Keresés ebben a blogban

2017. április 18., kedd

Brittainy C. Cherry: Lebegés (Az vagy nekem 1.)

Libri 2016
390 oldal
Fordította: H. Prikler Renáta

Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar. Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.
Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

Ez valami hihetetlen volt. Hihetetlenül szívet melengető, és szépséges.♥ Tudtam én, hogy nem lett volna szabad eddig halogatni, de úgy tűnik a Lebegésnek csak most jött el az ideje.
Már az első mondattal megfogott magának a könyv, és nem is eresztett el, egészen az utolsó oldalig. Én is szívesen lettem volna Tristan éltető levegője. Szívesen átsegítettem volna a sötétségen, csak hogy a végén képes legyen továbblépni. Annyira fájt még olvasni is a veszteségéről… persze Lizzie-t is nagyon sajnáltam, és habár nem mérhető egyik veszteség a másikhoz, neki mégiscsak ott volt Emma, aki fényt vitt az életébe.

"Minden másodpercben. Minden percben. Minden órában. Mindennap."

Emmát annyira imádtam. Olyan édes volt, amikor az anyukáját vigasztalta, vagy épp Tristannal veszekedett.♥ Igazából mindhármójukat teljesen megszerettem. Tristan tetoválásai… biztos csodálatos látvány lehetett. *-* És Elizabeth, olyan jó, hogy mindig kitartott Tristan mellett. Minden ember másképp éli meg a kínt, másképp gyászol, másképp teszi túl magát a veszteségen.
Nincs megírva mikor és mit kell tenni. Ezért is tetszett Tristan és Elizabeth kapcsolata, mert ők megértették, vigasztalták egymást, ott voltak egymásnak, ha szükség volt rá, és hagytak időt, hogy kialakuljom valami sokkal belsőségesebb kettejük között.
Szerettem az egészet úgy, ahogy van. És az epilógus, jaj, nekem!♥ :')

"A varázslat nem bennünk rejlik, hanem a pillanatokban. Az apró érintésekben, a gyengéd mosolyokban, a közös nevetésekben. Drága fiam, a varázslat nem más, mint maga a szerelem."



Borító: Gyönyörű, imádom *-*
Kedvenc szereplők: Emma, Tristan, Lizzie
Mélypont: Mindjárt a bevezető fejezet + azok a részek, ahol Tristan Jamie-re és Charlie-ra emlékszik vissza
Fénypont: Emma és a tollpihék, a pillanat, amikor Tristan beleszeret Lizzie-be, Mr. Henson bolti jelenetek...
Csillagozás: 5/5 Ajánlom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése