384 oldal
Fordította: Császár László
Az ébredést Las Vegasban nem éppen így képzelte
Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellette egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide!
Valahogy sejtettem, hogy nekem ez tetszeni fog, és miután nekikezdtem, egyszerűen imádtam. Eleve már az a kezdés annyira vicces volt, később pedig egyre csak jobb lett.
Evelyn személyisége haláli, tetszett hogy mennyire nyílt és őszinte. Igaz, hogy az elején ki volt borulva, – de ki ne lett volna – viszont később már olyan jól kezelte a helyzetet.
"Ha az ember lánya 21 éves, és nagy dolgokat akar még véghezvinni az életben, nem mehet feleségül vadidegenekhez Vegasban, még akkor sem, ha a szóban forgó vadidegen egy ennyire csodálatos pasi!"
Nekem egyáltalán nem tűnt hisztisnek, se egy nagy drámakirálynőnek. Persze a történet azért van egy csomó drámázás is, de sosem tart sokáig, mert Evelyn tudja kezelni a helyzetet. Davidet is könnyen az ujja köré csavarta, de ez mondjuk fordítva is igaz volt. :D
Ó, és David… hát őt szintén imádom. Uramatyám milyen egy cuki pasi. *-* Már az első percben teljesen levett a lábamról, imádom a rocksztárokat! De mégis mi a fene volt az az orbitális baromság a részéről? Persze vártam, mikor jön már rá Evelyn a titokra, mert a történet nagyon kiszámítható, viszont azt nem vártam volna, hogy David így meghülyül. xP Próbáltam őt megérteni, de sajna nem ment. Itt teljesen Evelynnel éreztem együtt, főleg azok után, hogy David még megbeszélni sem akarta a dolgot.
"– Te meg akarsz csókolni?
– Miért, nem akarod, hogy megcsókoljalak?
– De! – vágtam rá gyorsan. – Illetve, valahogy túlteszem magam rajta.
Elnyomott egy mosolyt.
– Nagyon kedves tőled. "
A többi Stage Dive-os tagot is azért sikerült megkedvelnem, főleg Malt, mert ő szerepelt a legtöbbet. Az ilyen mindig poénkodó zenészeket nem lehet nem szeretni. :D Jimmy-vel már voltak problémáim, de a végére csak összeszedte magát. Ben pedig a nagy rejtély, aki talán a legjobban foglalkoztat.
Szóval összességében, a könyvet a maga hibáival együtt is nagyon szeretem, és alig várom, hogy a többiek sztoriját is olvashassam.
Borító: nagyon tetszik, sokkal jobb, mint az eredeti fekete... az egy kicsit félelmetesn hatott :D
Kedvenc szereplők: Evelyn, Mal... ok, David is xP
Mélypont: amikor David elcseszte a dolgokat
Fénypont: ébredés Vegas-ban, Ev és Mal beszégetése
Csillagozás: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése