Joss Stirling: Summer (Lélektársak 6.)

Menő Könyvek 2017
280 oldal
Fordította: Halmai Gergely

Túlélhet-e a szerelem titkok és hazugságok közt?
Summer életére szörnyű árnyék borul. Elszívja az erejét, irányítja a tetteit, és azzal fenyeget, hogy a jövőjét is tönkreteszi.
Egy kockázatos küldetés ideiglenes szabadulással kecsegtet.
Summernek a telepatikus képessége segítségével kell megtalálnia a célpontot, és kiderítenie az igazságot.
Hal Robinson katona. Semmi sem téríti el a céljától. Győztes típus. Ám amikor összetalálkozik Summerrel, életének eddigi fontossági sorrendje lassan megváltozik.
Bízniuk kell egymásban, ha meg akarják védeni a savantok közösségét. De vajon a saját titkaik nem állnak-e a boldogulásuk útjába?
A Lélektársak-sorozat ezzel a kötettel lett teljes.

Imádtam! A legújabb három rész közül ez a kedvencem.♡ Tényleg már nagyon vártam Summer könyvét, főleg mivel itt Victor is lélektársra talál. És igen, végre! Végre az utolsó Benedict sem szomorkodik többé. Annyira jó volt Victort boldognak látni. :)
Ami pedig Summert illeti, kellemesen meglepődtem. Tetszett a stílusa, és hogy milyen talpraesett. A családi háttere eléggé elszomorító, de ő még ezt is nagyszerűen kezelte.
A történet szerintem nagyon jó és érdekes lett. Robinsonék haláliak, főleg Hal. :D
Ez a név nem éppen lett kedvencem, de maga a srác annál inkább.Szerettem a kis csipjelődéseiket Sumerrel, és főleg azt, amikor Hal becézgette. ^-^ Szerencsére a köztük levő mosolyszünet nem volt hosszú, így csak még inkább megszerettem őket. Olyan jól összedolgoztak, mindjárt tudtam, hogy Hal majd megoldja Summer gondjait.

"– Szerencséd van, hercegnő, hogy a lélektársadnak ilyen jó reflexei vannak. Majdnem a képes feleden landoltál. Ráadásul elmulasztottad azt a romantikus pillanatot, amikor egy mozdulattal elkaptalak, és a karomba vettelek.
– Majd megpróbálhatod újra, ha jobban lettem. Mi a helyzet?"

Örültem, hogy a többiek is részt vettek a könyvben, mindig jó újralátni a megszokott csapatot. A végén az írónő eléggé rám hozta a frászt, pedig tudhattam volna, hogy nincs miért aggódni, de mégis..
Szerencsére a könyv úgy zárult, ahogy elképzeltem, mindenki megkapta a boldog befejezést. Viszont sajnálom, hogy ezzel végetért a sorozat, pedig én még sok-sok lélektársas sztorit el tudnék olvasni. Így marad az újraolvasás. ;)

"– Az én csodás kockám, akiben egy Thor veszett el. Vadító vagy.
Yves felnevetett.
– Ne önts olajat a tűzre, Phee."

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Summer, Hal, Victor, Robinsonék, Benedicték... :D
Mélypont: Summer szüleit nem igazán tudtam megkedvelni :/
Fénypont: Hal megtudja, hogy Summer a lélektársa, Hal segít Summerp családi problémáján, Hal és Summer pillanatok, Victor és a lélektársa...
Csillagozás: 5/5

Soman Chainani: Jók ​és Rosszak Iskolája (Jók és Rosszak Iskolája 1.)

Twister Media 2015
580 oldal
Fordította: Bozai Ágota

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.


Emlékszem engem nem igazán vonzott ez a könyv a megjelenéskor, úgy gondoltam, ez nem nekem való lesz. Aztán láttam, hogy mennyien olvassák és szeretik, így meggondoltam magam, és hosszú idő után végre nekikezdtem. :)

"– Mindketten magunk választhatjuk meg, hogyan végződik a mesénk."

A könyv eleje kicsit döcögős, folyton azt vártam, mikor kerülnek át a lányok az új sulijukba, hogy megkezdődhessen a kaland. Szerencsére nem kellett sokat várni. Sophie és Agatha hamar átkerültek az új világba, ami fenekestől felforgatott mindent. A két lány különbözőbb már nem is lehetne, mégis barátok, és ez tetszett. Mert habár Agatha sokkal jobb barátja volt Sophienak, mint fordítva, azért lehetett látni, hogy Sophie is törődik vele. Csak sajnos a kis Sophie egy igazi nyafka, öntelt fruska, aki mindig magát helyezi előre, másokkal nem is törődve. Sokkal jobb lett volna, ha több Agatha részt kapunk, mert róla szívesebben olvastam. Annyira szerethető a fekete hajával és a vagány stílusával. Nem is értem, hova tűnt ez a stílusa, meg a szuper mágiája a végére, amikor pont a legnagyobb szüksége lett volna rá. Mintha azzal, hogy megszépült, hirtelen ő is játszotta volna a királykisasszonyt. :/

Amin kicsit meglepődtem, és amit hülyeségnek is tartok, hogy a Jók mind szépek, gyönyörűek, míg a Rosszak csúnyák és visszataszítóak. Tudom, hogy ez egy mese, ezért nem is kapom fel a vizet, csak én tényleg azt hittem, hogy a suliban a belső számít, nem pedig a külső. Azt hittem mind a két helyen lesz ilyen is-olyan is. Elvégre a Hófehérkében Ravenna is gyönyörű volt, pedig ő volt a főgonosz. A másik oldalon pedig ott van Fiona. ;)
Akiket sikerült nagyon megkedvelnem, az Hort, Hester és Pötty. Tedrosszal úgy vagyok, hogy jöhet is, meg nem is. :D Mármint helyes srác meg minden, de neki is be kéne már fejeznie ezt a folytonos hercegnő keresést. A folytatásban tőle is többet várok.

"Igazán csodálatos, hogy mire képes a Jó."

Az egész történet egy igen aranyos, szórakoztató és izgalmas mese. Szurkoltam, hogy jó vége legyen, hogy a Jó győzedelmeskedjen. Félig meddig meg is kaptam, de ott van az a függővég… Fene bele! Kell a következő rész. :D



Borító: Szép, és a könyvben levő illusztrációk is nagyon tetszenek
Kedvenc szereplők: Agatha, Pötty, Hester és Hort
Mélypont: Sophie-t nagyon sokszor agyon tudtam volna csapni, meg a sok Jó kislányt :D
Fénypont: Agatha végre megbékél a külsejével... az a rész nagyon tetszett :)
Csillagozás: 5/4.5

Matthew Quick: Boy ​21

Könyvmolyképző 2017
256 oldal
Fordította: Stern Gábor

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Finley élete sosem volt könnyű. Két dolog azonban mindig tartotta benne a lelket: a kosárlabda és a barátnője. Aztán megérkezik az életébe egy harmadik dolog: Russ. Egy finoman szólva is furcsa fiú, aki azt állítja, a világűrből érkezett, és bár az ország egyik legjobb ifi kosarasa, a világért sem volna hajlandó pályára lépni. Finley mindenkinél jobban megérti Russ-t, segítene is rajta, de van egy bökkenő: Russ minél jobban lesz, Finley annál rosszabbul. A két fiú mégis összebarátkozik, és ennek egészen váratlan következményei lesznek…
Matthew Quick új regénye egy szótlan fiú nagyon is beszédes elméjébe vezet minket, ahol elgondolkodtató és szórakoztató gondolatok keverednek tragikus és humoros emlékekkel.

Istenem, ez a könyv! Emlékszem azért vettem meg, mert a fülszövege annyira megragadott, és eltöltött a kíváncsiság, hogy vajon ez most valamiféle fantasy lesz-e, vagy sem. Kiderült, hogy nem az, de attól még igenis mágikus hatással bír.
Ez a történet annyira elszomorított. Bizonyos részek egészen megmosolyogtatók, viszont nekem még így eléggé megsanyargatta a szívem. Finley és Russ is… hát nem is tudom, mit mondjak. Beleásták magukat a szívembe a szomorú sorsukkal, a gyönyörű barátságukkal, az elveszettségükkel, és azzal, hogy mind a ketten többet akartak az élettől.
Finley a kedvességével segített Russ nehéz korszakában, és amikor fordult a kocka, Russ is ott volt Finley mellett. Tetszett, hogy Finley szavak nélkül is képes kommunikálni Erinnel, a barátnőjével, és hogy később Russ is mennyire olvasott benne.
Izgalommal és félelemmel telve olvastam, hogy vajon mi lesz Finley sorsa, mert be kell valljam, néha igazán megijesztett a dolgok alakulása. Szerencsére boldog befejezés lett a vége. Nagy kő esett le a szívemről.

A sok érzelmi kavalkád miatt én csak ajánlani tudom a könyvet. Szerintem ez egy igazán szép történet volt, így nincs is kizárva, hogy még előg fogom venni egyszer-kétszer. :)

Számomra legmeghatóbb mondat az egész könyvben:
„– Jegyet kaptam Roxfortba.” :') ♥

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Finley, Russ és Erinn
Mélypont: maga Finley és Russ sorsa, + az a romlott hely, ahol élnek
Fénypont:  Harry Potter olvasás, + az a jelenet, amiben a legmeghatóbb mondatom is szerepel:)
Csillagozás: 5/5

Eoin Dempsey: Rebecca ​nyomában

Maxim Könyvkiadó 2016
280 oldal
Fordította: Loósz Vera

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Rebeccát és szerelmét, Christophert semmi sem választhatja el egymástól. Sem a lány erőszakos szülei, sem a dúsgazdag vélegénye, Jonathan. Ám amikor a második világháború végül lecsap Jersey szigetére, a náci megszállók - a hitleri "végső megoldás" ürügyén - Európába deportálják a zsidó Rebeccát.
Christophert és családját hazájukba, Németországba internálják, s a mindenre elszánt fiatalember, hogy megmentse a nőt, akit keres, jelentkezik az SS-be. Auschwitzba helyezik, ahol ő felügyeli a gázkamrák áldozataitól ellopott pénzt. Miközben Rebecca után kutat, Christopher nem csupán az inkognitója megőrzéséért küzd, hanem lelki fájdalom is gyötri. Az Auschwitz iszonyatos világán keresztülfolyó tengernyi piszkos pénz váratlan lehetőségeket nyújt a számára. Vajon lesz hozzá ereje, hogy elfogadjon egy új, bátor sorsot, amely örökre megváltoztathatja a saját és mások életét?

Tudtam én, miért kellett nekem ez a könyv. Imádom a 2. világháborúról szóló történeteket, egyszerre szörnyű és érdekes is róla olvasni.
A Rebecca nyomában engem nagyon megérintett, szurkoltam a szereplőkért, hogy bárcsak legyen boldog vége – amennyire egy háborús történetben lehet –, főleg mivel még ilyen rövid is a könyv. Nem mondom, hogy minden vágyam teljesült, mindenesetre meglepett, az biztos.

A páros közül inkább Christopher-hez éreztem közelebb magam. Lehet azért, mert az ő életét követve ismerjük meg a történetet, de talán inkább azért, mert a pokolbon is megőrizte az emberségét, és kitartott Rebecca mellett. Nagyon tetszett, hogy mi mindent vitt véghez Christoher. Homályos szemmel és izzadt tenyérrel értem a könyv végéig, de nagyon megérte. Nem azt mondom, hogy a történet hibátlan. Itt-ott jobb lett volna pár mélyebb érzelem, viszont még ennek ellenére is… engem teljesen megvett. :)

Borító: Nagyon tetszik <3 sokkal jobb, mint az eredeti
Kedvenc szereplők: Christopher és Anika
Mélypont: Auschwitz - az ott levő emberek sorsa ...azon belül is különösen két emberé :(
Fénypont: amikor Rebecca meglátogatja Christophert a kórházban, Christopher Berlini útjai a szüleihez, a vége
Csillagozás: 5/5

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Főnix Rendje (Harry Potter 5.)

Animus 2015
752 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Harry Potter nem hitte volna, hogy egyszer ő fogja megvédeni basáskodó unokatestvérét, Dudley-t. Ám amikor fényes nappal dementorok támadnak kettőjükre, ez történik. De számos más vészjósló esemény is mutatja, hogy a varázsvilág békéjét sötét erők fenyegetik.
Harry nincs egyedül az ellenük vívott küzdelemben: a Főnix Rendje egy titkos főhadiszálláson szervezi a Sötét Nagyúr elleni harcot, ami minden fronton zajlik. Harry például kénytelen különórákat venni Piton professzortól, hogy ki tudja védeni Voldemort erőszakos behatolásait a tudatába.

Ez, hát… Istenem, ez még az előzőnél is sokkal de sokkal jobb volt! Imádtam az RBF vizsgákat, hogy Voldemort visszatért, hogy kaptunk jóval többet Pitonból, még akkor is ha néha tényleg kiállhatatlan.
Az új szereplőknek az ember csak örülni tud, még ha az épp egy negatív szereplő is.
Umbridge egy a végtelenségig idegesítő nőszemély és tényleg csak a rosszat érdemli. De imádtam, ahogy meg lett írva a karaktere! És hogy az ikrek, ÉS a tanárok is mennyire kitettek magukért, ha az élete megkeserítéséről volt szó. :D Ez a rész még a sok szomorúság és gyűlölködés mellett is végtelenül szórakoztató volt.
Neville az én kis kedvenckém, annyira aranyos. Szomorú, ami a szüleivel történt. Annál a kórházas résznél mindig meghatódom.
A legjobb páros itt is hozza a formályát – Fred és George nélkül nem is lenne kerek a sztori :)
Imádtam az elejétől a végéig. Emlékek James és Lily Potterről, a fiatal Pitonról, Lupinról és Siriusról. Harry randija Choval – ami szerencsére nem lett valami sikeres, de annál viccesebb. A DS órák, és még sok más színesítik a történetet.
Jaj, igen, és Luna egy igazán pozitív fejlemény ebben a világban :))

"Kéne egy „női észjárás” tantárgy, gondolta Harry, és az oldalára fordult. Sokkal hasznosabb lenne, mint a jóslástan…"

A végét meg is könnyeztem, mivel nagyon sajnáltam Siriust. De aztán már nem csak Sirius miatt szakadt meg a szívem, aki szerintem egy igazán nagyszerű ember volt, hanem Harry miatt is. Szegény srác, annyi sorscsapás az életében és olyan fiatalon. Tudom, hogy sokan nem szeretik ebben a részben - vagy egyáltalán - Harryt. Hogy őt hibáztatják, ami Sirius-szal történt. De szerintem ez nem igaz. Nem Harry tehet a dolgok szörnyű alakulásáról, nem ő akarta, hogy egész nyáron mindenből kihagyják. Alig osztottak meg vele valamit, mert ahogy Dumbledore is mondta, őt védték. És az igazán szép dolog, mégis a sok titkolózás, forrófejűség, és persze Voldemort visszatérése lett a vesztük. Szóval, ha hibáztatni kell valakit, akkor hibáztassunk mindenkit, ne csak Harryt. Hermione gondolkodása természetesen logikus volt, de vajon akkor is ilyen nyugodtan és megfontoltan cselekedett volna, ha ő lett volna Harry helyében?! Ki tudja...

Mindenesetre nagy kedvenc lett ez a rész…. megyek és neki is kezdek a folytatásnak.

UI: Amikor Dumbledore könnyezik ;( Annyira szeretem, hogy ő mennyire szereti Harryt.♥

"– (…) Te, ifjú lévén, nem tudhatod, hogyan gondolkodik és hogyan érez egy idős ember. Az öregen viszont számon kérhető, ha elfelejti, milyen volt fiatalnak lenni."

Borító: Nagyon szeretem az eredeti borítókat :)
Kedvenc szereplők: Harry, Hermione, Ron, George+Fred, Sirius, Lupin, Luna, Neville...
Mélypont: Sirius, Umbridge - más, más ok miatt
Fénypont: McGalagony és a süti, DS órák, Harry a csók után, Piton legrosszabb emléke...
Csillagozás: 5/5 KEDVENC!

Jamie McGuire: Gyönyörű ​pillanat (Gyönyörű sorscsapás 2,6.)

Maxim Könyvkiadó 2017
176 oldal
Fordította: Béresi Csilla

Emlékeztek még Americára és Shepley-re? Az elmúlt évek egyik legsikeresebb könyvében, a Gyönyörű sorscsapásban ismerhettük meg őket. Itt az idő, hogy beavassanak titkaikba.

A pimasz Amarica Mason az egyetem első évében ismerkedett meg a romantikus Shepley Maddoxszal, és viharos gyorsasággal egymásba szerettek. A heves érzelmek pedig elhamarkodott cselekedetekhez vezettek, és amikor America másodszor is visszautasította a korai lánykérést, ki kellett találniuk, hogyan tovább, hiszen az elválás szóba sem jöhet, összeköti őket a lángoló szerelem. Egy romantikus esküvőn való részvétel azonban felébreszti a lányban a vágyat, hogy mégis igent mondjon, Shepley pedig elhatározza, tesz egy utolsó próbát. Izgatottan indulnak neki a szülők meglátogatásának, mit sem sejtve arról, hogy mind a ketten ugyanazt akarják, azonban a természet végzetes ereje közbeszól… Hatalmas viharba keverednek, és már nemcsak egymásért és a szerelemért, de a túlélésért is küzdeniük kell.

Nekem még mindig nagyon tetszik. :) Ebből a rövid kis történetből végre megtudhatjuk, hogyan ismerkedett meg, és mindjárt jött is össze, Shepley és America, valamint, hogy nem csak Traviséknak voltak problémái, náluk se ment zökkénőmentesen minden.
Igazából még Mare-t túlságosan nyomulósnak tartottam, addig Shepley maga volt a cukiság. Shepleyt könnyű megkedvelni, a szerelme America iránt annyira szép. Mare se egy rossz karakter, őt is mindig kedveltem, csak nekem ő már néha túl sok volt. De amikor a romantikus oldalát mutatta, azt nagyon szerettem.
A történet is szerintem izgalmasra sikeredett. Most is örömmel olvastam, ahogy Shep és Mare egymást keresi a nagy felfordulás közepette. Persze most már nem izgultam úgy értük, mint amikor először olvastam, de így is nagyon jó volt.
Az Abby+Travis részek aranyosak voltak, és még mindig a vége a legjobb. ^^

Borító: Gyönyörű, illek a többihez :)
Kedvenc szereplők: Shepley, Travis, Abby és America
Mélypont: hogy Mare és Shepley alig beszéltek a gondjaikról
Fénypont: a Wichitai út befejezése és az utolsó fejezet *-*
Csillagozás: 5/5

Colleen Hoover, Tarryn Fisher: Soha, ​de soha (Never never)

Könyvmolyképző 2016-2017
Fordította: Kamper Gergely
CreateSpace 2016
Oldal: 176 - 120 - 92

Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!
Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.
Ma délelőtt óta vadidegenek.
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.
Ne habozz! Imádni fogod.

Nem is tudom, pontosan mit vártam a trilógiától, mindenesetre nagyon meglepett, és teljességgel imádtam!♡
Az első rész nagyon kuszán indít, ugyanis Charlie arra eszmél a suliban, hogy semmire sem emlékszik. Se a saját nevére, kinézetére, hogy hol van, ki ő, mit keres egyáltalán egy iskolában... A körülötte levő emberek is mind idegenek a számára. Később kiderült, hogy nem ő az egyetlen, aki így járt, mert van egy srác Silas, aki szintén mindent elfelejtett. Nem értik, mi zajlik körülöttük, miért csak velük történt meg a dolog, de elhatározták, hogy kiderítik.
Szóval igen, az első rész csupa kérdés és kevés válasz, majd még több kérdés. Az ember maga is elgondolkozik, hogy mégis mi a franc okozhat ilyen emlékezetkiesést. De csak úgy, mint Charlie és Silas, mi sem jutunk sokra. A cselekmény ennélfogva nagyon izgalmas, még ha a könyv csak 176 oldal. A végére kapunk egy akkora függővéget, hogy ha nincs kéznél a folytatás, akár bele is őrülhet az ember. :D

"Az a cél, hogy újra belém szeress."

A második rész szerencsére pontosan ott indít, ahol az előző félbeszakadt. Míg az előző részben inkább Charlie, itt most Silas van a középpontban. Fel vannak elevenítve a régi emlékek, Silas egyre jobban kötődik Charlie-hoz, megtudunk pár új dolgot. Nem sokat, de azért egy kicsit haladunk.
Ebben a részben nagyon szerettem Silast, mert olyan aranyosan viselkedett. :) Persze már az első részben is teljesen belehabarodtam, de itt csak még inkább. ♡
Hogy ne szomorkodjunk, ez a rész is nagyon függővéges, ezért szerintem nem is csoda, hogy nem bírtam várni, és mindjárt nekikezdtem a 3. résznek.

"Inkább szeretlek a nehéz időkben, minthogy megvesselek a legszebb pillanatokban."

A befejező kötetben végre mindenre fény derül, ezzel lesz egész a történet. Tudom, hogy nem mindenkinek tetszett a lezárás, ez a fajta magyarázat a dolgokra, és én ezt meg is értem. Én se ilyen végkimenetelre számítottam, de 100%-osan elégedett vagyok. Épp azért, mert a megoldás annyira egyszerű volt, annyira romantikus. Tisztára mintha egy tündérmesébe csöppentem volna. Silast és Charliet tényleg az ég is egymásnak teremtette. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára olvastam a trilógiát. ^-^

"The only thing I have room for in this head of mine right now is the firm belief that fate absolutely exists. Fate…soul mates…time travel…you name it. It all exists. Because that’s what her kiss feels like. Existence."

Borító: Nagyon tetszenek :)
Kedvenc szereplők: Silas és Charlie
Mélypont: ezt most inkább nem mondom, mert spoileres :D
Fénypont: ez is spoileres, ezért maradjunk annyiban, hogy a megoldás ;)
Csillagozás: 5/5 az össze részre