Sarah MacLean: Tizenegy ​botrány egy herceg meghódításához (A csábítás kilenc szabálya 3.)

Könyvmolyképző 2016
414 oldal
Fordította: Hetesy Szilvia

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy botrány beláthatatlan következményekkel járhat…
Juliana Fiori éltető eleme a szenvedély.
Vakmerő, lobbanékony és csak úgy vonzza a bajt; ő aztán tényleg nem egy affektáló angolkisasszony. Esze ágában sincs megfelelni a társadalmi elvárásoknak: ami a szívén, az a száján, és ráadásul figyelemre méltó pontossággal céloz, amikor behúz valakinek. Botrányos természete miatt kedvelt témája London fő pletykafészkeinek, és pontosan az a fajta nő, akit a jó hírnevét féltve őrző Simon Pearson, Leighton hercege a lehető legtávolabb szeretne tudni magától.
A férfi jól rendezett életébe legkevésbé a botrány hiányzik. Gúnynevén a Hencegő herceg szinte csak azzal van elfoglalva, hogy rangjához méltón feddhetetlen maradjon és a titkai ne kerüljenek nyilvánosságra. Ám amikor egy késő este felfedezi a kocsijában rejtőzködő Julianát, akkor minden, számára kedves dolgot kockára téve megfogadja, hogy leckét ad jólneveltségből a zabolátlan szépségnek.
Julianának azonban más tervei vannak: csak két hetet akar, hogy bebizonyítsa, még egy rendíthetetlen nyugalmú herceg is a mindent elsöprő szenvedély rabjává válhat.

Nagyon jó lezárása lett a trilógiának. Julianát egyből sikerült megszeretnem a heves temperamentumával és a botrányaival. Tényleg beillik a St. John családba. :D Leighton hercegre viszont nagyon nem emlékeztem. Később már beugrott pár részlet az előző részekből, de főleg csak azok, amiket a szereplők felemlegettek. Jó volt látni, hogy Juliana mennyire elcsavarja a hercegecske fejét, és ezzel teljesen őrületbe kergeti. Szívesen megráztam volna Simont, hogy térjen már észhez, annyira idiótán viselkedett sokszor. Szerencsére Juliana állt a sarat, aminek meg is lett az eredménye.
Jó volt, hogy Gabriel és Callie mennyit szerepelt, + a vége felé kaptunk egy kis Nicholas és Isabel részt is. Tetszett, hogy St. Johnék milyen egy összetartó família.
Reménykedtem valami boldog befejezésben Georgiana és Benedic részére is, jó lett volna látni, hogy nekik is összejön a szerelem. :)

UI: Gabriel, továbbra is te maradsz a kedvencem♥ ^-^

"– Szenvedélyre mindenkinek szüksége van. Egy nagy adag szenvedély az élet bármely területén jól jön."

Borító: Tetszik, sokkal szebb mint az eredeti
Kedvenc szereplők: Juliana, Gabriel, Callie, Benedic
Mélypont: hogy Simon nagyon sokáig kérette magát, annyira makacs volt
Fénypont: Juliana megmentése, amikor Juliana bevallja az érzéseit, és amikor Gabriel bever egyet Simon-nak :D
Csillagozás: 5/4.5

J. L. Armentrout: Oblivion ​– Feledés 3. (Luxen 3,5)

Könyvmolyképző 2017
280 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

Senki ​sem ér fel Daemon Blackhez.
Amikor elszántam magam arra, hogy bizonyítsam az érzéseimet, komolyan beszéltem.
Katy soha többé nem kételkedhet bennem – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.
Csakhogy még én sem védhetem meg a családtagjaimat, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülment, Katy sem ugyanaz már, mint azelőtt. Még mindig változik, és fogalma sincs, mi lesz a folyamat vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibridek vizsgálatára és kínzására kiépült titkos kormányzati szervezettel, ráébredünk, hogy nincsenek határok.
A halál a mindennapjaink része lett. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról is kiderülhet, hogy halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.
Akkor sem, ha az eredmény örökre összetöri a világunkat.
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják

Úristen, kell Luc könyve! Ez az utolsó fejezet teljesen kikészített!
Visszatérve két kedvenc főszereplőnkhöz, újra csak azt tudom mondani, mennyire imádtam. A Luxen sorozat egyszerűen megunhatatlan. Mindegy kinek a szemszögén át élem meg a történetet, mindig ugyanúgy képes felvidítani, bizonyos helyeken összetörni, és a végére teljesen elbűvölni. Deamon-be képtelenség nem beleszeretni, mert ahogy ő is előszeretettel hangoztataja, ő egyszerűen csodálatos, tökéletes, és még sorolhatnánk. :)

"Hátrasimítottam a haját.
– Tényleg jól vagy?
– Miattam kell most a legkevésbé aggódnod.
– Mindig miattad aggódom a legjobban."

Az Opál azért is nagy kedvencem, mert ebben a részben Daemon és Katy már az elejétől kedzve egy pár, és végre kimutatják mit éreznek egymás iránt.❤ Daemon szemszögéből is nagyon jó volt ezt feleleveníteni, különösen tetszik a Dawsonnal való kapcsolata. Még mindig nagyon jó lenne ha a Dawson+Bethany párosból is sokkal többet kaphatnánk, mert én őket is totálisan imádom. ^-^

"– Gondolni sem bírok arra, hogy a kezükben van. Olyankor még a lélegzés is fáj."

A vége pedig most is teljesen kicsinált. Right in the feels :'(

"– Nekem is kell egy Daemon."

Borító: Pepe❤ imádjuk :)
Kedvenc szereplők: Daemon, Katy, Dawson, Luc
Mélypont: természetesen a vége, és Dawson szenvedése Beth után :(
Fénypont: Katy és Daemon cuki pillanatok, Daemon és Dawson egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Daemon szereti Katyt... *-*
Csillagozás: 5/5

Charlie N. Holmberg: A ​papírmágus (A papírmágus trilógia 1.)

GABO 2017
240 oldal
Fordította: Márton Zsófia

Ceony Twill összetört álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán?
Azonban a varázslatok, amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét.
A papírmágus különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland, amelyet a Disney tervez megfilmesíteni.

Szerintem nagyon jó ez a könyv. Igaz, hogy az eleje unalmasan indult (legalábbis számomra), de aztán egyre inkább felkeltette az érdeklődésemet, a történet kezdett izgalmassá válni, kíváncsi voltam mi fog történni… Kicsit szkeptikus voltam a papírmágiát illetően, és még most sem mondanám erős mágiának, de ennek is megvan a maga bája, ha ért hozzá az ember mágus, mint Emery Thane. Nagyon tetszett, hogy Emery miket tudott kreálni, engem is teljesen lenyűgözött és elbűvolt, ahogy Ceony-t. Ezek után nem utasítanám el én se ezt a fajta mágiát. :)

"De a papírbűvölésnek is megvan a maga bája."

Mindezek ellenére nem adom meg a max. csillagot, mert szerintem tud ez még jobb is lenni. Ceony-val még barátkoznom kell, mert habár nem ellenszenves a csaj, de még elég kiforratlannak érzem, és volt pár „furcsasága”, ami egy picit zavaró volt. Emery-t viszont nagyon megkedveltem, érezni a jószivűségét.
Lehet, az is egy kicsit rontott az olvasáson, hogy nem vagyok épp a legjobb hangulatban.
A borító gyönyörű, és a befejezés igazán tetszett. Várom a folytatást. :)

"Nem tudom, hány nő mondhatja el magáról, hogy bejárta egy férfi szívét, de én bejártam a magáét, Emery Thane."

Borító: Gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: még nem avattam kedvencet
Mélypont: az uncsi kezdés
Fénypont: amikor Ceony elindul a kalandjára, és a papírkutyus ^^
Csillagozás: 5/4

Chanda Hahn: Tündérkönyv (Balszerencsés tündérmese 3.)

Maxim Könyvkiadó 2016
286 oldal
Fordította: Stier Ágnes

A 16 éves Mina Grime rendületlenül küzd a családját sújtó átok ellen, és próbál pontot tenni a kalandos mesék végére, de úgy tűnik, belefáradt. Úgy dönt, megpróbálja figyelmen kívül hagyni a küldetéseket, amiket a Történet kitalál számára. Ám egy hirtelen tragédia mindent megváltoztat. Mina rájön, hogy nem kerülheti el sorsát.
Épp próbál talpra állni, és szembeszállni végzetével, mikor váratlanul felbukkan egy titokzatos alak, aki megzsarolja Minát. Így a lánynak nincs más választása, mint az, hogy minden veszélyt vállalva engedelmeskedik. A helyzetét csak nehezíti, hogy le kell győznie Brody iránt táplált szerelmét.
Eközben Jared, Mina tündér segítője mindent megtesz, hogy megóvja a lányt. De ő sem képes minden pillanatban mellette lenni. Így amikor valami igazán értékes dolgot ellopnak Minától, magának kell küzdenie a mesebeli gonoszok legerősebbjeivel. És eközben olyan döntéseket kell meghoznia, amik a szerelmét és az életét is veszélybe sodorhatják.

Ez a rész most nagyon jó volt, eddig biztos a legérdekesebb. Mina egyre több történetet old meg, egyre előrébb halad az átok megtörésében. Már az eleje izgisen kezdődött, és később csak még inkább fokozódott. Jared-et még mindig jobban szeretem, mint Brodyt, így örültem a vele kapcsolatos fejleményeknek. Viszont a vége… omg! Erre tényleg nem számítottam.
Az elején is nagyon megijedtem, közben pedig nem is akartam elhinni, hogy mi történt. Valahogy úgy voltam, hogy: "Neee!" ... "No persze." ... "Vagy mégis?!" ... "Úgy se hiszem." ... és akkor hátra lapoztam :D

"– Sosem hagylak el! Mindig ott leszek, hogy elkapjalak, ha zuhansz."

Eddig tényleg ez a történet tetszett a legjobban, még ha itt is volt pár hiba, vagy kisebb dolgok, amik zavartak. Mindig elfelejtem, hogy Mina csak 16 éves, és azért viselkedik néha úgy ahogy – naivan, és szerelem téren egyáltalán nem hitelesen. De nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, remélem fog érkezni magyarul is. :)

"– Tényleg nem tudod miért jöttem? Érted jöttem vissza. Érted mindig visszajövök."

Borító: Illik a történethez, de eltér az előző kettőtől
Kedvenc szereplők: Jared és a sellőfiú :D
Mélypont: Mina és az ő lassú felfogása
Fénypont: Hogy végre haladunk a szerelmi szállal *-*
Csillagozás: 5/4.5

Mary E. Pearson: Az ​árulás szépsége (A Fennmaradottak krónikái 3.)

GABO 2017
632 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Lia túlélte Vendát – de a Morrighan elpusztítására törekvő gonosz erő is életben maradt, és csak a hercegnő állíthatja meg.
A közelgő háború miatt Liának nincs más választása, magára kell öltenie az Első Leány, a katona – és a vezér – szerepét. Amikor megpróbálja figyelmeztetni Morrighant, összekülönbözik Rafe-fel, és nem tudja, megbízhat-e Kadenben, aki követte őt.
A Fennmaradottak krónikájának fináléjában árulókat kell leleplezni, áldozatokat kell hozni, és végre kell hajtani a lehetetlent, mert valamennyi királyság sorsa a tét.

A kötet tartalmazza a birodalmak múltját elbeszélő történetet, a Morrighant is.

Elérkeztünk az út végére. Volt dolgok, amiket egyáltalán nem így képzeltem, és voltak, amikre már az előző rész óta vártam, de szerencsére a végeredményt nagyon-nagyon szerettem.

"– Hogy szereztél egy orgyilkost és egy frissen megkoronázott királyt bizalmasodnak?
– Az isteneknek veszekedett humorérzéke van."

Ezt a sorozatot biztosan nem fogom egykönnyen elfelejteni, annyira a szívembe zártam. Lia útja, az egész jellemfejlődése, a bátorsága és az a jó szíve… rendesen fáj tőle elbúcsúzni. Nagyon tetszett, ahogy a sarkára állt, és igazi királynőként viselkedett. Szerettem, hogy mennyire szereti Vendát és Morrighant, viszont sajnáltam, hogy Dalbreck már nem állt olyan közel a szívéhez. Tudom, hogy Dalbreck Rafe felségterülte, és hogy nem az volt a fő célpont, de akkor is. Megértettem Rafe bánatát és félelmét, tiszteltem, hogy végül elengedte Liát, utáltam, amit azután cselekedett, és közben mégis szerettem. Szóval hol imádtam, hol haragudtam rá, hol agyon ölelgettem volna.♥

"Száz módja is van, hogy valaki szerelembe essen."

A történet izgalmas volt, csak úgy olvastatta magát. Szerettem volna, ha több Pauline és Kaden részt kapunk, igaz Rafe szemszögből is elfogadtam volna még egy párat. Ármánykodás, harc, szerelem… meg volt benne minden ami kell, nekem a végére mégis maradt egy pici hiányérzetem. Jó lett volna, ha kicsit bővebben kifejti az írőnő a dolgokat, vagy ugrottunk volna pár évet, hónapot a jövőbe, mert nagyon szerettem volna tudni, hogy akkor most Rafe Vendába költözött, vagy később vissza-e mentek Dalbreckbe?! Hogyan oldották meg ezt végül kettejük között? Hiába volt boldog a vége, én még elviseltem volna pár romantikát. :)


Ami viszont még nagyon sokat dobott a könyvön, az Morrigan története. No az, valami brutálisan jó volt! *-* Tuti, hogy majd azt is újraolvasom. Morrigan és Jafir… imádom, imádom, imádom.♥ Ők miért nem kaptak folytatást?

"A tiéd vagyok, Morrighan, örökké a tiéd. És amikor a világegyetem utolsó csillaga kihuny, akkor is a tiéd leszek."

Borító: Imádom, gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Rafe, Lia, Kaden
Mélypont: amikor az egyik kedvencem meghalt - Rafe katonái közül :( + amikor Rafe és Lia szenvedett
Fénypont: minden Rafe+Lia boldog pillanat, Kaden és Pauline részek, Jeb és a többi katona jelenléte, és a Morrighan történet!!!! Abban komolyan mindent imádtam♥♥♥
Csillagozás: 5/5

K. C. Lynn & K. Langston: Unlawful ​Justice

Magánkiadás 2015
300 oldal
Nyelv: angol

Seek ​the truth and you will find justice.
The peaceful town of Harmony Falls, Texas, has been rocked to its core by an unspeakable crime.
One that harbors revenge and injustice.
Schoolteacher Olivia Bradshaw can’t remember what happened that horrific night, but it’s easy to see the effect it’s had on those around her. All she wants is for peace to be restored to her beloved hometown, but Deputy Grayson Taylor is on a different mission. He seeks truth and justice, and he’ll do whatever it takes to find both for Olivia.
Lines will be crossed.
Secrets revealed.
Can justice prevail, or will the citizens of Harmony Falls succumb to the corruption and hate that continues to plague their small town?
K.C. Lynn and K. Langston have teamed up to bring you a story about hate, race, corruption, injustice, and above all, love. A story that may change the way you view the world.

WARNING: For mature audiences only. Contains some subject matter that may be offensive due to violence, racism, language and sexual situations. May be disturbing for some readers.
NOTE: There is a rape scene in this book but we DO NOT show it. We DO NOT describe it. The scene fades to black before it happens.

Igazából tetszett, de úgy érzem ebből most valami hiányzott. Az eddigi KC könyveket egy az egyik imádtam, ennél meg sajnos azt vettem észre, hogy néha nincs is kedvem olvasni. Lehet, hogy csak nem volt hozzá hangulatom, de az is lehet, hogy azért nem jött át úgy, mint az előzőek, mert nem egyedül írta az írónő.

"I choose love, not hate."

Tetszett a könyv üzenete, hogy minden ember egyenlő bőrszíntől függetlenül, és hogy nem azt kéne néznünk, hogy ki mennyire különbözik tőlünk, hanem magukat a tetteket. Hogy ki, mit vitt véghez. Jó volt látni, hogy végül Harmony Falls lakói is felfogták ezt, és összefogtak.
A történet viszont már laposabbra sikerült. Az eleje még jó volt, érdekes és szörnyű, de később már nem sok említésre való esemény történt.

"Racism is a refuge for the ignorant. It seeks to divide and to destroy. It is the enemy of freedom, and is meant to be met head on and stamped out."

Olivia – Liv – nem igazán kedveltette meg magát velem. Egyedüli KC főszereplő akire azt tudnám mondani, hogy kicsit kényeskedő, meg túl ártatlan. xP Néhol annyira gyerekesen viselkedett, hogy nem értettem, Grayson hogy bírja ki mellette. Amúgy Grayson se került be az álompasik közé, mert habár őt jobban megkedveltem, mint Oliviát, de nála meg az a folytosan parancsolgatása zavart. :/ Viszont ketten együtt jók voltak, és ez a lényeg.
A legjobban Liv barátnője Tania és a testvére Terrell tetszett. Ők vittek egy kis humort is a sztoriba. Ami viszont még egy picit zavart, hogy nem tudtam minden szereplőt elképzelni, és csak abból tudtam meg, hogy valaki fekete, ha más szereplő csúnyán nézett rá, vagy kiközösítették.
A vége nagyon tetszett, mert persze HEA, egy igazán cuki, mindenki boldog befejezés. :))

"I don't think there's anything in the world that could make you not beautiful."

Borító: Nagyon szép *-*
Kedvenc szereplők: Tania és Terrell
Mélypont: a horgászós jelenete, ahol Liv tiszta gyerekesen viselkedett + az elején az a rész, ahol bántják :(
Fénypont: az epilógus :D
Csillagozás: 5/4

Brittainy C. Cherry: Lebegés (Az vagy nekem 1.)

Libri 2016
390 oldal
Fordította: H. Prikler Renáta

Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar. Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.
Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

Ez valami hihetetlen volt. Hihetetlenül szívet melengető, és szépséges.♥ Tudtam én, hogy nem lett volna szabad eddig halogatni, de úgy tűnik a Lebegésnek csak most jött el az ideje.
Már az első mondattal megfogott magának a könyv, és nem is eresztett el, egészen az utolsó oldalig. Én is szívesen lettem volna Tristan éltető levegője. Szívesen átsegítettem volna a sötétségen, csak hogy a végén képes legyen továbblépni. Annyira fájt még olvasni is a veszteségéről… persze Lizzie-t is nagyon sajnáltam, és habár nem mérhető egyik veszteség a másikhoz, neki mégiscsak ott volt Emma, aki fényt vitt az életébe.

"Minden másodpercben. Minden percben. Minden órában. Mindennap."

Emmát annyira imádtam. Olyan édes volt, amikor az anyukáját vigasztalta, vagy épp Tristannal veszekedett.♥ Igazából mindhármójukat teljesen megszerettem. Tristan tetoválásai… biztos csodálatos látvány lehetett. *-* És Elizabeth, olyan jó, hogy mindig kitartott Tristan mellett. Minden ember másképp éli meg a kínt, másképp gyászol, másképp teszi túl magát a veszteségen.
Nincs megírva mikor és mit kell tenni. Ezért is tetszett Tristan és Elizabeth kapcsolata, mert ők megértették, vigasztalták egymást, ott voltak egymásnak, ha szükség volt rá, és hagytak időt, hogy kialakuljom valami sokkal belsőségesebb kettejük között.
Szerettem az egészet úgy, ahogy van. És az epilógus, jaj, nekem!♥ :')

"A varázslat nem bennünk rejlik, hanem a pillanatokban. Az apró érintésekben, a gyengéd mosolyokban, a közös nevetésekben. Drága fiam, a varázslat nem más, mint maga a szerelem."

Borító: Gyönyörű, imádom *-*
Kedvenc szereplők: Emma, Tristan, Lizzie
Mélypont: Mindjárt a bevezető fejezet + azok a részek, ahol Tristan Jamie-re és Charlie-ra emlékszik vissza
Fénypont: Emma és a tollpihék, a pillanat, amikor Tristan beleszeret Lizzie-be, Mr. Henson bolti jelenetek...
Csillagozás: 5/5 Ajánlom!