Jessica Park: Lélegezz ​velem! (Lélegezz velem! 1.)

Könyvmolyképző 2015
440 oldal
Fordította: Komáromy Rudolf

Szülei halála után Blythe McGuire-t mélybe húzza a gyász, alig bír a felszínen maradni, miközben a Matthews Egyetemen utolsó évén igyekszik átvergődni. Aztán egy véletlen találkozás belerántja a lányt valamibe, amire egyáltalán nem számított: tagadhatatlan vonzalmat érez a sötét hajú végzős, Chris Shepherd iránt, akinek múltja talán még sajátjánál is bonyolultabb. Ahogy a kapcsolatuk elmélyül, Chris magához téríti a lányt a bódulatból, ami azóta fojtogatja, hogy egy tűzeset megfosztotta a fél családjától. Blythe gyógyulni kezd, lassan meg is szereti a fiút, aki segít neki új utakat találni a gyönyörhöz és önmaga felfedezéséhez. Ám miután Blythe nyugodtabb vizekre evez, rádöbben, hogy Christ még mindig nyomasztja családjának fájdalmas múltja. A sötét örvények a mélybe húzzák a fiút, és talán Blythe az egyetlen, aki megóvhatja őt a vízbe fúlástól.

Ez első fejezet atya ég! rendesen megijesztett. Nagyon nem szeretem a depis, szétcsúszott szereplőket, akik az alkoholban találnak menedéket, úgyhogy mikor ezzel indított a történet, majdnem félre is tettem. Szerencsére kibírtam a második fejezetig, majd jött a harmadik, negyedi, ötödik… és egyszer már csak azt vettem észre, hogy teljesen magába szippantott a történet. Nagyon érdekelt, hogy mi történt Blythe és Chris múltjában. Szóval folytattam, és imádtam. :)

"– Mit művelünk? Mit művelsz?
– Szeretlek – feleli egyszerűen. – Ha engeded."

A Shepherd tesók közül elsőként Sabint sikerült megszeretnem, és a végére is ő maradt a favoritom. Imádtam a humorát, és hogy mindig olyan túlbuzgó. Nagyon sokszor szerettem volna belépni a könyvbe, hogy egyszerűen csak megszeretgessem, amikor olyan elveszettnek látszott. Tetszett, hogy Blythe is milyen változáson ment keresztül hála neki, Chrisnek és az ikreknek. Volt hogy néha nem igazán tudtam hova tenni, és egy picit már túl sok is volt, de szerencsére sose ment át ellenszenves karakterbe.
Chris már egy kicsit más tészta, mivel őt szépen fokozaton kezdtem megszeretni, és mikor már pont úgy voltam, hogy „Igen! Végre!”, na akkor cseszett el mindent. Szívesen belerúgtam volna egyet, ha attól észhez tért volna, és nem halogatja olyan sokáig a dolgokat. A vége felé persze megjött az esze, úgyhogy megbocsátunk neki. :D
Igazából tényleg mindenkit sikerült megszeretnem, senkire se tudtam huzamosabb ideig haragudni. A legcukibb páros tuti Eric és Zach voltak, örülnék, ha ők is kapnának egy külön könyvet. ^^
Egy szép történet, szép borítóval, ami hol megmelengeti az ember lelkét, hol összefacsarja, hol pedig feltüzeli, ha úgy hozza a helyzet. ;) Alig várom a folytatást.

"Vég nélkül csókolózunk.
Hajamba fúrja az ujjait, és így maradunk nagyon sokáig. Talán túlságosan is sokáig.
És ekkor rádöbbenek, mi is történt ma éjjel kettőnk között.
Most szerettünk egymásba."

Borító: Tetszik :)
Kedvenc szereplők: Sabin, Eric és Zach
Mélypont: Amikor Chris eltólja magától Blythe-t, és nagy hülyeségre vetemedik...
Fénypont: a szállodás jelenet, Sabin ökörködései + hogy sosem hagyta cserben Blythe-t
Csillagozás: 5/4.5