Jessica Park: Lélegezz ​velem! (Lélegezz velem! 1.)

Könyvmolyképző 2015
440 oldal
Fordította: Komáromy Rudolf

Szülei halála után Blythe McGuire-t mélybe húzza a gyász, alig bír a felszínen maradni, miközben a Matthews Egyetemen utolsó évén igyekszik átvergődni. Aztán egy véletlen találkozás belerántja a lányt valamibe, amire egyáltalán nem számított: tagadhatatlan vonzalmat érez a sötét hajú végzős, Chris Shepherd iránt, akinek múltja talán még sajátjánál is bonyolultabb. Ahogy a kapcsolatuk elmélyül, Chris magához téríti a lányt a bódulatból, ami azóta fojtogatja, hogy egy tűzeset megfosztotta a fél családjától. Blythe gyógyulni kezd, lassan meg is szereti a fiút, aki segít neki új utakat találni a gyönyörhöz és önmaga felfedezéséhez. Ám miután Blythe nyugodtabb vizekre evez, rádöbben, hogy Christ még mindig nyomasztja családjának fájdalmas múltja. A sötét örvények a mélybe húzzák a fiút, és talán Blythe az egyetlen, aki megóvhatja őt a vízbe fúlástól.

Ez első fejezet atya ég! rendesen megijesztett. Nagyon nem szeretem a depis, szétcsúszott szereplőket, akik az alkoholban találnak menedéket, úgyhogy mikor ezzel indított a történet, majdnem félre is tettem. Szerencsére kibírtam a második fejezetig, majd jött a harmadik, negyedi, ötödik… és egyszer már csak azt vettem észre, hogy teljesen magába szippantott a történet. Nagyon érdekelt, hogy mi történt Blythe és Chris múltjában. Szóval folytattam, és imádtam. :)

"– Mit művelünk? Mit művelsz?
– Szeretlek – feleli egyszerűen. – Ha engeded."

A Shepherd tesók közül elsőként Sabint sikerült megszeretnem, és a végére is ő maradt a favoritom. Imádtam a humorát, és hogy mindig olyan túlbuzgó. Nagyon sokszor szerettem volna belépni a könyvbe, hogy egyszerűen csak megszeretgessem, amikor olyan elveszettnek látszott. Tetszett, hogy Blythe is milyen változáson ment keresztül hála neki, Chrisnek és az ikreknek. Volt hogy néha nem igazán tudtam hova tenni, és egy picit már túl sok is volt, de szerencsére sose ment át ellenszenves karakterbe.
Chris már egy kicsit más tészta, mivel őt szépen fokozaton kezdtem megszeretni, és mikor már pont úgy voltam, hogy „Igen! Végre!”, na akkor cseszett el mindent. Szívesen belerúgtam volna egyet, ha attól észhez tért volna, és nem halogatja olyan sokáig a dolgokat. A vége felé persze megjött az esze, úgyhogy megbocsátunk neki. :D
Igazából tényleg mindenkit sikerült megszeretnem, senkire se tudtam huzamosabb ideig haragudni. A legcukibb páros tuti Eric és Zach voltak, örülnék, ha ők is kapnának egy külön könyvet. ^^
Egy szép történet, szép borítóval, ami hol megmelengeti az ember lelkét, hol összefacsarja, hol pedig feltüzeli, ha úgy hozza a helyzet. ;) Alig várom a folytatást.

"Vég nélkül csókolózunk.
Hajamba fúrja az ujjait, és így maradunk nagyon sokáig. Talán túlságosan is sokáig.
És ekkor rádöbbenek, mi is történt ma éjjel kettőnk között.
Most szerettünk egymásba."

Borító: Tetszik :)
Kedvenc szereplők: Sabin, Eric és Zach
Mélypont: Amikor Chris eltólja magától Blythe-t, és nagy hülyeségre vetemedik...
Fénypont: a szállodás jelenet, Sabin ökörködései + hogy sosem hagyta cserben Blythe-t
Csillagozás: 5/4.5

Joss Stirling: Angel (Lélektársak 5.)

Manó Könyvek 2017
272 oldal
Fordította: Halmai Gergely

Angel lobbanékony természetű. Nehezére esik palástolni azt a képességét, amellyel uralni tudja a vizet. Ám ahogy összetalálkozik a borongós, de jóképű Marcusszal egy nyári fesztiválon, ahol mindketten fellépnek, úgy érzi, mintha a hullámok őt is elsodornák: a fiú énekétől az ő lelke is dalra fakad. Kölcsönös vonzalmuk feltartóztathatatlanul tör előre, akár a dagály; ám Marcus bizalmatlansága Angel adottságával szemben még erősebbnek bizonyul. Hogy maradhatnak együtt, ha Marcus képtelen elfogadni Angel valódi énjét, és mit jelenthet ez kettejüknek? És ahogy a hurok egyre jobban szorul a savant közösség körül, legfőbb ideje eldönteni, hogy ki melyik oldalon áll. A nagysikerű Lélektársak-sorozat savantjainak szövevényes története ezzel az izgalmakkal és humorral átszőtt regénnyel folytatódik.

Megadom az 5 csillagot, mert szerettem, viszont eddig ezt a részt éreztem a leggyöngébbnek. Nem volt semmi baj a karakterekkel, sőt. Angelt egyszerűen imádtam, tetszett, hogy mennyire hiperaktív és bulizós, mindig mosolyog… Én is végig mosolyogtam az egész könyvet miatta. :)
Jó volt a Benedict csapat is. Most Will-nek jött el végre az ideje, hogy megismerkedjen a lélektársával. És persze nagyon cukik voltak, sajnáltam is, hogy nem láthatunk bele az ő, vagy a társa fejébe.

"A színpadmester megbökte a hátamat, így elindultam. El ne ess! Ne nyomj itt egy Oscar-gálás Jennifer Lawrence-t , mondtam magamnak."

Tetszett, hogy Misty, Alex és Summer is aktívan részt vesznek a történetben. A koncerteket imádtam, Angel képességét, és hogy hegedül, imádtam! Marcust… hát az elején nagyon, aztán később kevésbé szerettem. Viszont a végére csak sikerült újra megkedvelnem. Tudom, hogy sok lehetett neki ez így egyszerre, de akkor is. Elvártam volna, hogy egy kicsit rugalmasabb legyen. Sajnos itt most nem jött annyira át a nagy szerelem, remélem Summer könyve ütősebb lesz. Elvégre Victor is benne lesz. ;)

"Én a sor végén álltam, amikor az önuralmat osztogatták; sőt, nem, valószínűleg ahhoz sem volt türelmem, hogy eleve sorba álljak érte."

Borító: Nagyon szép *-*
Kedvenc szereplők: Angel, Will, Misty és Alex
Mélypont: Marcus viselkedése a savantos dolgok miatt, főleg amikor a legnagyobb szükség volt rá :/
Fénypont: Angel és az asztal tánc, Will megtalálja a lélektársát, Angel+Marcus első találka, végén a koncert...
Csillagozás: 5/5

Katie McGarry: Take ​Me On – Kísérj el! (Feszülő húr 4.)

Könyvmolyképző 2016
488 oldal
Fordította: Komáromy Rudolf

A múlton nem változtathat, de Haley jövőjén talán igen.
A kick-box bajnok Haley egy tragikus végű este után megesküdött, hogy többé be sem teszi a lábát a ringbe. Csakhogy a srác, akit képtelen kiverni a fejéből, éppen az ő becsülete védelmében fogad el kihívást egy vad mérkőzésre. Haley-nek muszáj edzenie West Younggal. A nehezen kezelhető West megtestesíti mindazt, amitől Haley mindig is óvakodott. A segítsége nélkül azonban a srác öt másodpercig sem maradna talpon a szorítóban.
West súlyos titkot őriz, elhallgatja Haley elől, kicsoda ő valójában. Azzal, hogy segít a lánynak – azaz megküzd érte –, esélyt kap a jóvátételre. Amire annál is inkább szüksége van, mert az ő hibájából hullik szét a családja.
Ki kell állnia – férfiként.
Haley és West megállapodnak, hogy a kapcsolatukat szigorúan a szorítóra korlátozzák. Vajon érzéseik rácáfolnak az elhatározásukra? Vajon érdemes harcolni a szerelemért?

Nagyon szerettem.♡ Igaz, hogy voltak aggályaim, mert a Szívkarambol magasra tette a lécet, de én egyaltalán nem csalódtam a könyvben. West és Haley története ugyan olyan csodásra és szívszorítóra sikerült, mint azt már az irónőtől megszokhattuk. Kicsit aggódtam West vérmérséklete miatt, hogy majd tuti csökönyös lesz, ami a Haley iránti érzéseit illeti, de nem. Nagyon meglepett, hogy West milyen édes is tud lenni. Sikerült a padlóra küldenie. No, nem úgy :D

"Az esést elszenveded. Az ugrás a saját döntésed."

Haley-t is csodáltam, mert egész idő alatt erős volt, próbálta a családját óvni. Igaz, hogy jobban is bízhatott volna Kaden-ben és Jax-ben, de abban mi lett volna az érdekes. :)
Örültem, hogy Rachel, Isah és Abby is szerepeltek. Várom a folytatást.

"– Nem irtózom betegesen mások közelségétől, úgyhogy az
ölembe ülhetsz.
Leesik az állam. Jól hallottam?
– Te… – Nincs rá szó. – Te egy…
West int, hogy folytassam. Atyaúristen, ennek ez játék.
– Jóképű? Ellenállhatatlan?"

Borító: Szeretem:)
Kedvenc szereplők: Haley és West, + még Abby, Isah és Rachel <3 
Mélypont: Haley bácsikája, West szülie - nem csak Rachel-nek kellett megszenvedni ezekkel a ''csodálatos'' szülőkkel
Fénypont: amikor West besurran Haley szobájába, amikor végre együtt vannak, és a vége, mert West tényleg harcolt Haley-ért *-*
Csillagozás: 5/5

K. C. Lynn: Beautifully ​Insightful

Magánkiadás 2015
282 oldal
Nyelv: angol

EMILY ​MICHAELS ~
Have you ever felt like you didn’t belong? Like you never fit in, or you weren’t good enough? This is how I have felt for as long as I can remember.
I see the world differently than everyone else, I feel everything differently and I reflect on life differently. And being different in my world is not a good thing.
I live in a place that’s divided between the rich and the poor, the beautiful and the unbeautiful, the prestigious and the mediocre. I have always belonged in the first category, because my father was the Governor of Georgia.
Growing up around people I could never relate with, my life had always been lonely, that was until my senior year when I met the one boy who would change my life forever. A boy who my parents would never approve of because he didn’t come from money or the same social class. He rode a motorcycle, had tattoos and was considered to be from the wrong side of the tracks. Yet he was still envied by many.
Ryder Jameson was someone who every guy feared, and one who every girl wanted to be touched by. He didn’t do attachments, or have friends… until me. And for the first time in my life I finally felt like I belonged. When I was with him, my different didn’t feel wrong or ugly. He made me feel beautiful- insightfully beautiful. Then one day my world came crashing down on me, and it would be six years before I'd once again see the boy I fell in love with.

RYDER JAMESON ~
After working my ass off I am given the opportunity of a lifetime, and if I pull it off I will be the youngest FBI agent to run one of the biggest undercover operations in history. Only the case that gets thrown in front of me leads me back to the one place I swore I would never return to, and to the only girl who’s ever mattered to me.
Except Emily Michaels is not the same girl I left behind. She still looks the same, she’s still beautiful inside and out, but there’s one thing that’s very different about her, one very big thing, and it’s something I didn’t think was possible.
Ryder and I come from a world where politics separates us and wealth defines us, but even after all this time we will not let it divide us.
Here is our story.

Lehet én már nagyon elfogult lettem, ha K.C. Lynn-ről van szó, mert egyszerűen képtelen vagyok 5 csillagnál kevesebbet adni a könyveire. No, nem mintha nem érdemelte volna meg, mert szerintem ez is fantasztikus lett. Nagyon tetszett mind a történet, mind a főszereplők.

Emily-t könnyű volt megszeretni, mert habár meg lett volna rá minden oka, hogy siránkozzon az élete főleg a szülei miatt, nem teszi. Az írónőnek sikerült is meglepnie vele kapcsolatban mindjárt az elején. Emily kutyája Summer, és Rosa a házvezetőnő voltak az egyetlen jó dolog az életében. Az egyetlenek, akik éreztették vele, hogy mennyire szeretik. Amíg meg nem jelent Ryder. ;)

„…He makes me feel things I’ve never felt before. He- he makes me feel beautiful.”

Ez a történet tiszta Rómeó és Júliás (vagyis inkább klisés). A gazdag, jómódú lány, és a szegény, rossz környezetben nevelkedett srác egymásba szeret, de nem lehetnek egymáséi, mert a lány apja hatalmi pozícióban van, és megtesz bármit, nehogy bemocskolódjon a család neve. Meg más dolgokra se derüljön fény… El is válnak az útjaik, de 6 év múlva úgy hozza a sors, hogy újra találkozzanak.
A történet nem hibátlan, de attól még nagyon élvezhető. Az elején mindig elfelejtem, hogy KC mennyire szereti a forró 18+-os jeleneteket, ami persze itt sem hiányozhatott. Jó, hogy ki nem gyulladt az olvasóm. :D

„I never saw you as trash, Ryder. I saw you as a boy who fought against the world because the odds were stacked against him. And for someone who was supposed to be dangerous, you are the only person I've ever felt safe with.”

Borító: Nagyon tetszik, sokkal jobb, mint az új változat
Kedvenc szereplők: Emily, Ryder és Summer :D
Mélypont: mindenképpen Emily szülei, egyszerűen katasztrofálisak
Fénypont: tetszett, hogy Emily milyen önálló a "dolog" ellenére is nem akarok spoilerezni xP + az újratalálkozás 6 év múlva :)
Csillagozás: 5/5

K. C. Lynn: An ​Act of Courage (Acts of Honor 4.)

Magánkiadás 2017
Nyelv: angol

She’s ​the light from his past.
He’s the one her heart has always longed for.
Trained by the best, Christopher Walker has fought hard for his country and even harder to forget the only girl he’s ever loved. He spent countless nights submerged in death and destruction only to find himself clinging to the memories of her when the darkness crept in.
When her life is threatened, Christopher will stop at nothing to protect her. Even if it means having to confront his past.
Alissa Malone never thought she would find herself face-to-face again with the only boy she’s ever loved. But she soon realizes Christopher is not the same man he once was.
His touch is still electrifying—his voice still earth shattering. But there’s a darkness about him the
wasn’t there before. A pain he harbors so deep that she can feel it all the way to her soul.
One fateful moment destroyed his very existence, and only one person will be able to make him realize that what he considers an act of dishonor was truly an act of courage.

Annyira nagyon vártam már ezt a részt, Christopher könyvét, és nem kellett csalódnom. Imádtam az egészet úgy, ahogy van! *-*
Christopher már a Resisting Temptation-ba nagy kedvencem lett, így nem is csodálkozom, hogy eddig az ő +Kolan könyve érintett meg a legjobban ebből a sorozatból.

When music is at its loudest that’s when silence descends upon me. My demons are finally quiet.

Tudjuk, hogy történt vele valami, amitől teljesen megváltozott, de hogy milyen szörnyűség is volt az, csak most derült ki. A szívem szakadt meg szegény Christopher-ért, aki már 15 évesen is egy csomó nehézségen ment keresztül, és ez még csak később fokozódott. Szörnyű volt átélni vele a kudarcba fulladt bevetés emlékeit, egyáltalán nem csodálkozom, hogy ez a dolog belülről emésztette. Mindenkinek iszonyatosan nehéz lett volna az ő helyében, de szerencsére volt benne elég erő segítséget kérni, amikor már úgy gondolta, nem bírja tovább. Én mindig is csodáltam Christophert, és ez most sem változott.

“What you did was not a dishonor, not to you, your country, or Billy. It was an act of courage.”

Imádom a kapcsolatát a családjával, főleg a Ruthie-s részek voltak azok, amik a legjobban meghatottak. Annyira jó testvérek.♥ Külön öröm, hogy Cade szemszögéből is kaptunk egy részletet- jaj, ő is az egyik szívszerelmem <3

"Don’t you know, that even after all this time, I would still die for you?”

Ami Alissa-t illeti, őt is nagyon megkedveltem. Csak úgy, mint KC összes többi női karaktere, ő is kitart a szerelme mellett, és megtesz bármit, csak hogy átsegítse őt a sötétségen.
Örültem, hogy Christopher továbbra is zenél, és hogy Faith-nek is besegít a zene suliban. Jaj, azok a gyerkőcök sok mosolyt csaltak az arcomra. :D

“It’s okay to hurt.”
(...)
“Even heroes have the right to bleed,”

Tényleg nagyon jó volt – annyira, hogy órákig tudnék még beszélni róla, de nem fogok. Csak ajánlani tudom a sorozatot. Most már csak Ruthie könyve van hátra, és akkor az An Act of Honor sorozatnak is vége lesz. Nagyon várom! :) Mármint Ruthie könyvét, nem a sorozat végét.

She’s my anchor, my light
My salvation in the night
My angel, my peace
The best part of me

Borító: Imádom *-*
Kedvenc szereplők: Christopher, Alissa, Cade, Faith, Ruthie és Mia - egész Walker család :D
Mélypont: amikor kiderül Christopher titka, + amikor eléri a mélypontot :(
Fénypont: amikor Christopher Ruthie-val gördeszkázik, a zene órák, a végén a vásár
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!

Ka Hancock: Üvegszilánkon ​táncolni

Pioneer Books 2015
432 oldal
Fordította: Morvay Krisztina

„Lucy, ​minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult, máskor csodás, ám az idő túlnyomó részében igencsak eseménytelen. Mickey-vel viszont lesznek idők, amikor üvegszilánkokon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől, vagy szorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a következő biztos helyre.”

Lucy Houstonnak és Mickey Chandlernek nem lett volna szabad egymásba szeretniük, még kevésbé összeházasodniuk. Mindkettejüket hibás génekkel sújtotta ugyanis a sors: a férfi bipoláris személyiségzavarral küzd, a nő családjában a mellrák szedi áldozatait. Ám amikor Lucy huszonegyedik születésnapján útjaik összetalálkoznak, fellángol a szikra, és többé le sem tagadhatják az egymás iránti vonzalmukat.
Eltökélten és megfontoltan küzdenek azért, hogy a kapcsolatuk működhessen, ezért írásba foglalják az ígéreteiket. Mickey szedi a gyógyszereit. Lucy nem hibáztatja azért, ami felett nincs hatalma. A férfi őszinteséget fogad. A nő türelmet. Mint bármely házasságban, nekik is vannak jó, rossz és néha nagyon rossz napjaik. Annak érdekében, hogy megbirkózhassanak az egyedülálló kihívásokkal, szívszaggató döntést hoznak: nem vállalnak gyermeket.
Amikor azonban Lucy megjelenik egy rutin orvosi vizsgálaton, olyan meglepetés éri, ami mindent megváltoztat. Mindent. Egy pillanat alatt értelmüket vesztik a szabályok, és ők ketten kénytelenek újradefiniálni a szerelem valódi lényegét.

Micsoda gyönyörű és fájdalmas könyv. Tudtam, hogy nekem biztosan szükségem lesz zsepire, és nem is tévedtem. Hiába készültem fel lelkileg, hiába tudtam, mi lesz a vége, még így is letarolt. Lucy és Mickey kapcsolata minden, csak nem egyhangú. Imádtam, hogy ezek ketten mennyire szeretik egymást. Hogy egyáltalán engedték szeretni egymást, ilyen körülmények között. Sikerült az összes szereplőt megkedvelnem, de leginkább Lucyt az ő hihetetlen bátorsága miatt, és Mickey-t, aki végül felnőtt a feladatához.

"– Mickey, nem számít, hova mész, amikor rád tör a
betegség, ez… mi ketten… valóságosak vagyunk. És mindig itt várlak majd, amikor visszatérsz."

Imádom az ilyen történeteket, ahol a hétköznapi emberekkel is történnek csodák. Még ha nem is minden alakul jól, mindig van valami, amibe kapaszkodhatunk, ami erőt ad. Lucy-nak ez volt Abigail.
Az Üvegszilánkon táncolni egy szomorú és igazságtalan történet, de megéri elolvasni, mert a szépség is ott lakozik benne.♥

"A mosolyod a szivárványom. A nevetésed az otthonom, az érintésed a mennyországom…"

Borító: Egyszerű, kifejező, szép :)
Kedvenc szereplők: Lucy és Mickey♥
Mélypont: ...amikor kezdett nagyon szomorú lenni a könyv (spoilerezés nélkül csak ennyit mondhatok) :(
Fénypont: amikor kiderül, hogy Lucy terhes, amikor Mickey a lányával vanCsillagozás: 5/5

Tammara Webber: Easy ​– Egyszeregy (A szív körvonalai 1.)

Könyvmolyképző 2013
334 oldal
Fordította: Komáromy Rudolf

Egy lány, aki úgy gondolja, a bizalmat megtörik, az ígéreteket megszegik és a hűség csak illúzió. Egy fiú, aki úgy hiszi, az igazság relatív, a hazugság elkendőzi a kibírhatatlan fájdalmat és a bűntudat örök.
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált… Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól. Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen; csak együtt nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére. Vajon a találkozásuk megerősíti őket hitükben, vagy megcáfol mindent?

Amikor először olvastam a könyvet, teljesen levett a lábamról. Annyira magábaszippantott, hogy még enni is elfelejtettem egész nap. Olvastam a kritikákat a könyvhöz mielőtt neki kezdtem, de álmomba sem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Azt hiszem ez volt az első olyan könyvem, ami komolyabban is foglalkozott a nemi erőszakkal, és ezért is tetszett annyira. Nem félt róla beszélni, mert erről igenis beszélni kell, és így mások figyelmét is felhívta rá. Tamma Webber nagyon jól megoldotta az egészet. Kellőképpen izgalmas és szerethető.

"Kizárólag akkor éreztem teljes biztonságban magamat, ha Lucasszal voltam."

A szerelmi szál nagy kedvencem. Egyszerűen imádom Lucast!♥ Már az első perctől fogva, amikor felbukkan, látni, hogy nem mindennapi egy srác. Az elején nem igazán beszédes, és titkolózik, de így is ellenállhatatlan. Szerettem, hogy mennyire kedves és figyelmes volt Jacqueline-val, hogy mindig vigyázott rá.
Jacqueline is később a szívemhez nőtt, habár először kicsit haragudtam, hogy  nem akarta hívni a rendőrséget, viszont akkor meg nem lett volna olyan érdekes a sztori ugyebár. :D De ő is kedvenc szereplőm lett, Lucas mellett. Meg lehet érteni, mit miért tesz, és habár nem mindenben értettem vele egyet, azért ő is egy elég bátor és erős karakter…. és imádtam, hogy nagybőgőzik :))
A kedvenc részem az önvédelmi tanfolyamon tett látogatás összes darabja mivel részletesen le volt írva egy-egy támadási mozdulat, és hogy hogyan, mit csinálsz olyankor… Erin lelkesedése pedig csak még jobban feldobta az egészet :D Nagyon imádom a csajszit. Remélem az ő könyve nem fog csalódást okozni. Meg kedvencek persze a Lucas+Jacqueline jelenetek is, főleg az első csók, és a végén a kibékülős jelenet. ^-^


"– Nem nehéz azt választani, hogy veled legyek, Jacqueline – lehelte, és még egyszer hátrahúzódott, hogy a szemembe nézzen. – Könnyű. Mint az egyszeregy."

Borító: Imádom, nagyon tetszik *-* Tudom, hogy vannak ennél ezerszer szebb borítók is, de ez mindig úgy vonz magához. :)
Kedvenc szereplők: természetesen Lucas és Jacqueline + Erin
Mélypont: nem volt, mindent imádtam!
Fénypont: Lucas lerajzolja Jacqueline-t, önvédelmi órák, a vége
Csillagozás: 5/5 Kedvenc!