Soman Chainani: Jók ​és Rosszak Iskolája (Jók és Rosszak Iskolája 1.)

Twister Media 2015
580 oldal
Fordította: Bozai Ágota

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.


Emlékszem engem nem igazán vonzott ez a könyv a megjelenéskor, úgy gondoltam, ez nem nekem való lesz. Aztán láttam, hogy mennyien olvassák és szeretik, így meggondoltam magam, és hosszú idő után végre nekikezdtem. :)

"– Mindketten magunk választhatjuk meg, hogyan végződik a mesénk."

A könyv eleje kicsit döcögős, folyton azt vártam, mikor kerülnek át a lányok az új sulijukba, hogy megkezdődhessen a kaland. Szerencsére nem kellett sokat várni. Sophie és Agatha hamar átkerültek az új világba, ami fenekestől felforgatott mindent. A két lány különbözőbb már nem is lehetne, mégis barátok, és ez tetszett. Mert habár Agatha sokkal jobb barátja volt Sophienak, mint fordítva, azért lehetett látni, hogy Sophie is törődik vele. Csak sajnos a kis Sophie egy igazi nyafka, öntelt fruska, aki mindig magát helyezi előre, másokkal nem is törődve. Sokkal jobb lett volna, ha több Agatha részt kapunk, mert róla szívesebben olvastam. Annyira szerethető a fekete hajával és a vagány stílusával. Nem is értem, hova tűnt ez a stílusa, meg a szuper mágiája a végére, amikor pont a legnagyobb szüksége lett volna rá. Mintha azzal, hogy megszépült, hirtelen ő is játszotta volna a királykisasszonyt. :/

Amin kicsit meglepődtem, és amit hülyeségnek is tartok, hogy a Jók mind szépek, gyönyörűek, míg a Rosszak csúnyák és visszataszítóak. Tudom, hogy ez egy mese, ezért nem is kapom fel a vizet, csak én tényleg azt hittem, hogy a suliban a belső számít, nem pedig a külső. Azt hittem mind a két helyen lesz ilyen is-olyan is. Elvégre a Hófehérkében Ravenna is gyönyörű volt, pedig ő volt a főgonosz. A másik oldalon pedig ott van Fiona. ;)
Akiket sikerült nagyon megkedvelnem, az Hort, Hester és Pötty. Tedrosszal úgy vagyok, hogy jöhet is, meg nem is. :D Mármint helyes srác meg minden, de neki is be kéne már fejeznie ezt a folytonos hercegnő keresést. A folytatásban tőle is többet várok.

"Igazán csodálatos, hogy mire képes a Jó."

Az egész történet egy igen aranyos, szórakoztató és izgalmas mese. Szurkoltam, hogy jó vége legyen, hogy a Jó győzedelmeskedjen. Félig meddig meg is kaptam, de ott van az a függővég… Fene bele! Kell a következő rész. :D



Borító: Szép, és a könyvben levő illusztrációk is nagyon tetszenek
Kedvenc szereplők: Agatha, Pötty, Hester és Hort
Mélypont: Sophie-t nagyon sokszor agyon tudtam volna csapni, meg a sok Jó kislányt :D
Fénypont: Agatha végre megbékél a külsejével... az a rész nagyon tetszett :)
Csillagozás: 5/4.5