedni a maga idegesítő módján, másrészt Maggie-nek Caleb ellenségeivel is meg kell küzdenie, akik tudomást szereznek a kapcsolatukról. Az ismeretlenek üldözőbe veszik Maggiet, hogy elszakítsák őt Calebtől, így megakadályozhatják a fiatalokat abban, hogy elnyerjék a képességeiket. Vajon Caleb képes lesz-e megmenteni a lányt, vagy örökre elszakadnak egymástól pont akkor, amikor végre egymásra találtak?

Tudtam én, hogy nekem ez bizony tetszeni fog. :) Annyira imádtam a Lélektársak sorozatot, hogy amikor megláttam ezt a könyvet, egyből ment is a várólistára. Csak azt nem tudom, miért vártam eddig, hogy elolvassam.

"A szeretet vak, nem kérkedik és nem hivalkodik."

Engem teljesen magával ragadott a történet. Iszonyat cuki, iszonyat édes, cukormáz a köbön. Tetszett, hogy ilyen hamar egymásra talált a két főszereplő, és hogy nem voltak közöttük felesleges drámázások, veszekedések. Szerintem ezt jól megoldotta az írónő ezzel a bevésődés, meg a „nem szabad távol lennünk egymástól” dologgal.
Caleb igazán elragadó volt, engem is megnyert már az első perctől kezdve. Figyelmes, védelmező, könnyen szerethető. :) Maggie is kedves, örültem, hogy nem volt annyira kiborulva ettől az egész lélektársas újdonságtól. Persze azért volt egy csomó kérdése, és itt-ott átadta magát az aggódásnak, de összevetve tényleg szuper kezelte.
Amit viszont utáltam, az Kyle volt. Istenem, az a srác… Már vagy ezerszer agyonvertem volna. De komolyan! Nem is értem Caleb, hogy nem tette még helyre, vagy Maggie. Igen, rászólt, meg minden, de lehetne kicsit erélyesebb is.
Viszont Jen és Bish… *-* Juj, róluk még muszáj lesz olvasnom.

Ami viszont meglepett, hogy mennyien lemondják a könyvet. Azokat még megértem, akik nincsenek úgy oda  az intenzív romantikáért, mert a Bizonyosság aztán tele van romantikával, az tuti. :D De miért kellett már megint elővenni az Alkonyat kártyát?! Elismerem, a bevésődés szóról nekem is egyből Jacob Black jutott az eszembe, de nem kezdtem azon lovagolni, hogy mi hasonlít ebben a történetben az Alkonyatra. Aki már olvasottab az biztos fog olyan dolgokat találni, ami hasonlít valamelyik előző könyvéhez. Aki meg nem, annak újdonság lesz. Egy csomó olyan témájú könyv van, ami sokban hasonlít egymásra, mégis mindig akkor akad ki mindenki, ha az Alkonyattal talál hasonlóságot valamiben. Ezt még mindig nem értem, de ez legyen az én bajom. :D

Borító: Első ránézésre tetszett, aztán kicsit fura volt, később megint nagyon bejött :D
Kedvenc szereplők: Bish és Caleb
Mélypont: Kyle stílusa, tapadása
Fénypont: Bish és Jen melléksztori, Maggie és Caleb egymásratalálás, hogy Maggie nem akadt ki
Csillagozás: 5/4.5