376 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, mindkettőnknek végünk. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…
Daemon egyszerűen csúcsszuper! <3 És Jennifer is, amiért megalkotta.
"Felé fordítottam a fejem, és egymás szemébe néztünk. Elborított az illata, és bár becsuktam a szemem, tudtam, sokáig, sokáig nem fogok elaludni.
És azt is tudtam, hogy bár most nem az enyém, egy napon az lesz."
Nekem az Ónix mindig sokkal jobban tetszett, mint az Obszidián. Nem zavart, hogy Katy miért viselkedett olyan bizalmatlanul egy bizonyos arrogáns luxennel, mert én megértettem az indokait. Valamint ez az a rész, ahol ők ketten végre igazán egymásra találnak, így nem lehetett nem szeretni.
Most Daemon szemszögéből felelevenítve csak még jobban tetszett. Már az előző részben is jó volt, hogy a Thompson ikrekkel több időt tölthettünk, mert egy másik szemszögől nézve, ők is igencsek szerethetők. Főleg Asht kezdem egyre jobban megkedvelni. :D
"Aznap volt a születésnapja.
És tudtam, hogy kapott egy új laptopot, mert reggel jött egy e-mail értesítés, hogy frissítette a blogját. Igen, feliratkoztam. Na és?"
Viszont itt, mivel híján voltam Katy gondolatainak, jobban sajnáltam szegény Daemont. Hogy tényleg mennyit megszenvedett ezzel a csökönyös lánnyal, aki egyszerűen nem és nem hajlandó beismerni az érzéseit. Szóval igen, amit az Ónixban megértettem, az most itt egy kissé eltörpült Daemon sajgó szíve mellett. De attól még imádom! Katyt, Daemont, Deet, Adam-et, és a végén Dawsont. Tökéletes. *-*
"Az enyém. Én pedig az övé vagyok. Ez az igazság, és ez sosem fog változni."
Borító: Jaj, hát imádom! :D Habár a piros háttér jobban tetszik, mégiscsak Pepe a lényeg, és ő szuper ;)
Kedvenc szereplők: Daemon, Katy, Adam, Dee
Mélypont: Adam :( őt úgy sajnálom
Fénypont: az a pár rész, amit az Ónixban nem láthattunk, mert csak Daemon volt ott, de ami ennél is jobb volt, az a vége, amikor végre őszintén elmondják egymásnak az érzéseiket <3
Csillagozás: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése