394 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Rendben, szóval a macskák nem esnek mindig talpra.
Én aztán a legtöbbünknél jobban tudom ezt. Amióta visszatértem a falkába, nagy döntések és még nagyobb hibák követték egymást az életemben; olyan hibák, amikért ártatlan életekkel szokás fizetni. Mint az első és egyetlen női végrehajtónak, nagyon sokat kell bizonyítanom apám, a falka és saját magam előtt is. És most, hogy a területeinken sorra ölik meg a kandúrokat, keményebben dolgozom, mint valaha – bár mindig van erőm, hogy munka után szórakozzak is egy kicsit Marckal, aki végrehajtóként és a magánéletben is a társam.
Azonban nem minden hibám lezárt ügy. Felmerül a gyanú, hogy a halott
kandúrok esete összefüggésben áll emberi nők eltűnésével is, és talán
minden miattam történik, emberként vagy macskaként. És az az egyetlen
megingás talán túl sokba, elviselhetetlenül sokba fog kerülni nekem…
Még mindig eszméletlen jó! Ennél a résznél már első olvasáskor is kicsit belezavarodtam a cselekménybe, mert tele van titkokkal és egy csomó névvel. És habár most már másodszor olvasom- így tudom, ki a tettes... - még így is sikerült engem újra megkeverni. :D
"Az élet nem tisztességes, de nem is tisztességtelen. Olyan, amilyen, és a mi felelősségünk, hogy megküzdjünk bármivel, amit az utunkba vet. Beleértve azokat az ellenfeleket is, akik nem küzdenek becsülettel."
Tetszik, hogy itt a történet úgy indul, Faythe és Marc együtt vannak. Újra dúl a romantika, Faythe tanulja, hogyan legyen jó végrehajtó, Jace háttérbe szorul, jönnek a bonyodalmak, egy kis titkolózás, még több bonyodalam... Szóval az ember biztos nem unatkozik.
Emlékszem Manx első olvasáskor nem nagyon nyerte el a tetszésemet, viszont most már alig vártam, hogy felbukkanjon. Elég tökös egy nőci, azt meg kell hagyni. Később pedig csak még jobb lesz.
"– Mit ér az igazság, ha csak akkor használod, amikor kényelmes?"
Andrew-t most is sajnáltam, de nem tudtam miatta Faythe-re haragudni. Elvégre tényleg nem direkt csinálta, amit, és lehetett érezni, tényleg mennyire bántja is a dolog. Így újraolvasva inkább Marca voltam kicsit kibukva. Őt is meg lehetett érteni addig, amíg nem tudta az egész történetet, de miután rájött, mi a fenéért nem volt képes megbocsátani? Értem, hogy neki kell a biztonság, a tudat, hogy Faythe nem fogja újra ott hagyni. Ebben 100%-ig vele értek egyet. De őszintén? Mégis mit várt? Hogy Faythe majd boldogan a nyakába ugrik? Ezt én már elsőre sem hittem el.
Faythe egy független, szabadlelkű, szabadszájú vadmacska, akinek kell a szabadság. Bizonyítani szeretne, hogy egy nő, nem csak egy dologra alkalmas.
Azért persze sajnáltam Marcot, mert így megint nem lehet teljes a boldogsá. Viszont e nélkül a történet sem lenne az igazi. :)
Greg - Faythe apja - nálam hatalmas kedvenc, főleg azok a részek a legjobbak, amikor a lányával végre egy nevezőre jutnak. Azért látni, kitől örökelte Faythe a temperamentumát.
"– Az első emlékem te vagy.
– Én? – néztem rá bután. Biztosan rosszul hallottam.
– Bizony. Felébredtem, és te ott álltál az ajtóban, ezekkel a hatalmas zöld szemeiddel lestél engem. A hónod alatt egy fejetlen babát szorongattál, és koszos volt a homlokod. Csak arra tudtam gondolni, milyen szép vagy."
Borító: Ezt a borítót kedvelem a legkevésbé, Faythe hülye nyaklánca miatt :D
Kedvenc szereplők: Faythe, Marc, Greg, Ethan
Mélypont: Marc és Faythe szakítása
Fénypont: sztiptízbáros jelenet, Karen és Greg jelenetek, Manx felbukkanása, Marc+Faythe jelenetek *-*
Csillagozás: 5/5
Még mindig eszméletlen jó! Ennél a résznél már első olvasáskor is kicsit belezavarodtam a cselekménybe, mert tele van titkokkal és egy csomó névvel. És habár most már másodszor olvasom- így tudom, ki a tettes... - még így is sikerült engem újra megkeverni. :D
"Az élet nem tisztességes, de nem is tisztességtelen. Olyan, amilyen, és a mi felelősségünk, hogy megküzdjünk bármivel, amit az utunkba vet. Beleértve azokat az ellenfeleket is, akik nem küzdenek becsülettel."
 |
| Marc Ramos |
Emlékszem Manx első olvasáskor nem nagyon nyerte el a tetszésemet, viszont most már alig vártam, hogy felbukkanjon. Elég tökös egy nőci, azt meg kell hagyni. Később pedig csak még jobb lesz.
"– Mit ér az igazság, ha csak akkor használod, amikor kényelmes?"
 | |
| Faythe Sanders |
Faythe egy független, szabadlelkű, szabadszájú vadmacska, akinek kell a szabadság. Bizonyítani szeretne, hogy egy nő, nem csak egy dologra alkalmas.
Azért persze sajnáltam Marcot, mert így megint nem lehet teljes a boldogsá. Viszont e nélkül a történet sem lenne az igazi. :)
Greg - Faythe apja - nálam hatalmas kedvenc, főleg azok a részek a legjobbak, amikor a lányával végre egy nevezőre jutnak. Azért látni, kitől örökelte Faythe a temperamentumát.
"– Az első emlékem te vagy.
– Én? – néztem rá bután. Biztosan rosszul hallottam.
– Bizony. Felébredtem, és te ott álltál az ajtóban, ezekkel a hatalmas zöld szemeiddel lestél engem. A hónod alatt egy fejetlen babát szorongattál, és koszos volt a homlokod. Csak arra tudtam gondolni, milyen szép vagy."
Borító: Ezt a borítót kedvelem a legkevésbé, Faythe hülye nyaklánca miatt :D
Kedvenc szereplők: Faythe, Marc, Greg, Ethan
Mélypont: Marc és Faythe szakítása
Fénypont: sztiptízbáros jelenet, Karen és Greg jelenetek, Manx felbukkanása, Marc+Faythe jelenetek *-*
Csillagozás: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése