304 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Violet Lasting rabságban és elnyomásban él a Tó Hercegnőjének palotájában, míg fény nem derül viszonyára Ashsel, a királyi hölgyek kísérőjével. A szerelmeseknek így menekülniük kell. Egy pillanatra sem érezhetik magukat biztonságba, hiszen nem tudhatják, ki barát, ki ellenség. Útjuk során azonban egyre világosabbá válik, hogy az Ékkő zsarnoksága egy felkelés felé sodorja a Magányos várost. Rá kell bízniuk magukat a Fekete Kulcsra, egy titkos társaságra, aminek eltökélt célja a királyi családok uralmának megdöntése. Ash, Violet és legjobb barátnője, Raven mindentől távol, egy erdei tanyán, a Fehér Rózsában találnak menedékre. Itt él Sil, aki régen maga is az Ékkő rabja volt. Ő veszi pártfogásába a fiatalokat, és nemcsak arra döbbenti rá Violetet, hogy hatalmas erő birtokában van, hanem arról is meggyőzi, hogy az ő feladata lesz, hogy vezesse a lázadókat.
Nagyon vártam már ezt a
részt azok után, ahogy az első befejeződött. Kíváncsi voltam, mi lesz a
szereplőkkel, hogy egyáltalán el-e jutnak a célig, vagy újra valamilyen
csapdába esnek. A könyv felét végigizgultam, annyira féltettem
Violettet és a kis társaságát. Mikor rátaláltak a Fehér Rózsára és
Sil-re, újabb érdekességek vetődtek fel, főleg a mágiával kapcsolatban.
"Megérdemeljük, hogy szabadok legyünk."
Tetszett, hogy Violet mennyire megtanulta uralni a képességét, habár szerintem nagyon kevés idő alatt. Lehetett volna egy kicsit hosszabb a folyamat, csak úgy az érdekesség kedvéért, de sebaj. Lényeg, hogy megtanulta, és hogy mire használta.
Az én favoritom még mindig Raven, így örülök, hogy többet szerepelt. Még mindig a szívem szakad meg érte, annyira sajnálom. Habár tudtam, hogy az Ékkő kegyetlen, még mindig sikerül letaglóznia a szörnyű tetteivel. Ash és Lucien története is… hát, basszus! Inkább az Éhezők viadala mint ez.
"Azon a helyen megkeményedik az ember. Tükröt tart elénk, és megmutatja az emberi természet legrosszabb oldalát. Az Ékkő megváltoztatja az embert."
Garnet is egyre jobban meglep. Remélem semmi sem fog vele történni a következő részben, mert már eléggé megszerettem.
Befejezéshez kaptunk megint egy szép függővéget, ami majd kínozhat, de azért nem annyira szörnyűt, mint az első részben volt.
UI: Miért ilyen rövid a könyv? :(
"Megérdemeljük, hogy szabadok legyünk."
Tetszett, hogy Violet mennyire megtanulta uralni a képességét, habár szerintem nagyon kevés idő alatt. Lehetett volna egy kicsit hosszabb a folyamat, csak úgy az érdekesség kedvéért, de sebaj. Lényeg, hogy megtanulta, és hogy mire használta.
Az én favoritom még mindig Raven, így örülök, hogy többet szerepelt. Még mindig a szívem szakad meg érte, annyira sajnálom. Habár tudtam, hogy az Ékkő kegyetlen, még mindig sikerül letaglóznia a szörnyű tetteivel. Ash és Lucien története is… hát, basszus! Inkább az Éhezők viadala mint ez.
"Azon a helyen megkeményedik az ember. Tükröt tart elénk, és megmutatja az emberi természet legrosszabb oldalát. Az Ékkő megváltoztatja az embert."
Garnet is egyre jobban meglep. Remélem semmi sem fog vele történni a következő részben, mert már eléggé megszerettem.
Befejezéshez kaptunk megint egy szép függővéget, ami majd kínozhat, de azért nem annyira szörnyűt, mint az első részben volt.
UI: Miért ilyen rövid a könyv? :(
Borító: Nagyon szép, illik az előzőhöz.
Kedvenc szereplők: Raven, Garnet, Violet, Ash és Lucien
Mélypont: ami majdnem Ravennel történt, Ash és Lucien története
Fénypont: amikor elérték Fehér Rózsát, akkor nagyon megkönnyebbültem, + Raven és Garnet szurkálódása
Csillagozás: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése