Beth Ehemann: Cement ​Heart (Viper's Heart Duet 1.)

Magánkiadás 2015
312 oldal
Nyelv: angol

Lawrence Finkle, known simply to his die-hard Minnesota Wild fans as Viper, isn’t used to hearing the word „no.” He lives his whole life just a little on the reckless side. After all, life is just one big game, right?
Wrong.
When what was supposed to be an innocent bet goes horribly wrong, he’s left to deal with the aftermath—and the guilt. In an effort to make things right the best way he can, he ends up falling for the one person on the planet he never should have.
The old saying goes that two wrongs don’t make a right . . . or do they?

Emlékszem a Room for more olvasása után mennyire egyértelműnek gondoltam, hogy kivel fog Viper összejönni ebben a könyvben. Elvégre a Cranberry Inn sorozat annyira klisés volt, de szerethető, így gondoltam itt is így lesz ez. Hát nem! Engem most tényleg nagyon meglepett az írónő. Nem gondoltam volna, hogy az fog történni, ami… szomorú is voltam, de közben nagyon tetszett, ahogy a két főszereplő lassan közeledett egymáshoz.

Viper nem semmi egy pasi. Imádtam, hogy végre láthattuk a gyengédebb oldalát is. ^^ Olyan édes volt Big Mike gyerekeivel.♥ Jó volt, hogy Kacie, Brody és a lányok is feltűntek, meg persze Andy, akinek már szintén nagyon kíváncsi vagyok a történetére.
Az pedig, hogy nem tudtam az elején, kivel fog Viper összejönni csak még érdekesebbé tette az egészet, így én se fogok spoilerezni. A vége szintén nagyon szép lett, semmi függővég… vajon mi lesz a folytatásban?!
Szerintem ez a könyv simán megérdemli az 5 csillagot, sokkal jobban tetszett, mint a Cranberry Inn.

Kedvenc idézetek:

"Do you ever wonder what if?” I asked cautiously.
(...) “I have thought about it, and it kills me every single time, because while I can’t imagine my past without him, I don’t want to imagine my future without you.”

Her eyes flashed up to mine and she licked her lips as she gently put her hand in mine. “I thought Viper doesn’t dance?”
I kissed the top of it. “Viper breaks his own rules sometimes… but only for someone very special.”

Right there, sitting on the couch in her living room, my cement heart broke into a million tiny pieces.

“You’re not alone,” I reassured her. “I may not be family technically, but I’m here, and I’m not going anywhere.”

Borító: Nagyon szép *-*
Kedvenc szereplők: Viper, Matthew, Michelle és Big Mike, Brody
Mélypont: tragédia az elején :(
Fénypont: főzés leckék, Viper és Matthew közös jelenetek :3, a vége...
Csillagozás: 5/5

J. K. Rowling: Harry ​Potter és a Tűz Serlege (Harry Potter 4.)

Animus 2015
674 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Harry Potter vakációja a szokásosnál jobbnak ígérkezik: részt vehet a varázsvilág legnagyobb sportünnepén, a Kviddics Világkupán. Ám az egybegyűltek szórakozása korántsem alakul felhőtlenül: baljós történések zavarják meg az eseményt. A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába visszatérő diákok azonban hamar elfeledkeznek a meccsről, mivel kiderül, hogy ez évben a Roxfortban rendezik meg a Trimágus Tusát. Harry csak szurkolni készül a bajnokoknak, ám váratlanul maga is köztük találja magát. A próbák életveszélyesek, így gyanítható, hogy aki tudtán kívül benevezte Harryt a tusára, az bizony az életére tör.

2014-ben olvastam először a HP sorozatot. A filmeket már láttam előtte, és imádtam is mindet, de mint kiderült a könyvek tényleg mindig jobbaj. Első olvasás után ez volt a véleményem:

"– (…) Mit számít, hogy nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös?"

"Eddig a legjobb rész volt a Harry Potteres könyvek közül.
Jó volt megismerkedni más varázslókkal is a Roxfortbelieken kívül.A Trimágusi Tusa valami istenien volt megírva, nagyon tetszettek a feladatok és ahogyan a versenyzők megoldották őket.
Cedric Digori-t nagyon sajnáltam, kedves és nagyon bátor srác volt. Az előző részben csak egy rövid ideig szerepelt, itt annál fontosabb szerep jutott neki.
Krum egy nagy kedvencem lett, a mogorva külső egy igazán szerethető lelket takar. Persze nagyon örültem a kis románcának Hermionéval, tetszett Ron féltékenykedése is :))
Fleur, először nem volt szimpatikus, de fokozatosan megkedveltem őt is….hajrá Bill.
A történet vége nagyon ütősre sikeredett. Lélegzetvisszafolytva olvastam mi is lesz az egészből. Persze a filmet láttam, de egy könyv mégiscsak más.
Ebben a részben sokkal jobban kedveltem Siriust és Dumbledoret is. Nemsokára neki is kezdek a folytatásnak…nem bírom ki Roxfort nélkül."

"Ha van olyan fogalom, hogy „kedvenc család", akkor Harry számára Weasleyék voltak azok."

Most újraolvasva a könyvet, sem változott minden. Ugyan annyira élveztem, ha nem jobban, mint első olvasáskor... Fleur-t már teljesen imádom, nem is értem, miért nem volt először szimpatikus a csajszi. :D A jóslástant még mindig nehéz felülmúlni, imádom, amit Ron és Harry lerendez azon az órán, és persze Trelawney se semmi. :D A kedvencem viszont az SVK, az új tanárok mindig nagyon érdekessé teszik az órákat.
Magamban megint feljegyeztem, hogy mennyi minden maradt ki a filmekből, vagy lett épp átírva. Pl. Sirius jelenetek, főleg a végén, Dobby, MAJOM, Bill és Charlie Weasley, Ludo Bumfolt...



Borító: Nagyon szeretem, főleg Harry szemeit rajta :)
Kedvenc szereplők: Hát majdnem mindenki :D - Harry, Hermione, Ron, Krum, Fleur, Dumbledore, Sirius, McGalagony, Fred és George, Mr. Weasley, Ginny...
Mélypont: a végén a találkozás és a harc tudjukkivel, + amikor megtudjuk mi történt Neville szüleivel :(
Fénypont: Dobby jelenléte, a jóslástanórák, Fred és George a bagolyházban...
Csillagozás: 5/5

Sarah MacLean: Tizenegy ​botrány egy herceg meghódításához (A csábítás kilenc szabálya 3.)

Könyvmolyképző 2016
414 oldal
Fordította: Hetesy Szilvia

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy botrány beláthatatlan következményekkel járhat…
Juliana Fiori éltető eleme a szenvedély.
Vakmerő, lobbanékony és csak úgy vonzza a bajt; ő aztán tényleg nem egy affektáló angolkisasszony. Esze ágában sincs megfelelni a társadalmi elvárásoknak: ami a szívén, az a száján, és ráadásul figyelemre méltó pontossággal céloz, amikor behúz valakinek. Botrányos természete miatt kedvelt témája London fő pletykafészkeinek, és pontosan az a fajta nő, akit a jó hírnevét féltve őrző Simon Pearson, Leighton hercege a lehető legtávolabb szeretne tudni magától.
A férfi jól rendezett életébe legkevésbé a botrány hiányzik. Gúnynevén a Hencegő herceg szinte csak azzal van elfoglalva, hogy rangjához méltón feddhetetlen maradjon és a titkai ne kerüljenek nyilvánosságra. Ám amikor egy késő este felfedezi a kocsijában rejtőzködő Julianát, akkor minden, számára kedves dolgot kockára téve megfogadja, hogy leckét ad jólneveltségből a zabolátlan szépségnek.
Julianának azonban más tervei vannak: csak két hetet akar, hogy bebizonyítsa, még egy rendíthetetlen nyugalmú herceg is a mindent elsöprő szenvedély rabjává válhat.

Nagyon jó lezárása lett a trilógiának. Julianát egyből sikerült megszeretnem a heves temperamentumával és a botrányaival. Tényleg beillik a St. John családba. :D Leighton hercegre viszont nagyon nem emlékeztem. Később már beugrott pár részlet az előző részekből, de főleg csak azok, amiket a szereplők felemlegettek. Jó volt látni, hogy Juliana mennyire elcsavarja a hercegecske fejét, és ezzel teljesen őrületbe kergeti. Szívesen megráztam volna Simont, hogy térjen már észhez, annyira idiótán viselkedett sokszor. Szerencsére Juliana állt a sarat, aminek meg is lett az eredménye.
Jó volt, hogy Gabriel és Callie mennyit szerepelt, + a vége felé kaptunk egy kis Nicholas és Isabel részt is. Tetszett, hogy St. Johnék milyen egy összetartó família.
Reménykedtem valami boldog befejezésben Georgiana és Benedic részére is, jó lett volna látni, hogy nekik is összejön a szerelem. :)

UI: Gabriel, továbbra is te maradsz a kedvencem♥ ^-^

"– Szenvedélyre mindenkinek szüksége van. Egy nagy adag szenvedély az élet bármely területén jól jön."

Borító: Tetszik, sokkal szebb mint az eredeti
Kedvenc szereplők: Juliana, Gabriel, Callie, Benedic
Mélypont: hogy Simon nagyon sokáig kérette magát, annyira makacs volt
Fénypont: Juliana megmentése, amikor Juliana bevallja az érzéseit, és amikor Gabriel bever egyet Simon-nak :D
Csillagozás: 5/4.5

J. L. Armentrout: Oblivion ​– Feledés 3. (Luxen 3,5)

Könyvmolyképző 2017
280 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

Senki ​sem ér fel Daemon Blackhez.
Amikor elszántam magam arra, hogy bizonyítsam az érzéseimet, komolyan beszéltem.
Katy soha többé nem kételkedhet bennem – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.
Csakhogy még én sem védhetem meg a családtagjaimat, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülment, Katy sem ugyanaz már, mint azelőtt. Még mindig változik, és fogalma sincs, mi lesz a folyamat vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibridek vizsgálatára és kínzására kiépült titkos kormányzati szervezettel, ráébredünk, hogy nincsenek határok.
A halál a mindennapjaink része lett. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról is kiderülhet, hogy halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.
Akkor sem, ha az eredmény örökre összetöri a világunkat.
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják

Úristen, kell Luc könyve! Ez az utolsó fejezet teljesen kikészített!
Visszatérve két kedvenc főszereplőnkhöz, újra csak azt tudom mondani, mennyire imádtam. A Luxen sorozat egyszerűen megunhatatlan. Mindegy kinek a szemszögén át élem meg a történetet, mindig ugyanúgy képes felvidítani, bizonyos helyeken összetörni, és a végére teljesen elbűvölni. Deamon-be képtelenség nem beleszeretni, mert ahogy ő is előszeretettel hangoztataja, ő egyszerűen csodálatos, tökéletes, és még sorolhatnánk. :)

"Hátrasimítottam a haját.
– Tényleg jól vagy?
– Miattam kell most a legkevésbé aggódnod.
– Mindig miattad aggódom a legjobban."

Az Opál azért is nagy kedvencem, mert ebben a részben Daemon és Katy már az elejétől kedzve egy pár, és végre kimutatják mit éreznek egymás iránt.❤ Daemon szemszögéből is nagyon jó volt ezt feleleveníteni, különösen tetszik a Dawsonnal való kapcsolata. Még mindig nagyon jó lenne ha a Dawson+Bethany párosból is sokkal többet kaphatnánk, mert én őket is totálisan imádom. ^-^

"– Gondolni sem bírok arra, hogy a kezükben van. Olyankor még a lélegzés is fáj."

A vége pedig most is teljesen kicsinált. Right in the feels :'(

"– Nekem is kell egy Daemon."

Borító: Pepe❤ imádjuk :)
Kedvenc szereplők: Daemon, Katy, Dawson, Luc
Mélypont: természetesen a vége, és Dawson szenvedése Beth után :(
Fénypont: Katy és Daemon cuki pillanatok, Daemon és Dawson egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Daemon szereti Katyt... *-*
Csillagozás: 5/5

Charlie N. Holmberg: A ​papírmágus (A papírmágus trilógia 1.)

GABO 2017
240 oldal
Fordította: Márton Zsófia

Ceony Twill összetört álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán?
Azonban a varázslatok, amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét.
A papírmágus különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland, amelyet a Disney tervez megfilmesíteni.

Szerintem nagyon jó ez a könyv. Igaz, hogy az eleje unalmasan indult (legalábbis számomra), de aztán egyre inkább felkeltette az érdeklődésemet, a történet kezdett izgalmassá válni, kíváncsi voltam mi fog történni… Kicsit szkeptikus voltam a papírmágiát illetően, és még most sem mondanám erős mágiának, de ennek is megvan a maga bája, ha ért hozzá az ember mágus, mint Emery Thane. Nagyon tetszett, hogy Emery miket tudott kreálni, engem is teljesen lenyűgözött és elbűvolt, ahogy Ceony-t. Ezek után nem utasítanám el én se ezt a fajta mágiát. :)

"De a papírbűvölésnek is megvan a maga bája."

Mindezek ellenére nem adom meg a max. csillagot, mert szerintem tud ez még jobb is lenni. Ceony-val még barátkoznom kell, mert habár nem ellenszenves a csaj, de még elég kiforratlannak érzem, és volt pár „furcsasága”, ami egy picit zavaró volt. Emery-t viszont nagyon megkedveltem, érezni a jószivűségét.
Lehet, az is egy kicsit rontott az olvasáson, hogy nem vagyok épp a legjobb hangulatban.
A borító gyönyörű, és a befejezés igazán tetszett. Várom a folytatást. :)

"Nem tudom, hány nő mondhatja el magáról, hogy bejárta egy férfi szívét, de én bejártam a magáét, Emery Thane."

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: még nem avattam kedvencet
Mélypont: az uncsi kezdés
Fénypont: amikor Ceony elindul a kalandjára, és a papírkutyus ^^
Csillagozás: 5/4

Chanda Hahn: Tündérkönyv (Balszerencsés tündérmese 3.)

Maxim Könyvkiadó 2016
286 oldal
Fordította: Stier Ágnes

A 16 éves Mina Grime rendületlenül küzd a családját sújtó átok ellen, és próbál pontot tenni a kalandos mesék végére, de úgy tűnik, belefáradt. Úgy dönt, megpróbálja figyelmen kívül hagyni a küldetéseket, amiket a Történet kitalál számára. Ám egy hirtelen tragédia mindent megváltoztat. Mina rájön, hogy nem kerülheti el sorsát.
Épp próbál talpra állni, és szembeszállni végzetével, mikor váratlanul felbukkan egy titokzatos alak, aki megzsarolja Minát. Így a lánynak nincs más választása, mint az, hogy minden veszélyt vállalva engedelmeskedik. A helyzetét csak nehezíti, hogy le kell győznie Brody iránt táplált szerelmét.
Eközben Jared, Mina tündér segítője mindent megtesz, hogy megóvja a lányt. De ő sem képes minden pillanatban mellette lenni. Így amikor valami igazán értékes dolgot ellopnak Minától, magának kell küzdenie a mesebeli gonoszok legerősebbjeivel. És eközben olyan döntéseket kell meghoznia, amik a szerelmét és az életét is veszélybe sodorhatják.

Ez a rész most nagyon jó volt, eddig biztos a legérdekesebb. Mina egyre több történetet old meg, egyre előrébb halad az átok megtörésében. Már az eleje izgisen kezdődött, és később csak még inkább fokozódott. Jared-et még mindig jobban szeretem, mint Brodyt, így örültem a vele kapcsolatos fejleményeknek. Viszont a vége… omg! Erre tényleg nem számítottam.
Az elején is nagyon megijedtem, közben pedig nem is akartam elhinni, hogy mi történt. Valahogy úgy voltam, hogy: "Neee!" ... "No persze." ... "Vagy mégis?!" ... "Úgy se hiszem." ... és akkor hátra lapoztam :D

"– Sosem hagylak el! Mindig ott leszek, hogy elkapjalak, ha zuhansz."

Eddig tényleg ez a történet tetszett a legjobban, még ha itt is volt pár hiba, vagy kisebb dolgok, amik zavartak. Mindig elfelejtem, hogy Mina csak 16 éves, és azért viselkedik néha úgy ahogy – naivan, és szerelem téren egyáltalán nem hitelesen. De nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, remélem fog érkezni magyarul is. :)

"– Tényleg nem tudod miért jöttem? Érted jöttem vissza. Érted mindig visszajövök."

Borító: Illik a történethez, de eltér az előző kettőtől
Kedvenc szereplők: Jared és a sellőfiú :D
Mélypont: Mina és az ő lassú felfogása
Fénypont: Hogy végre haladunk a szerelmi szállal *-*
Csillagozás: 5/4.5

Mary E. Pearson: Az ​árulás szépsége (A Fennmaradottak krónikái 3.)

GABO 2017
632 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Lia túlélte Vendát – de a Morrighan elpusztítására törekvő gonosz erő is életben maradt, és csak a hercegnő állíthatja meg.
A közelgő háború miatt Liának nincs más választása, magára kell öltenie az Első Leány, a katona – és a vezér – szerepét. Amikor megpróbálja figyelmeztetni Morrighant, összekülönbözik Rafe-fel, és nem tudja, megbízhat-e Kadenben, aki követte őt.
A Fennmaradottak krónikájának fináléjában árulókat kell leleplezni, áldozatokat kell hozni, és végre kell hajtani a lehetetlent, mert valamennyi királyság sorsa a tét.

A kötet tartalmazza a birodalmak múltját elbeszélő történetet, a Morrighant is.

Elérkeztünk az út végére. Volt dolgok, amiket egyáltalán nem így képzeltem, és voltak, amikre már az előző rész óta vártam, de szerencsére a végeredményt nagyon-nagyon szerettem.

"– Hogy szereztél egy orgyilkost és egy frissen megkoronázott királyt bizalmasodnak?
– Az isteneknek veszekedett humorérzéke van."

Ezt a sorozatot biztosan nem fogom egykönnyen elfelejteni, annyira a szívembe zártam. Lia útja, az egész jellemfejlődése, a bátorsága és az a jó szíve… rendesen fáj tőle elbúcsúzni. Nagyon tetszett, ahogy a sarkára állt, és igazi királynőként viselkedett. Szerettem, hogy mennyire szereti Vendát és Morrighant, viszont sajnáltam, hogy Dalbreck már nem állt olyan közel a szívéhez. Tudom, hogy Dalbreck Rafe felségterülte, és hogy nem az volt a fő célpont, de akkor is. Megértettem Rafe bánatát és félelmét, tiszteltem, hogy végül elengedte Liát, utáltam, amit azután cselekedett, és közben mégis szerettem. Szóval hol imádtam, hol haragudtam rá, hol agyon ölelgettem volna.♥

"Száz módja is van, hogy valaki szerelembe essen."

A történet izgalmas volt, csak úgy olvastatta magát. Szerettem volna, ha több Pauline és Kaden részt kapunk, igaz Rafe szemszögből is elfogadtam volna még egy párat. Ármánykodás, harc, szerelem… meg volt benne minden ami kell, nekem a végére mégis maradt egy pici hiányérzetem. Jó lett volna, ha kicsit bővebben kifejti az írőnő a dolgokat, vagy ugrottunk volna pár évet, hónapot a jövőbe, mert nagyon szerettem volna tudni, hogy akkor most Rafe Vendába költözött, vagy később vissza-e mentek Dalbreckbe?! Hogyan oldották meg ezt végül kettejük között? Hiába volt boldog a vége, én még elviseltem volna pár romantikát. :)


Ami viszont még nagyon sokat dobott a könyvön, az Morrigan története. No az, valami brutálisan jó volt! *-* Tuti, hogy majd azt is újraolvasom. Morrigan és Jafir… imádom, imádom, imádom.♥ Ők miért nem kaptak folytatást?

"A tiéd vagyok, Morrighan, örökké a tiéd. És amikor a világegyetem utolsó csillaga kihuny, akkor is a tiéd leszek."

Borító: Imádom, gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Rafe, Lia, Kaden
Mélypont: amikor az egyik kedvencem meghalt - Rafe katonái közül :( + amikor Rafe és Lia szenvedett
Fénypont: minden Rafe+Lia boldog pillanat, Kaden és Pauline részek, Jeb és a többi katona jelenléte, és a Morrighan történet!!!! Abban komolyan mindent imádtam♥♥♥
Csillagozás: 5/5