408 oldal
Fordította: Deres Anita
Az emlékek, a szerelem és a veszteség olykor a legváratlanabb módon köthetik össze az életünket.
Mielőtt Madeleine Kimble hegymászó férje, Aidan elindulna az alaszkai
McKinley-expedícióra, aggódó feleségének és a kisfiának, Gabrielnek
ünnepélyesen megígéri, hogy mindenképpen vissza fog térni a
csúcstámadásról. Ám nem sokkal az expedíció vége előtt Maddie baljós
előérzete beigazolódik, mert egyik éjszaka telefonon értesítik, hogy a
férje lavinaomlás áldozata lett, és hiába keresik nagy erőkkel, sehol
sem találják. A hívás Aidan hegymászótársától és legjobb barátjától,
J.C.-től, érkezik, akinek nemcsak azért van bűntudata, mert nem tudta
megmenteni a barátja életét, hanem azért is, mivel titokban már évek óta
szerelmes Maddie-be.
Aidan balesetének napján az Egyesült Államok egy távoli részén Nicholas Sullivan úgy ébred fel a motorbalesetét követő kómából, hogy minden korábbi emléke kitörlődött, viszont az álmaiban újra és újra felbukkan egy titokzatos nő és egy kisfiú, akikkel még soha életében nem találkozott. Mivel az a meggyőződés hajtja, hogy a rejtélyes idegenek választ adhatnak az emlékezetvesztés miatt felfordult élete kérdéseire, felkerekedik és meg sem áll New Yorkig. Felfedezése nem csupán a saját életét változtatja meg végérvényesen, hanem a férjét gyászoló Madeleine-ét is.
Már nagyon régóta fájt a fogam erre a könyvre, és most, hogy végre olvashattam, elégedett vagyok. Nem 100%-ig, de mégis elégedett. Az alap ötlet nagyon megfogott, viszont be kell valljam, én picit másra számítottam, ami a Maddie-J.C. szálat illite. Egyszerűen nem tudok elmenni a felett, hogy Maddie milyen könnyedén túljut a férje halálán. Azt megértem, hogy mindenkire másképp hat a gyász, de ez már nekem kicsit sok volt. Főleg úgy, hogy mennyire sajnáltam Aidant. Nekem ő sokkal szimpatikusabb volt, mint J.C., és ez egyszerűen annyira igazságtalan, hogy pont vele történt mindez, amikor végre megtalálta a boldogságot. Szóval igen, Aidant megsirattam a végén. :(
"Annyira nem, ahogy én szeretlek téged."
A szereplők közül még Gabrielt sikerült megszeretnem, és Nicholasnak is szurkoltam. Bevallom én az elején azt hittem, hogy Maddie mellette fog kikötni. Tudom, hogy J.C. már régebb óta szereti Maddiet, viszont nekem egyszerűen nem volt szimpi a pasi. Talán mert Aidan szeme láttára ráhajt a barátnőjére, plusz még sértegeti is… De igazából Maddie sem volt jobb a férje halála után.
Nagyon tetszettek a Nicholas-Aidan emlékek, és az Aidan-Gabriel csevejek. Olyan szívmelengetőek voltak. A legjobban viszont akkor is az tetszett, hogy Aidan mi mindenre képes, csak hogy betarsta az ígéretét. *-*
"s mivel megállítani az Időt
lehetetlen, kergessük meg mi őt."
Borító: Nagyon tetszik :)
Kedvenc szereplők: Aidan és Gabriel
Mélypont: amikor J.C. megsértette Aidant, Maddie viselkedése Aidan halála után
Fénypont: Aidan és Nicholas + Aidan és Gabriel beszélgetés a végén, Aidan rajzai
Csillagozás: 5/4
Aidan balesetének napján az Egyesült Államok egy távoli részén Nicholas Sullivan úgy ébred fel a motorbalesetét követő kómából, hogy minden korábbi emléke kitörlődött, viszont az álmaiban újra és újra felbukkan egy titokzatos nő és egy kisfiú, akikkel még soha életében nem találkozott. Mivel az a meggyőződés hajtja, hogy a rejtélyes idegenek választ adhatnak az emlékezetvesztés miatt felfordult élete kérdéseire, felkerekedik és meg sem áll New Yorkig. Felfedezése nem csupán a saját életét változtatja meg végérvényesen, hanem a férjét gyászoló Madeleine-ét is.
Már nagyon régóta fájt a fogam erre a könyvre, és most, hogy végre olvashattam, elégedett vagyok. Nem 100%-ig, de mégis elégedett. Az alap ötlet nagyon megfogott, viszont be kell valljam, én picit másra számítottam, ami a Maddie-J.C. szálat illite. Egyszerűen nem tudok elmenni a felett, hogy Maddie milyen könnyedén túljut a férje halálán. Azt megértem, hogy mindenkire másképp hat a gyász, de ez már nekem kicsit sok volt. Főleg úgy, hogy mennyire sajnáltam Aidant. Nekem ő sokkal szimpatikusabb volt, mint J.C., és ez egyszerűen annyira igazságtalan, hogy pont vele történt mindez, amikor végre megtalálta a boldogságot. Szóval igen, Aidant megsirattam a végén. :(
"Annyira nem, ahogy én szeretlek téged."
A szereplők közül még Gabrielt sikerült megszeretnem, és Nicholasnak is szurkoltam. Bevallom én az elején azt hittem, hogy Maddie mellette fog kikötni. Tudom, hogy J.C. már régebb óta szereti Maddiet, viszont nekem egyszerűen nem volt szimpi a pasi. Talán mert Aidan szeme láttára ráhajt a barátnőjére, plusz még sértegeti is… De igazából Maddie sem volt jobb a férje halála után.
Nagyon tetszettek a Nicholas-Aidan emlékek, és az Aidan-Gabriel csevejek. Olyan szívmelengetőek voltak. A legjobban viszont akkor is az tetszett, hogy Aidan mi mindenre képes, csak hogy betarsta az ígéretét. *-*
"s mivel megállítani az Időt
lehetetlen, kergessük meg mi őt."
Borító: Nagyon tetszik :)
Kedvenc szereplők: Aidan és Gabriel
Mélypont: amikor J.C. megsértette Aidant, Maddie viselkedése Aidan halála után
Fénypont: Aidan és Nicholas + Aidan és Gabriel beszélgetés a végén, Aidan rajzai
Csillagozás: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése