K. A. Tucker: Ten ​Tiny Breaths – Tíz apró lélegzet (Tíz apró lélegzet 1.)

Könyvmolyképző 2014
352 oldal
Fordította: Szujer Orsolya

Négy ​évvel ezelőtt Kacey élete borzalmas fordulatot vett, mikor egy részeg sofőr miatt elvesztette szüleit, a barátját és a legjobb barátnőjét. A baleset emléke még mindig kísérti, még mindig hallja édesanyja utolsó lélegzetét, és nem akar mást, mint hátrahagyni a múltat. Kacey és tizenöt éves húga, Livie, két buszjeggyel felfegyverkezve maga mögött hagyja a michigani Grand Rapidsot, hogy mindent újrakezdjen Miamiban. Először alig tudnak megélni, de Kacey nem aggódik. Ő mindennel elbír – kivéve titokzatos szomszédjával az 1D lakásból.

Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödrécskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyozik a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkre teheti.

Lélegeztem. Éreztem. Szerettem.

Egy újabb tökéletes példánnyal bővült a Miért halogattam eddig? listám. Persze tudom a miért okát. Féltem még egy gyászos könyvet a kezembe venni, hogy ez is az a „tipikus” sztori lesz, amiben a megtört szereplőkre még hosszú út vár a gyógyulásig, és az út során vár majd rájuk pár bukkanó, de a végére szerencsésen átvészelik és túlélik.
Igazam lett, ez az a könyv. És én teljességgel imádtam!♥

Imádtam, mert a szereplők a szívemhez nőttek.
Imádtam, mert senkinek sem volt könnyű, mégsem adták fel.
Imádtam, mert fájt, és mert megmosolyogtatott.
És imádtam, mert mérhetetlenül gyönyörűséges volt.

"Tíz apró lélegzet. Ragadd meg őket! Érezd őket! Szeresd őket!"

Habár a nagy csavarra én már hamarabb rájöttem, még úgy is tudott később meglepetést okozni. Trent Emerson, el sem hiszem mennyi érzést kicsikartál belőlem is. Volt egy rész, amikor nagyon szerettelek volna utálni, de egyszerűen nem ment. Nálam könnyen jön a megbocsátás. Főleg az olyanoknak akik segíteni akarnak.

Örülök, hogy a Tíz apró lélegzetben nemcsak Kacey, de Ciklon is megkapta a maga happy endjét. Alig várom, hogy a többiek könyvét is olvashassam.
Nagyon megszerettem ezt a furcsa, de annál érdekesebb baráti kört. :)

                                      "Találkozunk a felszínen!"

Borító: Ez a víz alatti téma tetszik, viszont maga csaj nagyon nem... mindig azt hiszem, hogy kopasz. xP Az eredeti szebb.
Kedvenc szereplők: Trent, Kacey, Livie, Ciklon/Nora és Mia, de a többieket is nagyon megszerettem - Dan, Cain, Ben, Nate :)
Mélypont: amikor kiderül az igazság...
Fénypont: közös étkezés Ciklonéknál, Trent és Kacey kézfogása, tetkói, a vége
Csillagozás: 5/5

Kasie West: Szívességből szerelem

Menő Könyvek 2017
304 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Giával az iskolai bál kezdete előtt fél órával szakít a pasija, ezért kétségbeesésében vakmerő lépésre szánja el magát. Arra kér egy vadidegen srácot, játssza el egy estére, hogy járnak. A terv egyszerű: két óra, pár kegyes hazugság a barátnőknek. A baj csak az, hogy Gia nem tudja kiverni a fejéből a helyes ismeretlent. Aztán az élet úgy hozza, hogy viszonozhatja a szívességet … Tényleg egyre fontosabbak lesznek egymásnak, vagy kamu az egész? Alapulhat-e bármi is hazugságon? Mit gondolnak majd a barátnői, ha kiderül az igazság? Tényleg ennyire számít, hogy ki mit gondol?
Kasie West szellemes és csodálatosan romantikus regényének főhőse egy hirtelen ötlet miatt óriási galibába keveredik, és az élete fenekestül felfordul. Vajon sikerül újra megtalálnia a szerelmet, és azzal együtt önmagát is?

Ez valami iszonyat cuki történet volt! Elég gyorsan elolvastam, és még olvastam volna egy kicsit tovább is, mert Gia és Hayden – főleg Hayden – nagyon megszerettette magát velem.
Tetszett az érdekes találkozásuk, majd a szívesség viszonzása. :) Jó volt, hogy Gia nem búsult az exe után, hanem utat engedett az érzéseinek egy új irányba.
Ami Gia barátnőit illeti, örülök, hogy végül úgy alakultak a dolgok, ahogy, mert még Gia megváltozott, jobb lett, ők maradtak ugyanazon a szinten, amiből tényleg csak konfliktusok lettek volna. Így viszont sokkal hitelesebb lett az egész. De szerencsére ott volt még neki Reb is, aki iszonyat jófej egy csaj, főleg a végén az a húzása. :D
Szóval igen, én teljességgel imádtam, leginkább az egyszerűsége miatt. Volt egy olyan érzésem, hogy ez az én könyvem lesz. ;)

"– Na, hát ha te szétszórt vagy, akkor én meg egy katasztrófa.
– A legcukibb katasztrófa, amit valaha láttam."

Borító: Nyárias, romatikus... imádom ^^
Kedvenc szereplők: Hayden, Reb és Gia
Mélypont: Főleg Gia úgynevezett barátnői, akik egyáltalán nem álltak ki érte.
Fénypont: A méregtelenítő kúra Rebbel és Haydennel, Gia viszonozza a szívességet Haydennek, és végül a csók *-*
Csillagozás: 5/5

Jamie McGuire: Gyönyörű ​lángolás (Maddox testvérek 4.)

Maxim Könyvkiadó 2016
398 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Ellison ​Edson látszólag teljesen gondtalanul él. Frissen diplomázott, hatalmas bulikat szervez, és nincs más dolga, mint vásárolgatni és a barátaival lógni. De valami mégsincs rendben, és az érzés egyre gyötrőbben nyomasztja a lányt. Elli kétségbeesve próbálja magára vonni családja figyelmét, és közben teljesen padlóra kerül. Szülei úgy gondolják, azzal segíthetnek leginkább gyerekükön, ha szigorúbbak vele, ezért megvonják tőle a korlátlan anyagi támogatást. A lány így arra kényszerül, hogy munkát vállaljon. Ezzel egy csapásra feje tetejére áll a világ Ellie körül. A helyzetet csak nehezíti, hogy egy bulin megismerkedik Tyler Maddoxszal. A fiú is, mint ikertestvére, Taylor az alpesi tűzoltók tagja, aki erdőtüzek ellen harcol. Tyler kissé arrogáns, de végtelenül elbűvölő is, így a bulin Ellie-vel hamar egymásba gabalyodnak. A lány ugyan nem akar folytatást, de úgy tűnik, a srác nem éri be egyetlen estével. Ellie nem sokáig tud ellenállni Tylernek, ám elkövet egy olyan hibát, amit nem lehet jóvátenni.
Tyler érzései egyre inkább elmélyülnek, a lány szélsőséges személyisége és határozottsága lenyűgözi, de ahogy kezdi jobban megismerni, rájön, hogy Ellie belső démonai a Maddoxok legnagyobb ellensége lehet.

Eléggé féltem ettől a résztől, így kellemesen meglepődtem olvasás közben. Sokkal jobban tetszett, mint az előző rész, már csak Tyler miatt is, aki szerintem mérföldekkel jobb az ikertestvérénél. Nem gyötört folyton a „vicces” beszólásaival, mégis szellemes tudott lenni, ha kell, és ezt is olyan szerethető módon.

Taylor és Tyler Maddox

"Abban a pillanatban Tyler Maddox és a tüze betöltött egy űrt a lelkemben, melynek létezéséről nem is tudtam."

Igen, Ellison engem is nagyon idegesített az elején, aztán amikor úgy tűnt, jó útra tért, kezdett egész jó fej lenni, mégis folyton eltaszította magától Tylert. Az Ellie 2.0 se volt sokkal jobb, csak most már stílusosan leplezte mások előtt, mennyire el van cseszve. Nem mondom, tényleg elég szörnyűséges dologgal kellett megbirkóznia, mégse tudok csak úgy elsiklani a tettei fölött, és sajnálni szegény kis gazdag leánykát, aki nem találja helyét a világban, ezért az alkoholhoz és drogokhoz fordul. Mindenesetre a végére szépen kikupálódott, és Tylert se váratta sokáig… Ezzel csak azt akarom mondani, hogy Ellisont sokkal jobban megkedveltem, mint Falynt. xP Jó volt, hogy ő nem szerepelt sokat, viszont a Maddox tesóknak, Abbynek és Caminek kimondottam örültem.

Annak ellenére, hogy mennyire lerágott csont már ez az egész sorozat, ezt még tudtam élvezni. De mondjuk jó, hogy már nincs több, tényleg nem kéne már fokozni. :D
A történet az a megszokott vonzódom-hozzád-vagy-szeretlek/kedvellek-de-nem-lehetünk-együtt-mert-csak-mert… Itt-ottt idegesítő, de én azért szerettem, mert szeritnem Tyler és Ellison jó csapatot alkotnak.

Ezzel nekem véget is ért a sorozat, búcsúzom Maddoxok. Max. még Trenton és Travis könyvét elő fogom venni újraolvasásra, de a többiekét nem hiszem. Na jó, Thomas is jöhet, mert őt is szerettem :D

"-Ha te vagy a tűz, Ellie… én égni fogok."

Ellison Edson

Borító: Szép, nekem nagyon tetszik :)
Kedvenc szereplők: csak Tyler
Mélypont: főleg Ellie a könyv elején, meg amikor a tesója meg akarta őt leckéztetni, Ellie visszaesik, Ellie makacskodik, Paige jelenléte
Fénypont: Hálaadás Maddoxéknál, Ellie meggyógyul, a vége
Csillagozás: 5/4

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Félvér Herceg (Harry Potter 6.)

Animus 2015
624 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Voldemort elleni harc állása aggasztó; a baljós jeleket már a muglikormány is észleli. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. Harry azt gyanítja, hogy esküdt ellensége, Draco Malfoy is a halálfalók jelét viseli. Az élet azonban háborús időkben sem csak harcból áll. A Weasley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai pedig továbbra is versengenek egymással. Harry Dumbledore segítségével igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára.

Ezt nem lehet megunni, akárhányszor olvassa is az ember! Minden egyes rész egyre csak jobb, és jobb. Én még mindig éptelen vagyok eldönteni, hogy melyik rész a kedvencem. Szerintem nem is nagyon lehetséges, mivelhogy mindegyik részben van valami sajátos, amit a másik nem tud felülmúlni. Mondjuk, amikor valaki megkérdezi, mindig a Főnix rendjét mondom, pedig tényleg az összes részt ugyan úgy szeretem.

"– Most pedig, Harry, lépjünk ki az éjbe, s kövessük léha csábítónk, a kaland hívó szavát!"

A gyerekkori problémáktól és érdekességektől eljutottunk a politikáig, szerelemig és a kitartó barátságig. Beletekinthettünk Voldemort fiatalkori életébe - kik voltak a szülei, milyen volt az árvaházban, később a Roxfortban, majd felnőttként...
Új tanárral is bővült a csapat, én kimondottan kedvelem Horatiust, már csak a Lump Klub miatt is. :D Kár, hogy Harry annyit kihagyott, mert biztos ott is elröhögtem volna McLaggen arcoskodásán. Imádtam, amikor kiütötte Harryt, de csak azért mert így még jobban mindenki megutálta. xD

"– Luna-rajongó lettem, de komolyan – mondta, miután továbbindultak a nagyterem felé. – Tisztára lökött a csaj, de én nagyon bírom…"

Hiányoltam a Weasley ikreket, akikkel már nem találkozhattunk a Roxfortban. Viszont kaptunk helyettük kicsivel több Ginnyt, aminek nagyon, de nagyon örültem. A Harry+Ginny részek mindig nagy kedvenceim, annyira cuki egy páros.
Olyan jó volt olvasni Harry dilemmájáról Ron és a húga között, és a féltékenykedése is nagyon aranyos volt.
Ron és Hermiona nemkülönb. Amit ezek ketten egymással tesznek, hát… arra nincs megfelelő szó. Szerencsére Ron és Harry is végül észhez tér, de mire addig eljutunk még egy csomó vicces dolog történet.

"– De! – felelte dacosan Harry.
– De igen, uram…!
– Nem kell uraznia, professzor."

Nagyon tetszettek Bill és Fleur jelenetie. <3 Én egyszerűen imádom a csajt, nem lehet mit tenni. Tényleg nem hiába vett részt a Trimágus Tusán, ki tud állni magáért ha kell. :)
Tonks és Lupin páros itt úgyszintén nagy kedvencek. Ezek ketten olyan aranyosak, és mindig csak arra tudok gondolni, hogy dejó Lupin végre talált valakit, aki ennyire szereti... Szóval, aww :3 végem van!♥
Nagyon szerettem Romilda szerelmi bájitalát, a szerencselét, kviddics meccseket, a Félvér Herceget, Dumbledore és Harry utazgatásait - az a különleges kapocs, ami köztük van.♥  Egyszrűen mindent.

"– A fejemhez vágta, hogy ízig‐vérig Dumbledore embere vagyok.
– Ez igazán nem volt szép tőle.
– Mondtam neki, hogy így is van."

Persze aki már olvasta, látta a HP-t, az tudja, hogy itt is vannak szívszorító részek, főleg a vége. :( Ennek ellenére én mindig szívesen élem át a történetet, mert ahogy már mondtam, megunhatatlan.

Amint az már számos alkalommal bebizonyosodott, egy könyv mindig sokkal jobb, mint a film. Ez alól a Harry Potter sorozat sem kivétel.



Borító: Dumbledore és Harry ^-^  legjobb
Kedvenc szereplők: csak a megszokott csapat :D Harry, Ron, Hermione, Ginny, Luna, Dumbledore, Draco, McGalagony...
Mélypont: a vége :'(
Fénypont: Harry-Ginny csók, amikor összegyűlnek Bill ágyánál, Dobby és Sipor, és minden amit már feljebb felsoroltam
Csillagozás: 5/5

R. S. Grey: Scoring ​Wilder – Testcsel

Könyvmolyképző 2016
408 oldal
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett

Az ​olimpiai válogatóra készülő, tizenkilenc éves Kinsley Bryantnek úgy hiányzik Liam Wilder, mint púp a hátára, hiszen fontos lenne, hogy semmi ne vonja el a figyelmét a felkészülésről. Az Amerika kedvenc rosszfiújaként számon tartott Liam profi futballista, és minden megvan benne ahhoz, hogy a lányok szó nélkül ledobják magukról a textilt.

*Észbontóan jóképű – kipipálva.
*Olyan hátsó, amellyel képes összeroppantani egy parmezán sajtot (méghozzá a drágábbik fajtát) – kipipálva.
*Annyi magabiztosság, amennyivel képes lenne kiiktatni a Föld gravitációs vonzását – duplán kipipálva.

Ráadásul Kinsleynek szigorúan tilos Liamhez közelednie, aki maga a tiltott gyümölcs. Az edzője ezt világosan az értésére adta. („Próbáljatok csak meg közel kerülni Wilderhez a focipályán kívül, és olyan gyorsan repültök a csapatból, hogy időtök sem lesz megszámolni a tetoválásait!”) De Kinsley számára ettől csak még vonzóbbá válik a fiú. Sőt, mivel Kinsley már számba vette a látható helyeken lévő tetoválásokat, nem végez félmunkát, ha már belefogott. A saját szabályai szerint próbál közelebb kerülni Liamhez, aki elhatározza, hogy megismerteti a lánnyal a „csapatszellem” egy teljesen más értelmezését.


"Hitt benne, és sikerült."

Nekem nagyon tetszett. :) Nem a legjobb könyv, amit életemben olvastam, nem is egy kiemelkedő történet, de kikapcsolódásra pont jó. Nem csak romantikus, hanem vicces és egyben észbontóan szexi is. Kinsley és Liam tényleg jó csapatot alkotnak, tetszett hogy Liam milyen védelmező vele kapcsolatban… meg már maga, ez a tiltott szerelem eléggé bejött. Aki viszont még Kinsley-éknél is jobban megszerettette magát velem, az Becca volt. Olyan jókat nevettem a beköpésein, meg hogy milyen merész egy csajszi. És amikor Penn is bekerült a képbe. ^-^ Olyan cukik voltak.

"Bárcsak tényleg a Harry Potterben lennénk! Akkor tuti, hogy bevetném ellene a Cruciót. Igen, pontosan, használnám az egyik főbenjáró átkot, lesz, ami lesz, Mágiaügyi Minisztérium!"

A történet amúgy meglepett, mert habár történtek dolgok, én mégis több feszültségre számítottam, netán valami félreértésre, fölösleges veszekedésre, szünetekre… Erre semmi. Igazából ezek olyan klisés dolgok, amire számít az ember, hogy egy kicsit összegubancolódjanak a dolgok, mielőtt újra helyre jönnének, itt szerencsére (?) mégse volt ilyen. Nem is tudom, hogy ez mennyire jó vagy rossz, mindenesetre meglepett.

Szerencsére én szeretem az ilyen egyszerrű, de nagyszerű könyveket, így nem tudok ennél kevesebb csillagot adni. De sajna maximumot se xP A Trónok hacrát felemlegető részek miatt pedig járnak a plusz pontok. :D♥

"– Holnap háromkor az ördöggel van találkozóm.
Becca összehúzott szemmel bólintott, és belépett a szobába.
– Nos, akkor úgy vélem, ma este Trónok harcát kellene néznünk arra az esetre, ha Tara megpróbálna végezni veled."

Borító: Nem is tudom... rondának biztos nem mondanám, mert nekem eléggé bejön, de a csajszi alfele valamiért zavar
Kedvenc szereplők: Becca és Liam :D
Mélypont: nem volt szép, amikor Penn úgy megbántotta Becca-t, ...amúgy semmi mélypont
Fénypont: Trónok Harca utalások, Becca beköpései, brazil gyanta xD, HP-s foci
Csillagozás: 5/4.5

Joss Stirling: Summer (Lélektársak 6.)

Menő Könyvek 2017
280 oldal
Fordította: Halmai Gergely

Túlélhet-e a szerelem titkok és hazugságok közt?
Summer életére szörnyű árnyék borul. Elszívja az erejét, irányítja a tetteit, és azzal fenyeget, hogy a jövőjét is tönkreteszi.
Egy kockázatos küldetés ideiglenes szabadulással kecsegtet.
Summernek a telepatikus képessége segítségével kell megtalálnia a célpontot, és kiderítenie az igazságot.
Hal Robinson katona. Semmi sem téríti el a céljától. Győztes típus. Ám amikor összetalálkozik Summerrel, életének eddigi fontossági sorrendje lassan megváltozik.
Bízniuk kell egymásban, ha meg akarják védeni a savantok közösségét. De vajon a saját titkaik nem állnak-e a boldogulásuk útjába?
A Lélektársak-sorozat ezzel a kötettel lett teljes.

Imádtam! A legújabb három rész közül ez a kedvencem.♡ Tényleg már nagyon vártam Summer könyvét, főleg mivel itt Victor is lélektársra talál. És igen, végre! Végre az utolsó Benedict sem szomorkodik többé. Annyira jó volt Victort boldognak látni. :)
Ami pedig Summert illeti, kellemesen meglepődtem. Tetszett a stílusa, és hogy milyen talpraesett. A családi háttere eléggé elszomorító, de ő még ezt is nagyszerűen kezelte.
A történet szerintem nagyon jó és érdekes lett. Robinsonék haláliak, főleg Hal. :D
Ez a név nem éppen lett kedvencem, de maga a srác annál inkább.Szerettem a kis csipjelődéseiket Sumerrel, és főleg azt, amikor Hal becézgette. ^-^ Szerencsére a köztük levő mosolyszünet nem volt hosszú, így csak még inkább megszerettem őket. Olyan jól összedolgoztak, mindjárt tudtam, hogy Hal majd megoldja Summer gondjait.

"– Szerencséd van, hercegnő, hogy a lélektársadnak ilyen jó reflexei vannak. Majdnem a képes feleden landoltál. Ráadásul elmulasztottad azt a romantikus pillanatot, amikor egy mozdulattal elkaptalak, és a karomba vettelek.
– Majd megpróbálhatod újra, ha jobban lettem. Mi a helyzet?"

Örültem, hogy a többiek is részt vettek a könyvben, mindig jó újralátni a megszokott csapatot. A végén az írónő eléggé rám hozta a frászt, pedig tudhattam volna, hogy nincs miért aggódni, de mégis..
Szerencsére a könyv úgy zárult, ahogy elképzeltem, mindenki megkapta a boldog befejezést. Viszont sajnálom, hogy ezzel végetért a sorozat, pedig én még sok-sok lélektársas sztorit el tudnék olvasni. Így marad az újraolvasás. ;)

"– Az én csodás kockám, akiben egy Thor veszett el. Vadító vagy.
Yves felnevetett.
– Ne önts olajat a tűzre, Phee."

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Summer, Hal, Victor, Robinsonék, Benedicték... :D
Mélypont: Summer szüleit nem igazán tudtam megkedvelni :/
Fénypont: Hal megtudja, hogy Summer a lélektársa, Hal segít Summerp családi problémáján, Hal és Summer pillanatok, Victor és a lélektársa...
Csillagozás: 5/5

Soman Chainani: Jók ​és Rosszak Iskolája (Jók és Rosszak Iskolája 1.)

Twister Media 2015
580 oldal
Fordította: Bozai Ágota

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.


Emlékszem engem nem igazán vonzott ez a könyv a megjelenéskor, úgy gondoltam, ez nem nekem való lesz. Aztán láttam, hogy mennyien olvassák és szeretik, így meggondoltam magam, és hosszú idő után végre nekikezdtem. :)

"– Mindketten magunk választhatjuk meg, hogyan végződik a mesénk."

A könyv eleje kicsit döcögős, folyton azt vártam, mikor kerülnek át a lányok az új sulijukba, hogy megkezdődhessen a kaland. Szerencsére nem kellett sokat várni. Sophie és Agatha hamar átkerültek az új világba, ami fenekestől felforgatott mindent. A két lány különbözőbb már nem is lehetne, mégis barátok, és ez tetszett. Mert habár Agatha sokkal jobb barátja volt Sophienak, mint fordítva, azért lehetett látni, hogy Sophie is törődik vele. Csak sajnos a kis Sophie egy igazi nyafka, öntelt fruska, aki mindig magát helyezi előre, másokkal nem is törődve. Sokkal jobb lett volna, ha több Agatha részt kapunk, mert róla szívesebben olvastam. Annyira szerethető a fekete hajával és a vagány stílusával. Nem is értem, hova tűnt ez a stílusa, meg a szuper mágiája a végére, amikor pont a legnagyobb szüksége lett volna rá. Mintha azzal, hogy megszépült, hirtelen ő is játszotta volna a királykisasszonyt. :/

Amin kicsit meglepődtem, és amit hülyeségnek is tartok, hogy a Jók mind szépek, gyönyörűek, míg a Rosszak csúnyák és visszataszítóak. Tudom, hogy ez egy mese, ezért nem is kapom fel a vizet, csak én tényleg azt hittem, hogy a suliban a belső számít, nem pedig a külső. Azt hittem mind a két helyen lesz ilyen is-olyan is. Elvégre a Hófehérkében Ravenna is gyönyörű volt, pedig ő volt a főgonosz. A másik oldalon pedig ott van Fiona. ;)
Akiket sikerült nagyon megkedvelnem, az Hort, Hester és Pötty. Tedrosszal úgy vagyok, hogy jöhet is, meg nem is. :D Mármint helyes srác meg minden, de neki is be kéne már fejeznie ezt a folytonos hercegnő keresést. A folytatásban tőle is többet várok.

"Igazán csodálatos, hogy mire képes a Jó."

Az egész történet egy igen aranyos, szórakoztató és izgalmas mese. Szurkoltam, hogy jó vége legyen, hogy a Jó győzedelmeskedjen. Félig meddig meg is kaptam, de ott van az a függővég… Fene bele! Kell a következő rész. :D



Borító: Szép, és a könyvben levő illusztrációk is nagyon tetszenek
Kedvenc szereplők: Agatha, Pötty, Hester és Hort
Mélypont: Sophie-t nagyon sokszor agyon tudtam volna csapni, meg a sok Jó kislányt :D
Fénypont: Agatha végre megbékél a külsejével... az a rész nagyon tetszett :)
Csillagozás: 5/4.5