Rachel Vincent: Shift ​– Változás (Vérmacskák 5.)

Könyvmolyképző 2014
416 oldal
Fordította: Miks-Rédia Viktória


Nem könnyű az első női vérmacska-végrehajtó élete. Gyűlnek a hegek, gyűlnek a tapasztalatok. A magánéletem? Bonyolult. A testvérem halála és az apám elleni eljárás óta legfeljebb a további vérontást akadályozhatom meg. A falkánkat azonban egy seregnyi dühös mennydörgőmadár támadja meg – és talán csak úgy kerekedhetünk régi ellenségünk fölé, ha ki tudjuk csikarni a békét az új ellenféltől. Egyre több halál, egyre több árulás. Az ösztöneim óvatosságra intenek. De néha nincs más út, mint elrugaszkodni a szakadék széléről…

Tele izgalommal, tele kalanddal... csak úgy kapkodtam a fejem olvasás közben, hisz mindig történt valami.
El sem hiszem, hogy négy év elteltével még mindig ennyire jó ez a sorozat. Hogy még mindig ennyire magával tud ragadni, bele a történet sűrű közepébe. Na jó, miket beszélek! Ez még ezer év múlva is ugyan olyan érdekes lesz számomra, mint első olvasáskor volt. :D

Úgy érzem, mint folyamatosan csak ezt a hajtogatnám, de ebben a részben tényleg minden egyre jobban bonyolódik. A Prey-ben történtek nem maradhatnak titokban, és habár Faythe igyekszik is elmondani az igazat, valahogy sosem sikerül, szóval ugye pont akkor robban a bomba, amikor a legkevésbé alkalmas. Nem mintha erre valaha is alkalmas lenne az idő. Marcért a szívem szakadt meg, viszont nagyonis örültem, hogy kész harcolni Faythe szerelméért.

"– Folyton olyan helyekre mászkálsz, ahol nem tudlak megvédeni.
Meglepetten pislogtam rá.
– Igaz. De folyton visszajövök."

Azzal, hogy az írónő behozott a történetbe egy teljesen új fajt, csak még inkább feldobta a könyvet. Elég barbár egy népség, de valami hihetetlen kalandokban részesülhettünk miattuk. Tetszett, hogy Kaci megint egy kicsit főszerepbe került, még ha ilyen áron is. Faythe anyáskodása felette pedig annyira imádnivaló. Ne tudjátok meg, hányszor kreáltam különböző történeteket a fejemben róluk, Marcról, az egész bandáról. Kb. mint az FTT-ről xPSzóval annyira jó volt az egész! Faythe és Marc párbeszédei, részei olyan romantikusak voltak. Rendesen érezni lehet, hogy kihez húz inkább Feythe szíve, sajnos ő még nem képes dönteni.

"– Jobbat érdemelsz nálam – suttogtam, és egy önző részem remélte, hogy nem hallja meg.
Meghallotta."

Emlékszem első olvasáskor hiányoltam Ethan barátnőjét, és hogy mi is lesz a babával. Most, mivel már tudom, el tudtam e felett tekinteni. De azért jó lett volna, ha ők is kicsit szerepelnek.

Ami még nagyon tetszik ebben a részben, az az Owen-Manx szál. Egyszerűen annyira édesek, ezért reménykedsz értük, hogy bárcsak...

Faythe-n itt már annyira látni, hogy milyen nagy mértékben megváltozott az első rész óta. Sokkal okosabb, érettebb, megfontoltabb. Nagyon tetszik, ahogy most áll a dolgokhoz.


"– Tökéletes vagy a számomra, Faythe, úgy ahogy vagy, éppen azért, mert nem vagy tökéletes. Makacs vagy, lobbanékony és szókimondó, én pedig birtokló és túlóvó, amellett nagyon könnyen megdühödök. Mindkettőnkben rengeteg hiba rejlik, de egymáshoz tökéletesen illünk. Érted?"

Borító: Egyre szebbek a borítók :)
Kedvenc szereplők: a szokásos - Marc, Faythe, Kaci, Greg, Owen-Manx
Mélypont: Marc fájdalma :(
Fénypont: a zuhanyzós jelenet <3
Csillagozás: 5/5