Mia Sheridan Leo esélye (A szerelem csillagjegyében 2.)

Könyvmolyképző 2015
312 oldal
Fordította: Margittay

Megérdemel-e mindenki egy új esélyt? Az is, aki hazudik érte?

Jár-e mindannyiunknak egy újabb dobás? Akkor is, ha részben mi okoztuk a saját vesztünket?

Mi mindent követnél el azért, hogy új esélyt kapj a szerelemre? Hogy új esélyt kapj az életre? Hogy elmondhasd a saját történetedet?

Evie már elmondta az övét. De minden szerelemnek két oldala van. Most adjunk egy esélyt Leónak!


Vártam pár hónapot az első rész után, mire nekikezdtem a folytatásnak, és ennek nagyon örülök. A Leo esélye ugyanaz, mint a Leo, itt-ott kibővítve pár szállal, amit Evie szemszögéből nem láthattunk.

Evie

"Ami megszépíti a világot, az nem más, mint a remény."

Jó volt újra átélni ezt a szép történetet. Így jobban megérthettük Leo-t is, hogy miért hazudott, és hogy mennyire kétségbe volt esve. Ott voltak a kórházas jelenetek, ami hozzáadott még valami pluszt a történethez, mellesleg ezek nagyon tetszettek, de sajnos semmi több. Ezért is örülök, hogy nem egymás után olvastam a két könyvet, mert lehet, akkor már unalmasnak találtam volna a folytatást.

Leo

De így... így tökéletes volt! Leo továbbra is egy eszméletlen karakter, igazán könnyű megszeretni. Annyira szomorú, ami vele történt. Szerencsére a banya elnyeri méltó büntetését a végén, Evie és Leo pedig boldogan élnek, amíg...

"Mindig azt hittem, hogy az otthon az egy hely, most pedig kiderül, hogy egy személy. Az otthon maga Evie."

Nagyon szeretem az ilyen második esélyes történeteket, mert én hiszek benne, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt. Lehet, hogy Leo nem a legjobb döntést hozta, amikor hazudott Evie-nek, de legalább beismerte a hibáját, és elakarta mondani neki az igazat. Valahol még jobb is, hogy így alakultak a dolgok, mert legalább látták, hogy milyen lenne együtt, hogy milyen könnyű a másikat szeretni.

"Tudja maga, mekkora bátorság kell ahhoz, hogy az ember nap mint nap ki merje tenni a lelkét? Hogy szeretni tudjon akkor is, ha keselyűk köröznek körülötte, és csak az alkalmat lesik, hogy a szívébe téphessenek? A rohadt életbe, mennyivel könnyebb érzéketlenül élni!"

Evie is egy igen kedvelhető karakter. Az a lány kívül-belül szép, és ezt mások is észreveszik a környezetében. Tudja, milyen az, ha az ember keményen megdolgozik a megélhetésért, és becsüli ezt. Mert ugyanúgy tudja, milyen az, amikor valakinek nincs semmije, és csak magára számíthat az életben.
Evie minden apróságnak tud örülni. Mindenkivel kedvesen bánik, mert egyszerűen ilyen a természete. És amikor Willow-nak mondott mesét... az gyönyörű volt *-*

A szerelmi részek is nagyon bejöttek, viszont itt már meg kell jegyeznem, hogy sajnos nekem is akadtak problémáim a fordítással. Volt egy pár furcsa mondat, ahol csak néztem, hogy akkor ez most hogy is van?!
Érdekes, hogy az 1. részben ezek fel sem tűntek, ha voltak. Már akkor hallottam, hogy sokaknak nem tetszett a fordítás, de szerintem a Leo-val nem volt semmi baj. Itt főleg a pikánsabb részeknél lehetett észrevenni, és egy kicsit rontott az élményből. De szerencsére más nem volt, ami zavart volna.
Evie és Leo szerelme mindent ellensúlyozott :)

"Annak idején, mikor Leóval tervezgettünk, álmodoztunk és szerettük egymást ott a tetőn, még nem gondoltuk, hogy a boldogsághoz vezető út tele lesz kerülőutakkal, csapdákkal és fájdalommal. Nem tudtuk, milyen sok szeretetre, megbocsátásra és megértésre lesz szükség, hogy visszataláljunk az útra, ami a miénk, és amin együtt kell végigmennünk."

Ami még iszonyatosan tetszett, az a könyv vége volt. Kaptunk egy igazán szép, és boldog lezárást, ami az első részben hiányzott. Szeretem az ilyen pár évvel később befejezéseket, így legalább tudjuk, hogy főhőseink tényleg jó életet élnek.

Valamint van még egy kis részlet is a következő részből, aminek Stinger a címe. Naaggyon várom már, érdekesnek tűnik ^^

  "Azért harcoltam érted, mert érted megéri harcolni."

Borító: Imádom! Annyira gyönyörű *-*
Kedvenc szereplők: Leo, Evie, Dr. Fox
Mélypont: fordítás, minden ami Lauren
Fénypont: amikor kiderül az igazság, a tetoválás, a vége
Csillagozás: 4.5/5

Laurelin Paige: Forever with You – Rád találtam (Fixed 3.)

Libri 2016
456 oldal
Fordította: Hotváth M. Zsanett

Hudson Pierce és Alayna Withers szerelme ismét veszélybe kerül. A múlt sötét titkai felszínre törnek, megállíthatatlanul maguk alá gyűrve az örök harcban élő párt. Ahhoz, hogy végleg legyőzzék az ártó démonokat, és szerelmük beteljesülhessen, kapcsolatuknak túl kell élnie az eddigi legnagyobb megrázkódtatást; Hudson Pierce ugyanis veszélyes titkokat őriz, amelyek ha kiderülnek, semmi sem lesz már olyan, mint azelőtt volt… sőt Laynie talán még azt is megbánja, hogy a szívére hallgatott, és úgy hitte, hogy a sors egymásnak szánta őket.


A történet ott folytatódik, ahol abbamaradt. Alayna és Hudson kibékültek, és végre megint boldogok, Celia lekopott, de nem véglegesen, és még ott van az a rejtélyes videó is, amit Stacy említett. A megpróbáltatásoknak még korán sincs vége.

"Szavakat akarsz? Azokat meg lehet változtatni, és manipulálni, meg félremagyarázni. De a tetteim – azok mindent elárulnak, amit tudni akarsz."

Alayna

Alayna már 100%-osan tartja magát a teljes őszinteséghez. Ha kételyei vannak, ha fél, vagy ha valami más aggasztja, elmondja Hudsonnak, és őszintén megbeszélik. 
Az ember azt gondolná, hogy majd a videó miatt omlik össze minden, de nem. Vagyis részben hozzásegít az is, de itt most sajna Hudson a hibás az elhidegülésért.  Amikor kiderül a nagy titok, az eléggé odacsap, mert tényleg szörnyű, viszont látni, hogy Hudson tényleg mit érez Alayna iránt, ezért szerintem megbocsátható.

Hudson

Alayna és Hudson továbbra is szuper páros együtt. Nagyon szeretem őket külön – külön is, de együtt még jobbak, erősebbek. Segítenek egymásnak a függőségükkel kapcsolatban, kiállnak egymásárt... szeretik egymást ^^

 "– Te vagy az egyetlen, aki mellett jobb ember lehettem."

Sok megpróbáltatás vár rájuk ebben a részben, de ahogy Alayna is mondta: „Küzdelem nélkül nincs haladás”. És annyi érzelem kering ebben  a könyvben, annyi szeretet, hogy itt aztán foggal, körömmel küzdenek egymásért kedvenc szereplőink.
És a vége... Jaj, kaptunk egy olyan gyönyörű befejezést, hogy csak na! *-* Méltó lezárás volt a sorozatnak.

"– Te vagy az első, akit szeretek, Alayna. És tudom, hogy te leszel az utolsó."

Borító: Továbbra is nagyon tetszik. Egyszerű, de érzéki.
Kedvenc szereplők: Hudson, Alayna
Mélypont: Amikor Hudson nem hajlandó elmondani a titkát.
Fénypont: "Szeretlek." és a vége
Csillagozás: 5/5

Kelly Oram: Cinder és Ella

Móra 2015
400 oldal
Fordította: Vándor Judit

Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés… 
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képest a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?


Ha eddig nem lettem volna Kelly Oram híve, ezzel mindenképp meggyőzött volna.
Ez a könyv annyira jó volt, hogy az nem igaz! Azt hittem, valami kedves, egyszerű és mesés történetbe vágok bele, de aztán letaglózott a valóság. Már az elején rendesen földhöz vágtak az érzelmek, teljesen együtt éreztem Ellával. Annyira fájdalmas volt vele együtt túlesni mindenen, de hihetetlen, hogy mennyi erő lakozik ennek ellenére benne.

Ellamara Rodriguez

"A tündérmesékkel az a gond, hogy rendszerint valamilyen rettenetes nagy bajjal kezdődnek."

Olyan jól van megírva az egész történet, hogy könnyen Ellamara helyébe tudtam képzelni magam. Vele együtt sírtam, nevettem és persze dühöngtem. Már az kikészített, amikor az apja közölte vele, hogy elajándékozta a könyvet. A könyveit!!! Úristen, szerintem én Ella helyében, akkor haltam volna meg másodszor.
Aztán persze jött még több is a kedves új "családtól", főleg az ikrektől (de itt is leginkább csak az egyiktől). Nem hogy segítettek volna Ellának átvészelni a traumát, amin átesett. Nem, ők csak még jobban gyötörték a kinézete miatt.
Ezt egyszerűen nem lehet kibírni könnyek nélkül. Akárhányszor Ella az anyukájára gondolt megszakadt a szívem. És amikor megtörtént a sárga ruhás incidens... na, nálam ott tört el végleg a mécses.
Tényleg, hogy valaki képes ennyire megbántani már egy amúgyis szenvedő embert...

„-Ella – kezdte Vivian –, az igazi szépség belülről fakad. Ha szépnek érzed magad, akkor a külsődtől függetlenül szépnek fognak látni.”

Szerencsére később már akadtak olyanok is, akik nem a külső alapján ítélik el az embert, és képesek kedvesek lenni. Ilyen volt Vivian, aki Ella 2. legjobb barátja lett.
Imádtam Vivian-t. Mindig olyan vidám volt és kedves, örültem amikor bemutatták őket egymásnak Ellával. Nagy támasza volt szegény lánynak.
Ellamara iskolájáról viszont nem írok, mivel embertelen, amit ott műveltek vele a diákok.

Cinder

Aki viszont 1000% sikert ért el nálam Ellamarán kívül, az Cinder volt.
Ő a tökéletes pasi, akit mindenki akar magának. Okos, szexi, könyvmoly, vicces, valamint igazán gondoskodó és megértő.
Ellával már nagyon régóta üzengetnek egymásnak, viszont személyesen még egyszer sem találkoztak. Még csak nem is ismerik a másik személyazonosságát. Nekik viszont ez nem jelentett gondot, így is képesek voltak egymásba szeretni ♥ ♥ ♥  Hát mi ez, ha nem a tökéletes tündérmese?

                                       "De Ella Cindere én vagyok!"

Olyan nagyon megszerettem ezt a könyvet, nehéz elengedni. Legszívesebben olvastam volna még, még és még. Hogy mi történt a nagy egymásra találás után, hogy hogyan éltek boldogan amíg...
Mindképpen bekerült a kedvenceim közé, és az is biztos, hogy még újraolvasom.
Nagyon tetszett a mélyebb mondanivalója is a könyvnek. Ezért külön emelem kalapom. Romantikus lelkűek bolondulni fognak érte.

"Mi Cinder és Ella vagyunk, te nő! Nekünk a tündérmese vége jár!"

Borító: Megmaradt az eredeti, olyan csajos és cuki... tetszik :)
Kedvenc szereplők: Ellamara, Cinder
Mélypont: A sárga ruhás eset, Ella osztálytársai
Fénypont: Cinder és Ella üzenetváltásai, a találkozás, az első csók... szóval minden, ami Cinder és Ella
Csillagozás: 5/5
KEDVENC!

Katie Cotugno: Hogyan szeress?

Ciceró 2014
392 oldal
Fordította: Tulics Mónika

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

ELŐTTE:
Reena Montero szerette Sawyer LeGrande-ot amióta az eszét tudta: olyan természetes volt ez számára, akár a levegővétel, és olyan végtelen, akár az idő. Csakhogy Sawyer ezt látszólag egyáltalán nem észlelte… amíg egy napon, hihetetlen ugyan, de megvilágosodott. Reena és Sawyer zűrös és bonyolult kapcsolatba kerültek egymással. Aztán Sawyer hirtelen, egyetlen szó nélkül lelépett a párás floridai városból, Reena pedig magára maradt összezavarodva és – terhesen.

UTÁNA:
Szinte három év telt el, és Reena életének középpontjába egy új viszony került: a lánya, Hannah iránti szeretet. Reena megtanult Sawyer nélkül élni, és végre képes saját maga irányítani életének különös és váratlan eseményeit. Ám éppolyan hirtelen és váratlanul, ahogy annak idején lelépett, Sawyer egy napon ismét feltűnik a városban. Reena semmit nem akar tőle, viszont hazugság lenne azt állítani, hogy Sawyer megjelenése nem mozgat meg benne valamit. A múltbeli események után azonban vajon megengedheti-e magának, hogy újból belészeressen Sawyer LeGrande-ba?

Ebben a lenyűgöző bemutatkozásban Katie Cotugno két szerelem kibontakozását fésüli egybe – változó időben, ám változatlan szereplőkkel.

Hogyan szeress? Inkább: Hogyan NE szeress!
Nagy reményekkel indultam neki a könyvnek, de sajnos csalódnom kellett. Az eleje annyira tetszett. Érdekelt, hogy mi fog, és mi történt a két főszereplővel. Reena visszahúzódó, nem beszél senkivel, kivéve a legjobb barátnőjét, titkolja az érzéseit, soha semmit nem vall be. Gondoltam majd a történet haladásával megváltozik, és láthatjuk, hogy milyen pozitív átalakuláson megy keresztül. Sajnos ez nem így lett.

 Annyira naiv szegény kislány, hogy az már elkeserítő. Már kislány kora óta rajong Sawyer-ért, de sosem mert lépni. Persze a Sawyer sem mutat semmi érdeklődést az irányába, mindig csak úgy félvállról odaköszön neki, és ezzel el is van intézve. Később viszont Reena legjobb barátnője valahogy felkelti a srác érdeklődését és összejönnek. Reena roppant elkeseredett, annyira sajnáltam szegénykét, mert tényleg olyan kis gyámoltalan. De amikor a legjobb barátnőjének is letagadja, hogy igen, ő bizony fülig szerelmes a drága Sawyer-be, valahogy már nem igazán tudtam sajnálni. Elvégre megmondhatta volna, ha tényleg annyira elválaszthatatlanok.

Viszont ebben a könyvben zéró a kommunikáció, úgyhogy miért is csodálkozom?! Soha senki nem mondja ki, mi bántja, mit szeretne csinálni, hogy érez... Egy kapcsolat így már eleve kudarcra ítéltetett.

A nagy romantika Reena és Sawyer között pedig?! Ez egy egészségtelen kapcsolat. Sawyer csak rosszat tesz Reena-nak, lerántja őt a maga szintjére, soha semmi fontosról nem beszélgetnek, folyamatosan veszekednek. Nem is értem, hogy beszélhetnek mégis a szerelemről. A srác egy igazi rosszfiú. De nem az a fajta, aki titokban egy igazi romantikus lélek. Nem, mert Sawyer csak egyszerűen egy padlóra került bolond, aki ahelyett, hogy szembenézne a gondjaival, elmenekül előlök. Drogproblémák, piálás, folyamatos bulizás, semmi suli, a munkát is hanyagolja. Reena-t is lógásra buzdítja, mikor Reena az egyik legjobb tanuló, felelősségteljes, és még az is megadatott neki, hogy egy évvel hamarabb érettségizzen. És ő mindezt eldobja. Eldobja az álmait, a terveit, mindent csak azért mert Sawyerral lenni a szuper.

Tetszett az előtte és utána való időbeli ugrálások, hogy valami pozitívat is kiemeljek. Jó volt egyszer a jelenben, egyszer pedig a múltban lenni. Ami viszont megint csak negatívum, az utána való részek. Nem hiszem, hogy Sawyer egy utazás során meg tudott volna változni, pedig az írónő nagyon ezt bizonygatja. Ennek ellenére továbbra sem kommunikálnak egymással Reena-val. Reena nagyon meglepődik, hogy viszontlátja élete szerelmét, majd haragszik, majd a nyakába ugrik, és úgy tűnik, hogy együtt vannak. Csakhogy utána már megint megy a veszekedés, és a nem állok szóba veled téma. Komolyan már erről írni is fárasztó, hát még olvasni.

Ha jót akarsz magadnak inkább ne olvasd el. Igen a vége happy end, mert PUFF!, egyszerre minden megoldódott pedig nem is, de attól még nem javít a cselekményen.
Ez nem egy mérges, vagy ideges értékelés, mert ellentétben más rossz könyvekkel, ez csak mértéktelenül elszomorított, hogy ennyire csalódnom kellett benne. :(Én sajnálom a legjobban, hogy ez nem jött be, de mit lehet tenni.
Borító: tetszik, túl szép a könyvhöz
Kedvenc szereplők: Hannah, mert cuki volt
Mélypont: nuku beszélgetés, semmi előrelépés, régi hibák elkövetése...
Fénypont: sajnos ilyet nem tudok kiemelni
Csillagozás: 2.5/5

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Cartaphilus 2012
488 oldal
Fordította: Lányi Judit

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

Ez a történet egyszerűen szívbemarkoló, önpusztító, sanyargató, könyörtelen és fájdalmas.
Ezenkívül viszont gyönyörű, szórakoztató, szívetmelengető, édes, aranyos, szépséges és IGAZI!

Annyival több van benne, mint a borító sejtet. Annyival több van benne, mint bárki is sejtené. Mert erre a történetre egyszerűen nincsenek szavak. Ha beleéled magad, ha szívvel-lélekkel beleéled magad, akkor mindent ezerszeresével érzel. Átérzed mindazt, amit Louisa Clark érez valahányszor találkozik Willel. Amit Will érez, valahányszor felkel, valahányszor küzd, szenved, valahányszor él.
Mert ilyen ez a könyv. Eltipor, kikészít. Egy részed neked is meghal, mire befejezed.

Will Traynor

Will Traynor a maga valójában teljesen megrengette az életem. Maradandó nyomot hagyott a szívemben, amit már sosem fogok elfeledni. Akárhányszor eszembe jut könnybe lábad a szemem és mosolygok. 
Rávesz, hogy gondolkodj el az életeden. Teljes életet élsz, vagy te is csak teng-lengsz, mint Louisa? 
Ha olyan helyzetbe kerülnél, mint Will, te vajon ugyan azt tennéd? Te máshogy csinálnád? Meddig bírnád? Vagy egyszerűen hogyan bírnád? Folyton ezek a kérdések kavarogtak a fejemben. Elvégre hibáztathatjuk Willt a döntése  miatt?  Ezt igazán csak az tudhatja, aki át is élt már ilyet.

Louisa Clark

Az egész történetet Louisa meséli nekünk, habár itt-ott beleláthatunk Nathan és Will szüleinek fejébe is. A könyveb nem Will az egyetlen, aki képes igazán megszerettetni magát az olvasóval. Louisa Clark is ilyen. 
Louisa (Lou) egy életvidám 26 éves lány, aki imád sokat beszélni, felszolgálni és bohókás cuccokban járni. Annyira jó volt az ő szemén át nézni és megismerni a dolgokat.  
Nagyon tetszett az a rész, amikor új munkát keresett és felajánlották neki a beteggondozást. Ő meg ugye mindjárt azzal jött, hogy ő bizony nem fogja semmilyen öregember fenekét kitörölni. 
Ez azért tetszett, mert így csak még élethűbbé varázsolta az írónő a karaktereket. Mert ugye az ember többségének ilyen dolgok ugranak be mindjárt, ha beteggondozásról van szó.
Az egész sztori él és lüktet.

Imádtam minden egyes szót, minden egyes idézetet, pillanatot, amit a szereplők egymás társaságában töltöttek. Igazán szép volt, hogy a barátságuk fokozatosan alakult ki, minden egyes nap egyre jobban és jobban megkedvelték egymást.Ez nem egy szokásos szerelmi történet. Mert ez a szerelem más, mint a többi. Ezért is olyan gyönyörű.

Kellett pár nap, mire a bennem tomboló érzések lenyugodtak, és normálisan is képes voltam leírni a könyvhöz fűződő érzéseimet.
Will és Louisa annyi könnyet csaltak ki belőlem, de nem bánom. Nem bánom, hogy elolvastam, mert ez a történet csak gazdagítani tudott. Igen, teljesen felemésztett, és még gondolkodni sem tudtam, de megérte. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Lehet, hogy fájni fog, és a végén nem látsz majd a könnyektől. Ilyenkor gondolj arra, hogy ez az élet, pontosan ilyen. 
Mert még ha többször fáj is, a végén mindig megéri.

Borító: Kifejező, szép... nagyon tetszik
Kedvenc szereplők: Will, Louisa, Nathan
Mélypont: A sok fájdalom, a vége
Fénypont: A koncert, a tengerpart, borotválkozás, hajvágás, nyaralások
Csillagozás: 5/5 KEDVENC!

Maria V. Snyder: Poison Study – Méregtan (Study 1.)

Könyvmolyképző 2014
448 oldal
Fordította: Robin Edina

Koporsószerű sötétségbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok. Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget. Merénylet, mágia, megpróbáltatások…


Maria V. Snyder egy nagyon ütős kezdést hozott nekünk. A Méregtan annyira érdekfeszítő és izgalmas, teljesen lebilincseli az olvasót. Persze bevallom, hogy azért az elején még volt egy-egy rész, ami nem kötötte le a figyelmemet, de a történet haladtával már csak azt vettem észre, hogy éjfél is elmúlt, én meg csak olvasok.

A főhősnőnk Yelena egyszerűen isteni! A karaktere fokozatosan fejlődik, alkalmazkodik a körülményekhez, hihetetlenül bátor és  talpraesett. Gyilkosság miatt börtönben sínylődik, kivégzésre várva, ám adatik egy esély. Egy esély, ami gyökerestől megváltoztathatja az életet.
A lány vajon él vele? És ha igen, hogyan tovább?

"A tudás hatalom, így hát az volt a tervem, hogy nyugodtan ülök, nyitva tartom a fülem, és megtanulok mindent, amit csak lehet."

Nagyon szeretem az ilyen hősnőket. Akik kitűznek egy célt, nem adják fel, hanem tesznek érte, hogy sikerrel járjanak. Akik kellőképpen eszesek, de azért bennük is megtalálható a hétköznapi emberek hibája.

Aztán ott van Valek. Egy orgyilkos és a Parancsnok legfőbb bizalmasa, valamint barátja is egyben. Sötét, titokzatos... lehet bízni benne?
Engem mindenestre teljesen meggyőzött, egyszerűen nem tudom nem szeretni.

"– Beférkőztél a bőröm alá, átitattad a véremet, és birtokba vetted a szívemet."

A szerelmi szál szintén tökéletes. Lassan, de biztosan alakul két a két főszereplő között, nincsen túldrámázva, egyszerűen csak megtörténik és kész. Nem is az volt a középpontban, hanem inkább a sok titokra koncentrált az írónő. Hogy minél több dolgot megérthessünk, minél több dologra fényderülhessen.

Ami még nagyon tetszett az egész sztoriban, az a Parancsnok volt. Végre nem egy hatalommániás uralkodó. Persze ő sem tökéletes, titkok veszik körül és még lenne mit fejlődnie, de én megkedveltem. Ami hihetetlen.

 Talán a történet tényleg kicsit hasonlít egy másik könyvhöz, viszont attól még igenis egyedi. Az a sok méregkóstolás és tanulmányozás például nagyon tetszett. Ilyet eddig még nem olvastam, és sikerült elbűvölnie. Érdekes volt egy-egy íz leírása, hogy milyen pontosan ki lehet következtetni. Sőt, amikor Yelena az ételek ízét írta le, néhol rendesen megéheztem :D

Kaptunk még két igen érdekes mellékszereplőt is, akik további szórakozást nyújtottak a könyv olvasása során. Kíváncsi leszek az ő sorsukra is.
Összességében nagyon-nagyon tetszett, jöhet is a következő rész.

Borító: Tetszik a zöld szín, lényegében egészen szép
Kedvenc szereplők: Yelena, Valek
Mélypont: Kicsit lassúbb kezdés
Fénypont: Yelena szökevény szerepe, Tűzfesztivál, első csók, a vége
Csillagozás: 5/5

Melissa Landers: Elidegenítve (Elidegenítve 1.)

Maxim Könyvkiadó 2014
360 oldal
Fordította: Marczali Ferenc

Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carát választották ki a L'eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre. Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carára nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?

Az eleje kicsit nehezen indult be, de utána már csak úgy faltam a sorokat. 
Kezdem a borítóval, ami aaannyira szép *-* Kicsit az Upside Down filmre emlékeztet. 
A történet nagyon megfogott, azt hiszem a földönkívüliek lesznek az új kedvenceim. Érdekes volt az egész társadalmi leírás, hogy az emberek hogyan állnak hozzá az egész cserediák programhoz, hogy tényleg némelyek milyen messzire képesek elmenni a gyűlöletbe, ha az ismeretlenről van szó…

Nagyon tetszett a L'eihrek életmódja. Mindig érdekes egy új fajról olvasni. Nem tudunk meg minden részletet, de azért a lényeg ott van, és még ugye folytatás is lesz, úgyhogy nem kell búsulni, ha valaki kevésnek érezné a tudnivalókat.

Cara

Cara karaktere nagyon tetszett. Érdekes és szerethető. Azt hittem, hogy nem fogom kedvelni, amikor volt az a megjegyzése, hogy a szülei mennyire szeretik egymást, és ez milyen undi, mert miért nem képesek ők is veszekedni, mint a többi szülő… Szerencsére később már sokkal racionálisabban viselkedett, úgyhogy nem volt vele gond.A barátnőjét Torit, és exbarátját Ericet nem sikerül megszeretnem. Mind a ketten eléggé ellenszenvesek voltak, gonoszak és lekezelőek. Az, hogy a végén mik derültek ki, nem segített rajtuk a szememben.
Plusz Cara érvelései is nagyon tetszettek. Főleg, amikor magát és Aelyxet dumálta ki az apjának :D

Aelyx

Aelyx már az elején nagyon érdekelt. Jó volt, hogy néha az ő fejébe is beleláthattunk. Megfigyelhettük a reakcióit minden új dologra, ételre, amivel találkozott. És azok a vicces szövegek, amiket néha lenyomott... :D Nagyon édi a srác.
A Cara iránta kapcsolata is fokozatosan, szép lassan alakult ki. Az elején még megveti az embereket, de Cara figyelmessége és jósága az ő szívét is meglágyítja.
Imádtam, hogy milyen okos, hogy mindenre van válasza, és hogy mennyire kitartó. Alig várom, hogy a következő részbe még többet megtudhassak róla.

Aelyx egyik barátja Eron ugyan nem szerepelt sokat, de amit igen, abból az ember mindjárt megkedveli. Olyan szomorú volt ezért később a történtekről olvasni :(
Cara bátyja is felkeltette az érdeklődésemet, kíváncsi leszek, hogy belőle is mit tud még majd az írónő kihozni.

Borító: Imádom, nagyon-nagyon gyönyörű *-*
Kedvenc szereplő: Aelyx, Cara
Mélypont: Kissé száraz kezdés
Fénypont: Első csók, hajón levő közös jelenetek
Csillagozás: 4.5/5