Melissa Grey: A lány éjfélkor (Midnight-trilógia 1.)

Maxim Könyvkiadó, 2016
416 oldal
Fordította: Robin Edina

New York városa alatt él az aviánok titokzatos, ősi népe, akiknek testét toll borítja, ereikben pedig varázslat folyik. Ősrégi bűvölet rejti el őket az emberek szeme elől – egyetlen lányt kivéve. Ekhó szökevény zsebtolvaj, lopott kincsek eladásából tengeti az életét, amelyeket a feketepiacon ad el a vevőinek. Az aviánokon kívül nincsenek barátai, sem családja.
Ekhó okos és merész, néha talán kissé pimasz is, ám mindenekfelett rendületlenül hűséges. Így amikor egy évszázadok óta húzódó háború hulláma ostromolja otthona határait, úgy határoz, hogy ideje végre cselekedni. A legenda szerint egyetlen módon lehet örök időkre véget vetni a harcnak: fel kell kutatni a Tűzmadarat. Ez a mesebeli teremtmény állítólag olyan elképesztő hatalommal rendelkezik, amilyet a világ még sohasem látott. Nem könnyű az Ekhó előtt álló feladat, de a tolvajélet egy leckét alaposan a lány fejébe vésett: hogyan szerezheti meg, amit akar.
A háború nem várt fordulatokat hoz, és Ekhónak küldetése során együtt kell működnie az ellenséggel, az ifjú sárkánypikkelyes drakhar herceggel. Először bizalmatlan vele, ám ahogy az idő halad, lassan összebarátkoznak, és Ekhó hirtelen azon kapja magát, hogy visszavonhatatlanul vonzódik a fiúhoz…

Így a Förgeteg után kicsit eltörpült a könyv, meg hát jobbra is számítottam, de amúgy tetszett. Érdekes is volt, jó is volt, csak sajna hiányzott belőle az a plusz, amitől egy könyv felejthetetlen lesz.

Tetszett az alapötlet, aviánok és drakharok (madár- és sárkányemberek) harcolnak egymás ellen már hosszú idők óta. A Sárkányherceg és pár avián is viszont már belefáradt a folytonos ellenségeskedésbe, béket akarnak, amit a titokzatos Tűzmadár hozhat csak el. Senki se tudja pontosan mi az, többen úgy tartják csak egy legenda.  Mégis, amikor Ekhó ellop egy zenedobozt az Alának, és találnak benne egy térképet, hirtelen sokkal valóságosabbnak tűnik.

"-Szóval, ez tulajdonképpen egy kincses térkép – állapította meg Ekhó. – Könyörgöm, mondd, hogy hamarosan kalandos küldetésre indulok, amihez törpök, tündék és emberek szövetsége szükséges!"

Így hát Ekhó elindul, hogy fölkeresse, és ellopja a kincseket, amelyek majd elvezetnek a Tűzmadárhoz. Viszont nem ő az egyetlen, aki nekiindult a keresésnek. A Sárkányherceg és hűséges katonája, Dorian, is a madarat keresi. A sors úgy hozza, hogy összefogjanak, így hosszú idő óta az aviánok és drakharok együtt dolgoznak - ami nem is tűnik olyan rossznak.

Habár a történet kissé gyengécske volt, a szerelmi szál nagyon aranyos volt. ^^ Ekhó és Caius lassan, de biztosan közelednek egymás felé. Tetszettek Ekhó folytonos piszkálódásai, és beszólásai, valamint hogy a könyvtár az ő igazi otthona.
Caius is szerethető, habár hercegnek egy kissé... gyenge? Hiába, hogy kedves, de nincs meg benne az a tartás, ami egy hercegnek kell. Reméljük ez majd a folytatásban változni fog.
Ekhó barátnője, Borostyán, szintén tetszett. Vártam, és már előre örültem, hogy közte és Dorian között is majd kialakul valami, de sajna nem.


"Pszithüriszma – törte meg Ekhó a csendet.
Caius megmozdult mellette, csizmája halkan surrant a száraz leveleken. Ekhó érezte magán a tekintetét.
— Pszithüriszma? – kérdezte Caius.
— A szél susogása a levelek között.
— Nem is tudtam, hogy létezik rá szó — mondta Caius.
— Tulajdonképpen mindenre létezik szó, ha az ember kitartóan kutat utána."

Doriannak mással jött össze a romantikus szál, pedig szerintem Borostyánnal tényleg édesek lettek volna. A végén a nagy összecsapás eléggé összecsapott lett. :D Kicsit több akciót vártam volna, és kicsivel több halottat is. Ami a Tűzmadárról derült ki, az nem okozott meglepetést, hisz tényleg sejteni lehetett, hogy mi áll a háttérben. Picikét elcsépelt lett az is, de attól még tetszett.
Kíváncsi leszek a következő részre, remélem ütősebb lesz a mostaninál.

"Ujjai abbahagyták könnyed táncukat a könyveken, pillantása hirtelen megakadt az egyik címen. Két város regénye. Talán jó lehet valaki más harcáról olvasni. Még az is előfordulhat, hogy elfeledteti vele a sajátját."



Borító: nagyon tetszik *-*
Kedvenc szereplők: Ekhó, az Ala
Mélypont: végén a harc, latymatag kezdés
Fénypont: Borostyán és Dorian részek, Ekhó és Caius részek
Csillagozás: 5/4

Julie Cross: Tempest – Förgeteg

Könyvmolyképző, 2016
424 oldal
Fordította: Lakatos Anna

2009-et írunk. A tizenkilenc éves Jackson Meyer átlagos srác: egyetemre jár, barátnője van… És képes rá, hogy időutazást tegyen. De nem úgy, ahogy a filmekben látjuk – az ugrásai után semmi sem változik a jelenben, mindez csak ártatlan szórakozás. Egészen addig, amíg egy napon idegenek nem támadnak rá és a barátnőjére, Hollyra, aminek az a vége, hogy a Jacksonnal folytatott küzdelem után lelövik Hollyt. Jackson rémületében véletlenül visszaugrik az időben két évet. 2007-ben találja magát, de ez az időugrása különbözik a korábbiaktól. Ezúttal 2007-ben ragad, nem képes ismét a jövőbe jutni.
Jackson mindenáron szeretné megmenteni Hollyt, de nem tud visszatérni a saját életidejébe (a hazai bázisába), ezért amit csak lehet, igyekszik megtudni a képességéről. Eközben életében – ismét – először találkozik Hollyval. Az ugrásai alkalmával szerzett ismeretek alapján idővel rájön, hogy amit a családjáról, a hátteréről tud, az mind csak látszat.
Csakhogy hamarosan keresni kezdik a múltban a férfiak, akik 2009-ben lelőtték Hollyt. Ők az Idő Ellenségei, és semmi sem szab gátat abbéli törekvésüknek, hogy visszavigyék – vagy megöljék – ezt a különleges képességekkel rendelkező fiatal időutazót. Jackson összerakja az apjáról, az Idő Ellenségeiről és a magáról begyűjtött darabokat, és el kell döntenie, mennyire elszánt abban, hogy megmentse Hollyt.

Kedvenc lett. Csak így egszerűen. Annyira csúcsszuper volt, hogy nem is dönthettem volna másként. Az időutazásos témát tényleg nagyon-nagyon szívlelem, így mindjárt tudtam, hogy a Förgeteget is imádni fogom.

Jackson Meyer

Nagyon izgalmas, ahogy Jackson a múltba ragadva próbálkozik visszajutni a jövőbe, és közben egyre több dolgot derít ki az apjáról, és saját magáról is. Komolyan, egy perc nyugtom sem volt, muszáj volt egyre csak lapozni előre, hogy minél közelebb jussunk az igazsághoz.
Jackson egyszerűen isteni! Örülök, hogy az ő szemszögéből van a könyv megírva; mindig is imádtam a pasi szemszögeket.

Jackson nem egy rosszfiú, de nem is az az elkényeztett ficsúr, még akkor sem, ha a családja gazdag. Persze benne van az a bad-ass beütés, és a lelke mélyén még igazán érzelmes is, aki imádja a barátnőjét, valamint okos, tényleg okos, és még ott van az az időuatzásos gén is, ami már komolyan ellanállhatatlanná teszi. Legalábbis számomra.

Holly Flynn

Már az elején belecsöppenünk ebba az egész időutazásos dologba, nem volt lassú felvetezés, semmi unatkozás... imádtam! És az is tetszett, hogy Julia Cross könyvében megint másképp működik az időutazás, mint amiről eddig hallottunk. Például, hogy Jackson nem tudja mindig megváltoztatni se a múltat, és így a jelent sem, csakk akkor, ha teljes ugrást végez.

A szereplők közül sikerült mindenkit megszeretnem, főleg Adam volt az, aki Jackson után mélyebb nyomot hagyott bennem. Tetszettek a kocka megjegyzései, és hogy mindig milyen precíz, ami az időutazást illeti. Nála jobb barátot tényleg elképzelni se lehet.
Aztán ott van Holly, Jackson barátnője, aki szintén egy pozitív karakter. Láthatjuk a 2009-es és a 2007-es énjét is, ami annyiban tér el, hogy a 007-es Holly még gondtalanabb volt, nem gondolt át mindent annyira, mint a 009-es.
Nekem mind a két énje bejött, ahogy Jacksonnak is. Tetszett, hogy milyen életvidám, és kedves, és az elképzelése a tökéletes pasiról nagyon romantikus.


Jó volt, hogy nem csak a romantikán volt a hangsúly, habár szerencsére jelentős szerepet kapott az is, de inkább az időutazásos dolgok voltak főszerepben. És persze a családi titkok.

Iszonyatosan kìváncsi vagyok, mi lesz a folytatásban. Így befejezni egy könyvet… kínzás. Mondjuk számítottam is rá, hogy ez lesz, de attól még nagyon sajnálom. Remélem a következő részben ez változik, és akkor Holly jól behúz egyet annak a túlságosan szerető-védelmező pasijának. ;)

"Megcsókoltam a nyakát, majd ezt mondtam:
– Amor vincit omnia.
– Ez latin? – kérdezte, és a homlokomhoz érintette a homlokát. – Mit jelent?
– A szerelem mindent legyőz (…)
Holly a homlokomhoz dörzsölte a száját.
– Ez határozottan tetszik – szögezte le."

Borító: Nekem tetszik, tényleg szép ^^ ,habár az a félpucér pasi tényleg megtévesztő lehet, mivel semmi olyan nem volt benne. De, mondjuk az eredeti borító ezerszer jobb, mivel a könyvben is van egy olyan jelenet, mint a borítón. :)
Kedvenc szereplők: Jackson, Adam, Holly, Courtney
Mélypont: Jackson búcsúja a tesójától, amit Jackson a végén tesz
Fénypont: zuhanyzós jelenet, Holly elmeséli a Daviddel történt incidenst, a borítós jelenet, Jackson és Courtney jelenetek, Adam és a koffein... :D
Csillagozás: 5/5 KEDVENC!

Calia Read: Elborulva (Fairfax 2.)

WOW Kiadó 2016
360 oldal
Fordította: Dudás Éva

Azt mondják, Victoriának hívnak.
Azt mondják, huszonhét éves vagyok.
Azt mondják, hat hónapja vagyok a Fairfaxben.
Azt mondják, a férjem meghalt, és nincs gyerekem.
De hát Wes szinte minden éjjel meglátogat, és Evelynt egész nap a karomban tartom.
Azt mondják… azt mondják… azt mondják…
Én meg azt mondom, itt az ideje, hogy kibogozzam a múltamat és kiderítsem az igazságot.

A nagy sikert aratott Szétcsúszva című regény szerzője, Calia Read ismét a Fairfax egyik lakójának történetét meséli el, a tőle megszokott, rejtélyekkel és feszültséggel teli módon. És a végén itt sem marad el a hihetetlen, mindenre magyarázatot adó
fordulat.

Önálló regényként is olvasható.

Calia Read megint megcsinálta, összetört, majd megragasztott. Hihetetlen milyen meseszépen bánik a szavakkal - külön dícséret jár a fordítónak is. Az előző részből okulva, itt már éberebb voltam, és levontam a magam következtetéseit, a végén mégis akkorát néztem, hogy csak na! Nem hiszem el, hogy ez történt. Mindenre számítottam, csak arra nem, ami a végén kiderült.

Victoria Donovan

Victoriát nagyon megszerettem, könnyű volt megkedvelni - kedves volt és jószivű, csak sajnos szörnyű dolgokon ment keresztül.


"Sikítani akarok. Sírni akarok. Nevetni akarok. Egyszerre akarok csinálni akármit és mindent és semmit.
Nincs értelme, de velem kapcsolatban semminek nincs értelme."

Érdekes volt visszakövetni az emlékeit, mindig többet, és többet megtudni a múltról, amire nem emlékszik. Ott volt Wes, a férje, aki annyira szerelmesnek és boldognak tűnt, mégis egyik napról a másikra, mintha teljesen kicserélték volna.

Sinclair Mondtgomery

Aztán titokzatos sötéthajú idegen, aki már első pillantásra mély érzéseket ébreszt Victoriában. Sinclair maga volt a fény a sötétségben, minden rosszban a jó, Victoria mentsvára. Nem is csoda, ha azt mondom, teljesen belészerettem. Nagyon tetszett az összeismerkedésük, és minden, ami a későbbiekhez vezetett. :) Sinclair iszonyat aranyos, és még akkor is kitart a lány mellett, amikor az nem emlékszik rá.

"– Ami köztünk van, az irányíthatatlan."

Viszon a könyv befejezése után felmerült bennem egy csomó kérdés a történtekkel kapcsolatban, amire nem találok válaszokat. Erősen spoileres.

SPOILER!
Miután Victoria kórházba került, miért nem mondták meg neki, hogy él a kisbabája? Vagy legalább megmutathatták volna neki, hisz látták mennyire összetört szegény, és még motyogta is, hogy a kisbabám, a kisbabám... Plusz oké, az anyja nem engedte be Sinclairt a kórházba, de miután kiengedték, miért nem kereste meg? Hol volt Sinclair? Victoria Renee-re emlékezett, de Sinclair-re nem?! Nem értem. És Wes... nem csodálom, hogy Victoria ennyire belezavarodott az egészbe, de Wes-nek hogy nem tűnt fel semmi? Hogy a felesége egyik napról a másikra fél tőle?!
SPOILER VÉGE!

Lehet, hogy csak nekem tűnik ez furának, de ezeket a dolgokat tényleg nem értem. Szerintem el lehett volna kerülni azt a sok fájdalamat a végén, vagy legalább a nagyját. Jaj, és még jó lett volna egy kicsivel több romantika Victoria és Sinclair között. Simán meg lehett volna toldani egy pár száz oldallal.

"Itt nincs levegő.
Őrületet lélegzünk be.
Elmebajt lélegzünk ki.
És az emberek körülöttem? Nekik látszólag megfelel."

De hát ettől eltekintve imádtam a könyvet. Tényleg szuper volt, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Főleg azoknak, akiknek már az előző rész is tetszett. Persze nem függ össze a kettő, kivéve, hogy Fairfaxban játszódik, úgyhogy bátran olvasható akár ez is első rész ként.
Remélem még kapunk az írónőtől hasonló történeteket, szívesen olvasnék még pár páciensről, akiknek szépen végződik a történetük. :)

Borító: tetszik, habár szerintem az eredeti sokkal jobb, ez nem annyira passzol az előző részhez
Kedvenc szereplők: Sinclair, Victoria
Mélypont: amikor kiderül az igazság, az ok, amiért Victoria kórházba kerül
Fénypont: Victoria bejelenti, hogy terhes, Sinclair felbukkanása, közös pillanataik Victoriával, a vége
Csillagozás: 5/5

K. C. Lynn: Fighting Temptation (Men of Honor 1.)

CreateSpace, 2014
358 oldal
Nyelv: angol

Jaxson is arrogant, angry and aggressive. Yet he’s also beautiful, strong and honorable. I unconditionally and irrevocably love every damaged part of him. And for the boy, who didn’t believe in
love, he would always and forever have mine. -Julia Sinclair Julia was different from anyone I’d ever met. I never thought someone so good and genuine existed until her. The more I saw of her the more I became addicted to her. Every time I was around her she would destroy some of the darkness that lurked inside of me. She made the bad shit in my life seem not so terrible. Then, before I knew it, I had fallen for a girl from another world.
-Jaxson Reid

Julia Sinclair is your typical innocent good girl with a heart of gold. At sixteen she moved to Sunset Bay, South Carolina, to live with her Grams after losing her mother to cancer. This is where she met some of the best friends she will ever have and one in particular who will forever hold her heart. Jaxson Reid is your typical tattooed bad boy. His past and soul is as dark as the tattoos he bares. He flies through life and girls with no attachments and no emotions… until he met her. One fateful night brought Julia and Jaxson together. They formed a friendship and a bond so strong it was unbreakable. Jaxson fought the temptation of anything more with Julia because he knew he would never be good enough for her. When he found his control slipping he left the one girl, who meant everything to him, to join the Navy. But one passion-filled night has Jaxson letting go of fighting temptation which will forever alter their relationship.
A few years later Jaxson comes home to make things right with the one girl who’s ever meant anything to him. Except someone isn’t happy that Jaxson has returned. Someone who thinks Julia is theirs and they will stop at nothing to make sure it stays that way… forever. Now Jaxson will not only fight to protect Julia but will also battle the new and existing demons that haunt his soul.

Barátság, szerelem, romantika, erotika, belső démonok, és becsület... Az ilyen könyvekért élek-halok. Annyira jó volt, hogy nehezen találok szavakat, tényleg egy nagyszerű történet.

Julia Sinclair

Jaxson afféle őrangyalként toppan be Julia életébe, épp amikor a lánynak szüksége van rá, és onnantól kezdve legjobb barátok. Idővel a barátság átalakul valami sokkal többé, és nem csak Julia részéről, viszont egyikük se vallaná meg az érzéseit. Habár, amikor Jaxson csatlakozik a haditengerészethez, Julia végre előlép az igazsággal, ami megváltoztatja az életüket, de attól még barátok maradnak. Később előreugrunk 5 évet, majd még egyet, ahol Julia már a Jaxson nélküli életét éli, mivel az csúnyán megbántotta a lányt.

Nem is csodálom,hogy Julia mennyit haragudott Jaxsonra, engem is teljesen kiakasztott a Németországban való viselkedése. Jaxson csak mindig védené őt, ami nem is lenne baj, de néha már tényleg túlzásokba esett. Jaj, ezek a pasik, akik azt hiszik, hogy nem elég jók a kiválasztottjuknak… *fejcsóválás*

Jaxson Reid

Ettől eltekintve imádom a pasit, mert szuperszexi, kedves, és becselütes. Egy igazi jótét lélek. Tetszettek a visszaemlékezései Irakra, habár az ott történtek tényleg kegyetlenek voltak. Viszont így is többet megtudtunk róla, és két társáról, akikben menthetetlenül belehabarodtam. Sawyer és Cade, jaj nekem! <3 Hát Jaxson mellett ők is teljességgel ellenállhatatlanok - alig várom, hogy az ő könyvüket is olvashassam.

Nem csak Jaxson és társai mentek keresztül egy csomó nehézségen, hanem Julia, Kayla, Cooper, Grace, Faith, és Anna is megszenvedték a megaukét. Néhányuknak már kijárt a boldogság, a többiek pedig már úton vannak afelé.
Örülök, hogy sikerült megszeretnem az összes főbb szereplőt, mindegyikükben van valami különleges. Julia is egy erős és határozott nő, még akkor is, ha sokat sír. Imádtam, ahogy Jaxsont piszkálta, Kayla-val együtt. Ez a két csaj nem semmi, amiket ezek ketten lerendeztek... :D

A könyv vége pedig tele van izgalmakkal, majd egy csomó cukisággal, és vicces jelenettel. Mindig is szerettem a boldog végeket, és itt minden megvolt, ami ahhoz kellett. Ha az ember nem akarná folytatni a sorozatot, úgy is kap egy rendes lezárást, viszont garantálom, hogy ha belekezdesz, tuti folytatni akarod majd.
Tényleg csak ajánlani tudom. Csodaszép történet.


Borító: szép, szexi... tetszik :)
Kedvenc szereplők: Julia, Kayla, Grace, Cooper, Sawyer, Jaxson, Cade
Mélypont: Irak, Németország, Wyatt
Fénypont: Kayla és Cooper incidens, Grace és Sawyer pillanatok, Julia és Jaxson minden pillanata
Csillagozás: 5/5

Jamie McGuire: Gyönyörű áldozat (Maddox testvérek 3.)

Maxim Könyvkiadó 2016
356 oldal
Fordította: Szűr - Szabó Katalin

Falyn Fairchild, a következő kolorádói kormányzó lánya mindent képes hátrahagyni. Már megtette ezt a kocsijával, a tanulmányaival, és még a szüleivel is. Megtörten tér vissza szülővárosába, és pincérkedést vállalva a Bucksaw Kávézóban. Falyn minden műszak után félretesz egy kevés pénzt, és reméli, hogy hamarosan összegyűlik annyi, hogy vehessen egy repülőjegyet, és eljusson az egyetlen helyre, ahol igazán megbocsátást nyerhet, a régmúlt bűneiért: Eakinsba, Illinoisba.
Taylor Maddox abban a pillanatban megérezte, hogy Falyn bajban van, amint leült egy asztalhoz a kávézóban. Taylor csábító, megszegi az ígéreteit, és még akkor is káprázatos, amikor piszok borítja be – minden megvan benne, ami Falyn szerint egy rámenős, szexi tűzoltóban is. Falynt nem vonzza az, hogy egy legyen a srác hódításai közül, ám egy Maddox fiúnak egy ellenálló lány a tökéletes kihívás.
Amint Falyn megtudja, hogy mit nevez otthonának Taylor, minden megváltozik. A Maddoxokra jellemző kitartás lehet, hogy nem lesz elég Falynnel szemben. És most először lehet, hogy Taylor lesz az, aki megégeti magát.

És itt van! A mindig szívesen várt folytatás megérkezett, ezúttal Taylor főszereplésével. Bevallom az elején egy kicsit féltem, hogy milyen lesz, mert az ikrek könyveiről nem sok jót hallottam eddig. Szerencsére most is, mint mindíg, nekem teljesen át jött ez a Maddoxos feeling.

Taylor és Tyler Maddox

A történet a Bucksaw Kávézóban indul, és a többség ott is játszódik. Falyn az ottani pincérnő tartja a két lépés távolságot a pasiktól, nem iszik, nem vezet, és egy titkot rejteget...
Amikor találkozik Taylor-ral, mindent megtesz, hogy őt is eltaszítsa magától, viszont mint tudjuk, a Maddox fiúk szeretik a kihívásokat.

"(…) az összes arrogáns gazember közül, akivel az élet összehozott, Taylor Maddox vitte a pálmát."

Falyn hiába áll ellen, Taylor addig jár a nyakára, amíg bele nem egyezik pár közös találkába.
Engem sajnos nem nagyon fogott meg Falyn stílusa, ő eddig az egyetlen Maddox barátnő, akit nem kedveltem már az elejétől kezdve. Tudom, hogy ő így próbálta védeni magát, de szerintem az a sok sértő, gonoszkodó, flegma megjegyzés igazán mellőzhető lehetett volna. Azzal, hogy Falyn mindig lehordta Taylort, sajna a srác is veszített vonzerejéből, mivel ő is ugyan olyan stílusban válaszolt később vissza.
Itt még sajna azt sem tudom mondani, hogy Falyn vagány lett volna. Egyszerűen csak elszomorított, hogy nem kedvelem. :(

Falyn Fairchild

Viszont! Amikor ő és Taylor már jobban megismerték egymást, Falyn is kezdett B, és kezdett normálisan viselkedni. Megtudhattuk, hogy milyen titkot rejteget, miért is akar annyira Eakinsba menni. Be kell valljam, erre még én sem számítottam. Kb. én is azt a következtetést vontam le, amit Taylor, így mind a ketten tévedtünk - és én imádtam. Falyn titka nagyon ütős, meg is sajnáltam őt. Tényleg szörnyű, ahogy a szülei viselkedtek vele, nem is csodálom, hogy nem akar nekik megbocsájtani.


"Taylor lágy ajka, az, ahogy magához húzott, mintha egy percig sem bírna tovább távol lenni tőlem, egyszerre szembesített minden érzéssel. És még többet akartam."


Most a kedvenc részeim főleg azok, ahol együtt van a család, így nem is csoda, hogy azt vártam a legjobban, mikor utazik már haza Taylor. Aztán még ugye ott van Travis és Abby esküvője, amiről nem lehet elégszer olvasni. Szeretem, hogy mindig más oldalról látjuk az egészet.

Én továbbra is nagyon szeretem a Maddox balhékat, és félreértéseket, ez a könyv se volt más, így tetszett. A végére Falyn is elég szépen kikupálódott, és hát engem a befejezés győzött meg teljesen arról, milyen jó is volt ez. Ilyen egy édes epilógust... jaj, nekem! ^-^

"Az ember nem lehet szerelmes úgy, hogy ne lenne kicsit őrült is."


Borító: tetszik, csak nem értem minek a vér a tollra... mikor először megláttam Galamb áldozat jutott az eszembe xP de attól még igazán szép :)
Kedvenc szereplők: Travis, Abby
Mélypont: Falyn stílusa
Fénypont: az epilógus, első csók, Maddoxéknál
Csillagozás: 5/4.5

Amy Harmon: Arctalan szerelem

Twister Media 2016
272 oldal
Fordította: Marczali Ferenc

Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.
Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.

Ez a történet nemcsak kívül, hanem belül is gyönyörű. Amy Harmon csodaszépen ír. Az olvasó képes teljesen elmerülni a regényben, átélni a fájdalmas, és az örömteli perceket egyaránt. Megmutatja, hogy a szépség tényleg nem csak kívülrõl fakad – „a szépség a szemlélő szemében rejleik”.

Ambrose Young

Ambrose Young népszerűsége nemcsak szépségében rejlik, hanem a tehetségében is. Ő az egyik legjobb birkózó, akire a városban mindenki nagy reményekkel tekint. Csodálatos jövő áll előtte ösztöndíjjal, főiskolával, és további birkózással. Csakhogy 2001. szeptemberében valami megváltozik benne, amikor látja a tv-ben az ikertornyok leomlását. Ambrose Young később meghoz egy döntést, négy legjobb barátja csatlakozik, és onnantól kezdve minden más lesz.


"Sok mindent nem értek… de nem érteni jobb, mint nem hinni."

Fern Taylor

Számomra a könyv legkiemelkedőbb alakja Fern volt. Fern Taylor az a különleges lány, akit az ember mindjárt a szívébe zár. Kedvességével és szeretetével szebbé teszi a világot, megmosolyogtatja az embert, ha rossz kedve van, és mindig ott van, ha segítségre van szükség.
Talán nem ő a legszebb lány a világon, de van benne egy csomó bátorság - nem fél kimondani, mit érez - és engem ez teljesen lenyűgözött. Mert amilyen félénk, és kevés az önbecsülése a szépsége hiánya miatt, nem gondoltam volna, hogy ennyire szókimndó lesz Ambrose-val kapcsolatban.

Fern imád olvasni, és regényeket, verseket írni. Szereti az idejét unokatestvérével, és legjobb barátjával Bailey-vel tölteni. Szeret álmodozni és bolondozni... A legjobban viszont Ambrose Young-ot szereti. Már kiskora óta odavan a csodaszép birkózó iránt, aki viszont észre sem veszi. Legalábbis nem úgy, ahogy a lány szeretné. A fiú túl szép ahhoz, hogy a lánynak esélye legyen. De mi van akkor, ha ez megváltozik, ha fordul a kocka?

"Újra megcsókolta hát Fernt, aki lágyan, de mégis mohón fogadta a nyelvét, a fiú pedig érezte, hogy megállíthatatlanul tart afelé, hogy beleszeressen Fern Taylorba."

Fernen és Ambrose-on kívül még ott van Bailey Sheen is, aki egy hihetetlenül szuper karakter. Főleg az ő és Fern szavain/tettein keresztül láthattuk, hogy minden rossz dolognak képesek meglátni a pozitív oldalát is. Hogy nem létezik csak jó, és rossz. És hogy mindenkinek megvan a maga baja, csak a saját szenvedésünktől gyakran nem látjuk azokat - vagy legalábbis nem vesszük figyelembe.

Baeley egy üde színfolt ebben a kavalkádban, megjegyzéseivel elgondolkoztatja az embert az életről. Imádtam róla olvasni, a barátságukról Fernnel, és a birkózókkal, a szüleivel való kapcsolatáról,a Ritához fűződő érzéseiről és a listájáról.
Sírtam, nevettem, örültem, és a végén teljesen meghatódtam.
Ezt a könyvet sosem feledem. :)

"A küzdelem maga a győzelem"

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Fern, Bailey, Ambrose
Mélypont: a temetés, és az ahhoz vezető incidens
Fénypont: Fern és Ambrose üzenetei, Bailey listája, Herkules... a vége
Csillagozás: 5/5   KEDVENC!

Leigh Bardugo Siege and Storm – Ostrom és vihar (Grisa trilógia 2.)

Könyvmolyképző 2016
416 oldal
Fordította: Sziklai István

Az Igaz-tengeren keresztül űzött Alina, akit kísértenek azok az életek, amelyeket a Zónában vett el, megpróbál új életet kezdeni Mallal egy ismeretlen földön, és közben igyekszik titokban tartani, hogy napidéző. De sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát.

Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a maga mögött hagyott országba, elszántan, hogy szembeszáll a Ravka ellen törő erőkkel. De ahogy hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Valamiképpen választania kell hazája, hatalma és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.

Aztaaa! Szuper jó, sokkalta jobb, mint az elsõ rėsz! Már az árnyék és csont is nagyon izgalmas volt, és alig vártam, hogy a folytatásnak is nekikezdhessek, de ez… Felülmúlta a várakozásaimat.

A történet ugya ott folytatódik, hogy Mal és Alina a bujdosók életét élik, megpróbálnak minél messzebb kerülni Ravkától. Ők ketten végre együtt vannak, és boldogok, csakhogy nem sokáig. Az írónő mindjárt az elején jól felkavarja a vizet, így nem kell attól félnünk, hogy unatkoznánk.

Az Igaz - tengeren hajózva bőven akad kaland, és egy hírhedt kalóz, aki szórakoztatja az olvasót.Nyikolajt sikerült nagyon-nagyon megkedvelnem, pedig az elején nem igazán bíztam benne. Az első rész után már óvatosabb vagyok, ami a szereplőkbe vetett bizalmamat illeti.
De Nyikolaj szerencsére vicces, és sziporkázó, visz egy kis színt a lapokba.

Nyikolaj Lancov

"– Van bármi, amit komolyan veszel?
– Ha rajtam múlik, nincs. Attól az élet olyan fárasztó tud lenni."

Alina Starkova

Alina szintén egy kiemelkedő karakter, és nem csak azért, mert ő a főszereplő. Imádtam, hogy mennyire megváltozott ebben a részben, még akkor is, ha az Mal-nak nem tetszett. Szerintem Alina nagyonis jó úton halad, tényleg egy vezéralkat, aki nem retten vissza mindentől. Hiába, be kell keményíteni, ha épp háborút vív, és még egy sereget is el akar vezetni.
Mallal sincsenek problémáim, mert tényleg egy nagyszerű harcos, csak az a szerelem ne készítené ki ennyire. Nem látom, hogy ők ketten, hogyan tudnának együtt maradni, főleg, hogy mennyire eltérőek. Kíváncsi vagyok, mi lesz a kapcsolatukkal a következő részben.  Engem most a szerelmi szál nem nyűgözött le annyira, viszont minden más igen.
Volt benne egy csomó érdekes fejlemény, jobbnál jobb csavar, és harc. Ó, és aki inkább Éjúr párti, az se féljen, mert ő is részese a történetnek - és továbbra is ontja "kedvességét".

"A lány ismét hajókról álmodott, de ezúttal ezek repültek. Fehér vászonszárnyaikon szárnyaltak, és egy ravasz tekintetű róka állt a kormánynál. A róka időnként herceggé változott, aki szájon csókolta, és drágaköves koronát kínált neki. Időnként vörös pokolkutyává alakult át, habzott a pofája, és a sarka felé kapdosott, ahogy üldözte a menekülő lányt."

Borító: tetszik, hogy mennyire kapcsolódik a történethez, imádom az ilyen borítókat
Kedvenc szereplők: Nyikolaj, Alina
Mélypont: a szerelmi civódás
Fénypont: a Kolibri, Ruszalja, a vége
Csillagozás: 5/5