Rachel Vincent: Stray ​– Kóborok (Vérmacskák 1.)

Könyvmolyképző 2012
478 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!

Nálam ez a könyv, a sorozat, hatalmas kedvenc! Már háromszor olvastam és még mindig imádom!
Emlékszem elsőre is nagyon tetszett, de akkor még elég furána, idegennek találtam ezt az egész vérmacska dolgot. Most, hogy már egyszer végigolvastam a sorozatot, ez az egész alakváltás már nem újdonság, így nem is annyira zavaró.

"Egy okos nő elhallgatott volna. Én így tettem? Fenét, dehogy! Az intelligenciát különben is túlértékelik."

Faythe az egyik kedvenc női karakterem. Hiába makacs, hiába önfejű, vagy gyerekes itt-ott, egy igazi méregzsák... attól még nagyonis badass. Egy erős nő, aki ki mer állni a véleménye mellett. Plusz én mindig olyan jókat nevetek a beszólásain. :D Faythe folyton dumál, akkor is ha nem kéne. Egyszerűen szuper.
Ez az első rész azért nagy kedvencem, mert itt kezdődik újra minden. Faythe hazatér, Marc újra felbukkan az életében, és boldog befejezést kapunk. A folytatások már függővégesek, ami nem baj, csak akkor jobb, ha kéznél is van mindig a következő rész.

Nekem Faythe összes tesója nagyon szimpatikus, mindenkit könnyű megkedvelni - főleg Ethant. Tiszta Faythe, csak fiú kiadásban. :D Jace pedig... még mindig örülök, amikor felbukkan, de azért most már úgy vagyok vele, mivel tudom, mi lesz, hogy inkább maradjon csak a seggén, és ne más segge után tekingessen. Hiába no, Team Marc mindenek felett! <3


"– Szeretlek, Faythe – súgta, még mindig bennem; és aztán, olyan halkan, hogy alig értettem, hozzátette: – Ne hagyj el!"


A történetet imádom, annyira kalandos. Lehet, hogy hülyén hangzik, de nekem pont az a kedvenc részem, amikor Faythe-t elrabolják. Olyan izgalmas. Szerintem egyáltalán nem Faythe hibája, mert habár a házból kiment, a telket nem hagyta el, így tényleg nem ő tehet arról, ami történt. Ennyi erővel a többiek ugyanennyire hibásak. Miért nem szereltettek be kamerákat, vagy miért nem állt mindig őrt valaki este?! Igen, másnak könnyű okskodni :D  Azt is nagyon szupernek tartom, hogy Faythe képes magát megmenteni. Persze imádtam, amikor Marc is befutott, de mégis csak ő végezte el a dolgok oroszlán részét. ;)

Ezt még huszadszorra sem fogom megunni, annyira jó.

"Annyira nincs irányérzéke, hogy azt is csodálom, hogy az anyja hasából kitalált."

Borító: Nagyon tetszik, tiszta Faythe :)
Kedvenc szereplők: Marc, Faythe, Greg, Ethan, Jace, Abby
Mélypont: az, hogy Faythe folyton el akar menni xP
Fénypont: Marc+Faythe ágyjelenet, Faythe megmenekül, Abby segítsége, Faythe harca a dzsungelmacskákkal
Csillagozás: 5/5